Kapu, 1997. április (10. évfolyam, 4. szám)
VILÁGSZERTE - Asztalos Lajos kolozsvári levelei: A változások folytatódnak...
40 ború nélkül foglalják el az átmenettel küszködő országot”. Ugyanakkor a szakszervezetek megértéssel fogadták a kormány csomagtervét, elfogadhatónak tartják társadalomvédelmi terveit. A Nyugdíjasok Országos Szövetségének elnöke elégedetlen ugyan a kormány intézkedéseivel, mert tudja, hogy azoktól a nyugdíjasok helyzete nem javul, hanem aggasztóvá válik, de tudatában van annak, hogy a válságból való kilábalásra nincs más megoldás. Az ország gazdasági életének egyik igen fontos ágazata a mezőgazdaság. A szakminiszter szerint a mezőgazdaságot érintő súlyos válságnak csak gyors és hatékony reformmal lehet véget vetni. Ez rövid távoni élelmiszerár-emelkedéssel, a fogyasztók további elszegényedésével jár. A felvásárlási árak szabaddá tétele elengedhetetlen, az állam az eddigi ártámogatások gyakorlatát megszünteti, illetőleg átalakítja. Ezt kérik az Európai Unió képviselői is, akik a tárgyalásokon 200 millió dollár hitelt ígértek a mezőgazdaság fejlesztésére. Azzal a kikötéssel, hogy ez nem fordítható állami támogatásokra. A miniszter szerint a legfontosabb teendők egyike a tulajdonjogok tisztázása. Módosítani kell a földtörvényt, hogy a földet szabadon lehessen adni-venni, ily módon lehetőséget teremtve a megfelelő birtoknagyság kialakulásához. A kis telkek miatt ugyanis lehetetlen a korszerű mezőgazdaság kialakítása. A hiteleknek ezután azoknak a kezébe kell jutniuk, akik valóban a termelésbe fektetik, hogy hasznot hozzon. Az eddigi gyakorlat rendkívül káros volt. Például a tavalyi 4000 milliárd lej támogatásnak csak a töredéke jutott a magántermelőknek. Az ország termőterületének 10 százalékán gazdálkodó állami vállalatok és kutatóintézetek a hitelek 80 százalékát kapták meg, míg a kisgazdák alig jutottak pénzhez. A kormány a magántermelők felé fordul, a hangsúlyt a mezőgazdasági vállalkozásokra fogja fektetni. Olyan hatékony mezőgazdaság létrehozása a cél, amelyik a hazai piac ellátása mellett jelentős kivitelt is biztosít az ország számára. A szakminiszter több ízben is hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság reformja rövid távon nehezen elviselhető élelmiszeráremelkedéssel jár, a reform jótékony hatása azonban egy-másfél esztendő múlva már éreztetni fogja hatását. A remények tehát kecsegtetőek. Ezzel szemben a mai helyzet annál nehezebb. Az árrobbanás után — csakis e szó illik a jelenlegi, elképesztően meredek áremelkedésre — az alapvető élelmiszerek, a kenyér, a tej- és tejtermékek, a hús- és a húskészítmények ára egyből két-háromszorosára ugrott. A gáz és villamos áram is több mint kétszeresére. A gáz csak egyelőre. Mert májustól az eddigi tizenegyszeresére! Természetesen, bár nem ilyen arányban, a zöldség- és gyümölcsárak is. Ezzel szemben a fizetések mintegy negyven, a nyugdíjak harminc százalékkal emelkedtek. Kérdés, a lakosság meddig bírja ezt az iramot. A miniszterelnök is hangsúlyozta, hogy a reform megvalósításának kulcsa — a magánosítás kiteljesítése, a külföldi tőke minél nagyobb mértékű beruházásai mellett — alapvetően a lakosság megértése és támogatása. Csak nehogy úgy járjunk majd, mint az adomabeli cigány lova, amelyik mire megszokta, hogy ne egyék, felfordult. A változásokkal egyidejűleg tovább gyűrűzik az egységpártiak által a kolozsvári magyar konzulátus elleni tiltakozás. Bár a városi tanácsnak a fele sem szavazta meg a konzulátus megnyitása elleni aláírások gyűjtésének a költségeit, a “hazatértő’’ fő-fővárosatyák megszavazottnak tüntették fel az ügyet, kinyomatták a gyűjtőíveket és megkezdték az aláírásgyűjtést. A megyefőnök, aki viszont a kormányszövetség tagja, érvénytelenítette a törvénytelen határozatot. Az aláírásgyűjtés tehát a megszavazók zsebére ment. Ennek során minden erőlködésük ellenére sem tudtak tizenötezernél több aláírást összevakarni. Ezzel egyidejűleg meghívták a külügyminisztert, hátha sikerül meggyőzni, álljon el a konzulátus megnyitásának tervétől. Adrian Severin azonban rendkívül szellemesen az egységpártiak ellen fordította legfőbb érvüket, az egységes nemzeti állam tételét. Kijelentette, hogy az egységes nemzeti állam szövetségi állammá való átalakításának első lépése lenne, ha óhajuk szerint Erdélyt különleges területté nyilvánítanák, ahol nem lenne lehetőség a magyar konzulátus megnyitására. De még a szövetségi állam esetében sem a helyi önkormányzat, hanem az állam érdekeinek megfelelően a külügyminisztérium dönti el, hogy legyen külföldi diplomáciai képviselet. Úgyhogy a teljesen fölösleges aláírásgyűjtést a legjobb lesz azonnal abbahagyni. A változások nem kímélik a szélsőséges pártokat sem. A Szocialista Munkapárt alelnöke, A. Paunescu, aki Ceausescu egyik fődicsőítője, udvari költője volt, miután pártja nem jutott be a parlamentbe, s elnöke nem volt hajlandó Iliescuékkal baloldali szövetségbe tömörülni, kilépett a pártból. C. V. Tudor, Ceausescu másik fődicsőítője és udvari költője, a hírhedt botrányhős, útszéli hangú, sárral dobálózó rágalmazó szenátor, a habzó szájú zsidó- és magyargyűlölők egyike mentelmi jogának megvonása még tart. Lapja, a gazdájánál nem különb Románia Mare legutóbb a bukaresti Petőfi Társaság nevében nyilatkozatot közölt, amely szerint immár tűrhetetlen, hogy a "bukaresti rádió magyar adásának szerkesztőségét elárasztották a zsidók”. A Magyar Újságírók Egyesülete nyomban tiltakozott az uszító hamisítvány ellen és beperelte a lapot. A változások szele nem kerülte el a Román Nemzeti Egységpártot sem. Miközben a párt vezetői kiadták a jelszót az eszmei tisztázásra. Ion Crisan, a párt egyik alapító és egy ideig vezetőségi tagja bejelentette, hogy egy kezdeményező bizottság kész arra, hogy a bukaresti törvényszéken bejegyeztesse a Román Nemzeti Pártot. Szerinte az RNEP jelenlegi vezetősége lejáratta a nemzeti eszmét, ezért létrehozzák a Román Nemzeti Pártot, amelyik korszerű, nyílt együttműködésre kész valamennyi hazai és külföldi politikai erővel. Az új párt ideiglenes vezetői szerint egyes RNEP-fiókszervezetek tagjai, vezetői és rokonszenvezői máris jelezték szándékukat, hogy beiratkoznak az új pártba. Ezzel mondhatni egyidejűleg az RNEP vezetősége megelégelte, hogy a számtalan felszólítás ellenére Gh. Funar, a párt elnöke úton-útfélen, s ráadásul a párt nevében, felelőtlen, a párt vezetőségének véleményét figyelmen kívül hagyó nyilatkozatot tesz, úgy rendelkezik, mintha egy személyben ő maga lenne a párt, ezért leváltotta tisztségéből. Gh. Funar azonban nem tagadta meg önmagát: továbbra is a párt elnökének tartja magát és azóta sem volt hajlandó átadni a párt bélyegzőjét. Az RMDSZ-nek a kormányszövetségben való részvétele a Nemzeti Kisebbségi Hivatal létrejöttében is megnyilvánul. Ez a kormányon belül, közvetlenül a kormányfőnek alárendelve, Tokay György kisebbségügyi megbízott miniszter vezetése alatt működik. A negyvenhat tagú hivatalnak a megbízott miniszteren kívül államtitkára is van, amelyik egy másik kisebbséghez tartozik. Az intézmény több igazgatóságra oszlik. Az egyik a területi munkával foglalkozik, az állampolgárokkal tartja a kapcsolatot. Egy másik igazgatósága a nemzetközi és a nem kormányzati szervekkel áll majd kapcsolatban, egy további törvény-előkészítéssel és a végrehajtás figyelésével, a következő a technikai és a pénzügyi kérdésekkel, végül egy másik a roma kisebbség társadalmi beilleszkedésével foglalkozik. Az első igazgatóság keretében egy-egy területi megbízott működik Erdélyben, Moldvában és Dobrudzsában, a havasalföldi és olténiai kérdéseket pedig Bukarestből kíséri figyelemmel a hivatal. Az erdélyi megbízott Kolozsvárt tevékenykedik. A miniszter szándéka szerint az ország tizenhat kisebbségével olyan emberek foglalkoznak, akik tökéletesen ismerik ezek nyelvét, műveltségét. Ezért a hivatalban görög, ukrán, német, lengyel, roma, török és más nemzetiségű alkalmazottak dolgoznak. Természetesen nagyobb számban magyarok, de nem feltétlenül a hivatalos adatok szerint is 1,7 milliós romániai magyarság arányának megfelelően. A hivatal hosszabb távon kíván megoldásokat kidolgozni, politikamentessé akarja tenni a kisebbségi kérdést oly módon, hogy a nemzetiségekkel való bánásmód ne legyen függvénye annak, hogy VILÁGSZERTE