Kapu, 1997. február (10. évfolyam, 2. szám)

KEDVES OLVASÓ Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Biztonságpolitika: Szentesi György Magyar Múlt: Henkey Gyula Munkatárs: Harrach Gábor Főmunkatárs: Nádor István Fotó: Száraz Attila Képszerkesztő, tördelő, borítóterv: Fehér Zoltán Szerkesztőségi titkár Borbély Róbert Korrektor: Jankó Bálint Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány A kiadásért felel: Brády Zoltán A Kiadó és a szerkesztősége új címe: 1082 Budapest, Nap u. 13. Tel.: 303-0710, 303-0711 Fax: 303-0712 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt.: 11644006-04470500-44000004 Deviza: Általános Értékforgalmi Bank Bp. IX. Ráday u. 42-44. Szja.sz.: 2503700104010104 Terjeszti a Magyar Posta, a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Zalai Nyomda Rt. Felelős vezető: Somogyi Tibor ügyvezető igazgató ISSN 0238 888 X KAPU 1 ^^^ét, farkát, fagyfogát behúzta a tél. Jó volt ma reggel plusz tíz fokos napsütésben bejönni a szerkesztőségbe. Érkezik a tavasz. Teg­nap érkezett az első “megemelt” gázszámla is. Pár ezer híján, mint anyám nyugdíja. Több ismerősöm is megkapta a magáét, és mondta is a magáét... Forrongó tavaszi hírek. Útelzárásokkal tiltakoznak a szőlősgazdák. A miniszter menesztését követelik, azt hiszik, hogy a következő más­képpen cselekszik... Itt-ott sztrájk üti fel fejét. “Ezeken át kell esnünk", magyarázta államtitkár ismerősöm. Akiről nem tudtam találkozásunk­kor, hogy államtitkár és azt sem tudtam, hogy együtt jártunk egyetem­re. Egyáltalán nem emlékszem rá. Ő szólított meg. Felhívtam egy má­sik volt egyetemi társamat, “Te mi együtt jártunk X-szel?" “Persze! Nem emlékszel?!” Aztán kezdett derengeni, s kiderítettük, hogy már akkor annyira jelentéktelen figura volt, hogy már akkor a memóriám nem tud­ta miről megjegyezni. De hány ilyen “nagy" emberrel találkozunk mos­tanában az újságok hasábjaink, a televízió képernyőjén! A szorgalma­sok, a “szürkék hegedősei". Az isten is saját képére teremtette az em­bert. A hasonló a hasonlóval — ugye? A szürkék szürkéket válasz­tanak ki. De gondoljuk csak végig... Nemrég azt terveztem, hogy egy éven át minden hónapban magyar politikust teszünk a címlapra, hogy népszerűsítsük őket. Többen törtük a fejünket, de nem találtunk a po­litikusaink hatalmas választékából tizenkét markáns, címlapra érett, jeles egyéniséget. Pedig jó fotósaink tudnának “nézhető” portrét készíteni, csak ahhoz “olyan" alapanyag szükségeltetik. Négyet-ötöt talán tud­tunk volna, de tizenkettőt nem. Hát ilyen a magyar politikai vezetés! Végül is nemcsak ezért fordultak el a tömegek a politikától! “Minden párt bűzlik valamitől”, mondta egy fiatal lakatos. Most munkásokról for­gatunk filmet. Negyven munkanélküli melegüzemi férfi szakmunkás a bezárt ózdi üzemekből feljött a fővárosba szerencsét próbálni. Találtak egy kis melegüzemi kócerájt, s ott dolgoznak havi 25-30 ezer forintért naponta tíz órát. De szombaton és néha vasárnap is. Minden pótlék nélkül. Átlagosan két-három gyermeket kell eltartaniuk ilyen messziről, a munkanélküli feleségeikkel együtt. Havonta egyszer mehetnek ha­za. “Lehetetlenség kijönni ebből a pénzből!” Nem ugrálhatnak, mert akkor kirúgják őket. Volt, aki tiltakozni mert, és másnap már nem dol­gozhatott az üzemben. Kiváncsi voltam, mit tudnak a szakszervezet­ről, hisz még a régi rendszerben voltak szakmunkástanulók, sőt dol­goztak az Ózdi Kohászati Üzemekben. Szidták is, hogy nem adnak szappant, s egyéb munkavédelmi eszközöket, nem üdültetnek, stb. Vár­tam, hogy előkerül az “érdekvédelem” kifejezés is. Azt sem tudták, hogy ez is a dolguk lenne... így végiggondolva, megrémül az ember, hogy vajon melyik párt fogja meglovagolni az elkeseredett elégedetlenkedő­ket, s melyik fog a nyeregben maradni? Nekünk is sok gondunk akad a házunk táján. Hogy Romániában be­vezették a nálunknál is radikálisabb “Bokros-csomagot”, válságba ke­rült a magyar nyelvű újságok szállítása. Csökkent a piac, a vásárló­erő. Kovászna megye lemondta a friss magyar lapokat... érthető. Tá­mogatásért szaladgálok, telefonálok. Van ahol ígérnek, de azóta se kapok semmit tőlük, sokan meg vissza sem hívnak. Félek, hogy össze­omlik az évek alatt kiépített rendszer, pedig csak 4-5 millió forint hely­rebillentené a szekerünket. “Miért nem kértél Tocsiktól?” — vágta hu­morosan a fejemhez az egyik illetékes, aki üres büdzséjét fitogtatta. Hát tényleg, ez nem jutott eszembe... így élünk hétfőn reggel gondja­inkkal, de talán túléljük ezt is, magukkal együtt.

Next