Kapu, 1997. április (10. évfolyam, 4. szám)

VILÁGSZERTE - Asztalos Lajos kolozsvári levelei: A változások folytatódnak...

40 ború nélkül foglalják el az átmenettel küsz­ködő országot”. Ugyanakkor a szakszervezetek megér­téssel fogadták a kormány csomagtervét, elfogadhatónak tartják társadalomvédel­mi terveit. A Nyugdíjasok Országos Szö­vetségének elnöke elégedetlen ugyan a kormány intézkedéseivel, mert tudja, hogy azoktól a nyugdíjasok helyzete nem ja­vul, hanem aggasztóvá válik, de tudatá­ban van annak, hogy a válságból való ki­lábalásra nincs más megoldás. Az ország gazdasági életének egyik igen fontos ágazata a mezőgazdaság. A szakminiszter szerint a mezőgazdaságot érintő súlyos válságnak csak gyors és ha­tékony reformmal lehet véget vetni. Ez rö­vid távoni élelmiszerár-emelkedéssel, a fo­gyasztók további elszegényedésével jár. A felvásárlási árak szabaddá tétele elen­gedhetetlen, az állam az eddigi ártámo­gatások gyakorlatát megszünteti, illetőleg átalakítja. Ezt kérik az Európai Unió kép­viselői is, akik a tárgyalásokon 200 millió dollár hitelt ígértek a mezőgazdaság fej­lesztésére. Azzal a kikötéssel, hogy ez nem fordítható állami támogatásokra. A miniszter szerint a legfontosabb teendők egyike a tulajdonjogok tisztázása. Módo­sítani kell a földtörvényt, hogy a földet sza­badon lehessen adni-venni, ily módon le­hetőséget teremtve a megfelelő birtok­nagyság kialakulásához. A kis telkek mi­att ugyanis lehetetlen a korszerű mező­gazdaság kialakítása. A hiteleknek ezu­tán azoknak a kezébe kell jutniuk, akik va­lóban a termelésbe fektetik, hogy hasz­not hozzon. Az eddigi gyakorlat rendkí­vül káros volt. Például a tavalyi 4000 mil­liárd lej támogatásnak csak a töredéke ju­tott a magántermelőknek. Az ország ter­mőterületének 10 százalékán gazdálko­dó állami vállalatok és kutatóintézetek a hitelek 80 százalékát kapták meg, míg a kisgazdák alig jutottak pénzhez. A kor­mány a magántermelők felé fordul, a hangsúlyt a mezőgazdasági vállalkozá­sokra fogja fektetni. Olyan hatékony me­zőgazdaság létrehozása a cél, amelyik a hazai piac ellátása mellett jelentős kivi­telt is biztosít az ország számára. A szak­­miniszter több ízben is hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság reformja rövid tá­von nehezen elviselhető élelmiszerár­emelkedéssel jár, a reform jótékony ha­tása azonban egy-másfél esztendő múl­va már éreztetni fogja hatását. A remények tehát kecsegtetőek. Ezzel szemben a mai helyzet annál nehezebb. Az árrobbanás után — csakis e szó illik a jelenlegi, elképesztően meredek áremel­kedésre — az alapvető élelmiszerek, a kenyér, a tej- és tejtermékek, a hús- és a húskészítmények ára egyből két-három­­szorosára ugrott. A gáz és villamos áram is több mint kétszeresére. A gáz csak e­­gyelőre. Mert májustól az eddigi tizenegy­szeresére! Természetesen, bár nem ilyen arányban, a zöldség- és gyümölcsárak is. Ezzel szemben a fizetések mintegy negy­ven, a nyugdíjak harminc százalékkal emelkedtek. Kérdés, a lakosság meddig bírja ezt az iramot. A miniszterelnök is hangsúlyozta, hogy a reform megvalósí­tásának kulcsa — a magánosítás kitelje­sítése, a külföldi tőke minél nagyobb mér­tékű beruházásai mellett — alapvetően a lakosság megértése és támogatása. Csak nehogy úgy járjunk majd, mint az adomabeli cigány lova, amelyik mire meg­szokta, hogy ne egyék, felfordult. A változásokkal egyidejűleg tovább gyűrűzik az egységpártiak által a kolozs­vári magyar konzulátus elleni tiltakozás. Bár a városi tanácsnak a fele sem sza­vazta meg a konzulátus megnyitása elle­ni aláírások gyűjtésének a költségeit, a “hazatértő’’ fő-fő­városatyák megszava­­zottnak tüntették fel az ügyet, kinyomat­ták a gyűjtőíveket és megkezdték az alá­írásgyűjtést. A megyefőnök, aki viszont a kormányszövetség tagja, érvénytelenítet­te a törvénytelen határozatot. Az aláírás­­gyűjtés tehát a megszavazók zsebére ment. Ennek során minden erőlködésük ellenére sem tudtak tizenötezernél több aláírást összevakarni. Ezzel egyidejűleg meghívták a külügyminisztert, hátha si­kerül meggyőzni, álljon el a konzulátus megnyitásának tervétől. Adrian Severin azonban rendkívül szellemesen az egy­ségpártiak ellen fordította legfőbb érvü­ket, az egységes nemzeti állam tételét. Kijelentette, hogy az egységes nemzeti állam szövetségi állammá való átalakítá­sának első lépése lenne, ha óhajuk sze­rint Erdélyt különleges területté nyilvání­tanák, ahol nem lenne lehetőség a ma­gyar konzulátus megnyitására. De még a szövetségi állam esetében sem a helyi önkormányzat, hanem az állam érdekei­nek megfelelően a külügyminisztérium dönti el, hogy legyen külföldi diplomáciai képviselet. Úgyhogy a teljesen fölösleges aláírásgyűjtést a legjobb lesz azonnal ab­bahagyni. A változások nem kímélik a szélsősé­ges pártokat sem. A Szocialista Munka­párt alelnöke, A. Paunescu, aki Ceauses­­cu egyik fődicsőítője, udvari költője volt, miután pártja nem jutott be a parlament­be, s elnöke nem volt hajlandó Iliescuék­­kal baloldali szövetségbe tömörülni, kilé­pett a pártból. C. V. Tudor, Ceausescu másik fődicsőítője és udvari költője, a hír­hedt botrányhős, útszéli hangú, sárral do­bálózó rágalmazó szenátor, a habzó szá­jú zsidó- és magyargyűlölők egyike men­telmi jogának megvonása még tart. Lap­ja, a gazdájánál nem különb Románia Mare legutóbb a bukaresti Petőfi Társa­ság nevében nyilatkozatot közölt, amely szerint immár tűrhetetlen, hogy a "buka­resti rádió magyar adásának szerkesztő­ségét elárasztották a zsidók”. A Magyar Újságírók Egyesülete nyomban tiltakozott az uszító hamisítvány ellen és beperelte a lapot. A változások szele nem kerülte el a Ro­mán Nemzeti Egységpártot sem. Miköz­ben a párt vezetői kiadták a jelszót az esz­mei tisztázásra. Ion Crisan, a párt egyik alapító és egy ideig vezetőségi tagja be­jelentette, hogy egy kezdeményező bizott­ság kész arra, hogy a bukaresti törvény­széken bejegyeztesse a Román Nemze­ti Pártot. Szerinte az RNEP jelenlegi ve­zetősége lejáratta a nemzeti eszmét, ezért létrehozzák a Román Nemzeti Pár­tot, amelyik korszerű, nyílt együttműkö­désre kész valamennyi hazai és külföldi politikai erővel. Az új párt ideiglenes ve­zetői szerint egyes RNEP-fiókszerveze­­tek tagjai, vezetői és rokonszenvezői már­is jelezték szándékukat, hogy beiratkoz­nak az új pártba. Ezzel mondhatni egyi­dejűleg az RNEP vezetősége megelégel­te, hogy a számtalan felszólítás ellenére Gh. Funar, a párt elnöke úton-útfélen, s ráadásul a párt nevében, felelőtlen, a párt vezetőségének véleményét figyelmen kí­vül hagyó nyilatkozatot tesz, úgy rendel­kezik, mintha egy személyben ő maga lenne a párt, ezért leváltotta tisztségéből. Gh. Funar azonban nem tagadta meg ön­magát: továbbra is a párt elnökének tart­ja magát és azóta sem volt hajlandó át­adni a párt bélyegzőjét. Az RMDSZ-nek a kormányszövetség­ben való részvétele a Nemzeti Kisebbsé­gi Hivatal létrejöttében is megnyilvánul. Ez a kormányon belül, közvetlenül a kor­mányfőnek alárendelve, Tokay György ki­sebbségügyi megbízott miniszter vezeté­se alatt működik. A negyvenhat tagú hi­vatalnak a megbízott miniszteren kívül ál­lamtitkára is van, amelyik egy másik ki­sebbséghez tartozik. Az intézmény több igazgatóságra oszlik. Az egyik a területi munkával foglalkozik, az állampolgárok­kal tartja a kapcsolatot. Egy másik igaz­gatósága a nemzetközi és a nem kor­mányzati szervekkel áll majd kapcsolat­ban, egy további törvény-előkészítéssel és a végrehajtás figyelésével, a követke­ző a technikai és a pénzügyi kérdések­kel, végül egy másik a roma kisebbség társadalmi beilleszkedésével foglalkozik. Az első igazgatóság keretében egy-egy területi megbízott működik Erdélyben, Moldvában és Dobrudzsában, a havas­­alföldi és olténiai kérdéseket pedig Buka­restből kíséri figyelemmel a hivatal. Az er­délyi megbízott Kolozsvárt tevékenykedik. A miniszter szándéka szerint az ország tizenhat kisebbségével olyan emberek foglalkoznak, akik tökéletesen ismerik ezek nyelvét, műveltségét. Ezért a hiva­talban görög, ukrán, német, lengyel, ro­ma, török és más nemzetiségű alkalma­zottak dolgoznak. Természetesen na­gyobb számban magyarok, de nem fel­tétlenül a hivatalos adatok szerint is 1,7 milliós romániai magyarság arányának megfelelően. A hivatal hosszabb távon kíván megol­dásokat kidolgozni, politikamentessé akarja tenni a kisebbségi kérdést oly mó­don, hogy a nemzetiségekkel való bánás­mód ne legyen függvénye annak, hogy VILÁGSZERTE

Next