Kapu, 1997. április (10. évfolyam, 4. szám)
MAGYAR MÚLT - Tóth Szilárd: Rovásírás és latin betűs írás
MAGYAR MÚLT 37 vásfelirat felett olvasható évszám arab számokkal íródott. Rovásírás helyett cirill írás— cirill írás helyett rovásírás A szocializmusban felnőtt nemzedéknek a latin betűn kívül még egy írásrendszerrel kellett megismerkednie, mégpedig a cirill ábécével. Mivel az orosz nyelv tanulása kötelező volt, mindenkinek el kellett sajátítania a cirill ábécét, az orosz nyelv írásrendszerét. Ezzel párhuzamosan az oktatásban kimondatlan tilalom alá esett a rovásírás megemlítése: még a magyar szakos egyetemi hallgatók egyetemi tankönyvei is alig ejtettek róla szót, ha egyáltalán kitértek rá. Állításunk bizonyítására nézzünk meg néhány egyetemi tankönyvet. A magyar nyelv története című sztenderd egyetemi tankönyv, miközben ötven oldalt szentel nyelvemlékeinknek, csupán egyetlenegyszer, s akkor is csak egy szó erejéig utal a rovásírásra: “így vannak például rovásírásos, valamint arab, görög, cirill betűs emlékeink is’’ - írja (Bérczi,Benkő,Berrár 32); a Magyar nyelvemlékek (Molnár Simon) és a Szemelvények a magyar nyelvemlékekből című könyvek (Simon) pedig meg sem említik. Egy átlagos diák tanulmányai alatt csak akkor találkozhatott a rovásírás problematikájával, ha magyartanára gondot fordított arra, hogy figyelmébe ajánlja az azóta elhunyt kiváló újságíró, Ruffy Péter, az MTA Anyanyelvi Bizottsága tagjának Bujdosó nyelvemlékeink című művét (Ruffy), amely röviden, szakszerűen és olvasmányosan tárgyalja rovásírásunkat. E sorok írója is így hallott tanulmányai során először és utoljára a rovásírásról az általános iskolában. Ezzel szemben, mivel a felsőfokú oktatás szintjéig bezárólag kötelező volt az orosz nyelv tanulása, előállhatott, mint ahogy elő is állt tehát az a helyzet, hogy a magyar egyetemi hallgatók Csehovot eredetiben olvasták, de ötéves tanulmányaik alatt egy szót sem hallottak rovásírásos nyelvemlékeinkről. A szovjet csatlós rendszer hivatalos oktatás- és tudománypolitikájának azzal, hogy elbagatellizálta a rovásírást, valószínűleg az volt a célja, hogy a magyar nemzeti múlt más fontos elemével együtt a nemzettel elfeledtesse évszázadokon át széles körben ismert és használt ősi írását is, ekképp a nemzet veszítse el magyar identitását, és helyette részben az orosz nyelv és írás elsajátíttatása révén egy új, szovjetbarát, nemzetietlen identitást kapjon. Ez a módszer nem volt idegen a szovjet politikától, hiszen egy sor megszállt népre kényszerítette rá a moszkvai hatalom a cirill betűt. Ekképp vették el például saját ősi írásrendszerüket a szovjet megszállás alatt élő mongoloktól, arab írásukat a tatároktól és a huszas években kifejlesztett latin betűs írásbeliségüket számos más szovjetunióbeli néptől a harmincas években. Nyilvánvaló, hogy az autochton írásrendszer megléte nagyban hozzájárul a nemzeti identitáshoz. A Szovjetunió felbomlásával e népek egy része eltörölte a cirill betűs ábécét és visszahelyezte jogaiba saját, nemzetinek tartott írásrendszerét, így Moldáviában a moldován (román) nyelvet ma már latin betűkkel írják, és Mongóliában is megpróbálják újra bevezetni az ősi mongol írást. De voltak például az elmúlt néhány évben a cseremiszek (marik) és a votjákok (udmurtok) körében is kísérletek a latin betűs írás bevezetésére, nyilván részben nemzeti öntudatuk erősítése végett, habár az ő nyelvükre — a tudományos átírástól eltekintve — soha nem alkalmazták a latin ábécét. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a magyarság körében jelenleg a rovásírás lépett a cirill betű helyére, egy olyan helyre, amely ugyan rendkívül marginális, de mégis a második ábécé helyeként definiálható. A különbség a cirill betű és a rovásírás státuszában abban áll, hogy amíg az első kötelező volt, a második elsajátítása fakultatív. Népszerűségük azonban hasonló: megítélésükben megoszlanak a vélemények. A “szocializmus” alatt csak kevesen sajátították el aktív szintig a cirill ábécét (és vele együtt az orosz nyelvet), a többség annyira nem tanulta, hogy bízvást állítható, hogy manapság a magyar társadalomnak csak rendkívül kis töredéke tudná felsorolni a cirill ábécé betűit. A rovásírást ma hasonlóképpen egy szűk kör tanulja, a többi ember idegenkedik tőle. Hasonlóság áll fönn e két írásrendszer között abban is, hogy mindkettő keleti írás, s mindkettőt egyfajta mitikus aura veszi, illetve a cirill esetében vette körül: míg a cirill írás a többség számára a keleti barbár elnyomók által fegyverrel ránk kényszerített, tőlünk idegen jelent, addig a rovásírás a magyarság egy része számára a saját keleti nomád, ám dicső múltunkat jelképezte/jelképezi. A rovásírás mai használati köre A magyarság ma szinte kizárólag a latin betűs írást használja a magyar nyelv írásbeli rögzítésére. Ennek ellenére az utóbbi években láthatólag felerősödött a rovásírás használata, ha ez nem is lépte át a sporadikus, korlátozott terjedelmű és alkalmankénti használat küszöbét. Nagy szerepet szán a rovásírás népszerűsítésének és gyakorlati alkalmazásának a Napkelet című Budapesten megjelenő folyóirat, amely rendszeresen közöl egy-egy rovásírásos keresztrejtvényt. E folyóirat fejlécében a lap címe latin betűkkel és rovásírásban is olvasható. A Kötött Kéve című folyóirat, valamint alkalmi kiadványok, főképp könyvek jelentetnek meg címoldalukon és főszövegükben rovásírásos szövegeket. A rovásírás megtanulását is célozzák a Magyar Nemzeti Múzeumban másfél évtizede működő Történeti Játszóház keretében tartott szakköri foglalkozások (itt tizenkét éve oktatják a rovásírást) és a második éve megrendezésre kerülő honfoglalási táborok, az Erdélyi Magyarok Egyesületében tavaly indult Az igazi rovás. Rovásegyetem című kurzus, valamint a Forrai Sándoréltal írt A magyar rovásírás elsajátítása című tankönyv. Nyers Csaba kiadásában évről évre megjelenik egy rovásírásos kártyanaptár és egy képes levelezőlap, sőt újabban egy rovásírásos pólóing is. Egy budapesti postafiókcímen lehet elérni a Rovásírástudók Körét (1537 Bp. Pf. 453/275), amelynek célja, hogy tagjai közvetlenül tudjanak egymással kapcsolatot teremteni, egymás ismereteit, ötleteit, információit megosztani. A Rovásírástudók Köre ezzel kívánja a rovásírás ismeretének, használatának terjesztését ösztönözni a magyarság nemzeti öntudatának erősítése érdekében” olvasható a kör felhívásában (In: Für Zoltán: A magyar rovásírás ABC-s könyve, s. I. 1996: 54). A Millecentenárium éve még inkább kedvezett a rovásírás népszerűsítésének: a Hűvösvölgyi nagyréten megrendezett honfoglalási hétvégén is tanították a Történeti Játszóház munkatársai 3. kép