Kapu, 1998. április (11. évfolyam, 4. szám)
KEDVES OLVASÓ KAPU Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Magyar Múlt: Henkey Gyula Biztonságpolitika: Szternák György Hírnevünk: Harrach Gábor Patrik Világszerte: Kravalik Gábor Agrárperiszkóp: Dr. Nagy Bálint Neokonzerv: Nagy Atilla Kristóf Főmunkatárs: Nádor István Siposhegyi Péter Munkatárs: Buglya Gergely és a Titánok Képszerkesztő, tördelő, borítóterv: Fehér Zoltán Szerkesztőségi titkár: Borbély Róbert Korrektor: Jankó Bálint Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány A kiadásért felel: Hollai Helis Ottó A Kiadó és a szerkesztőség címe: 1082 Budapest, Nap u. 13. Tel.: 303-07-10, 303-07-11 Fax: 303-07-12 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt.: 11644006-04470500-44000004 Terjeszti a Magyar Posta, a Hirker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft. ISSN 0238 888 X E-mail: kapuszer@mail.datanet.hu. 1 * tavaszi zuhogó esőben dagasztják a sarat a pártok. Ki tudja, milyen jövőbe menő utat taposnak ki, nekünk választóknak és adófizetőknek? A demokrácia illemszabályai szerint mi szavazók fogjuk eldönteni, hogy kik lesznek vezéreink. A pártok, a képviselőjelöltek járják a pávatáncot, illegnek, ígérgetnek. Vajon milyen meglepetések lesznek? A MIÉP bejut a Parlamentbe? Sok a kérdőjel. Szinte semmi sem biztos — így a távolba nézve. Megfontolt, politikához értő ismerőseim sem mernek jósolni. A választás végeredménye sokesélyesnek tűnik. Közvéleménykutatók sulykolják az elképzeléseik a mintáik alapján, vajon mennyi lesz az eltérés a végeredmény ismerete után? Azt mindenki érzi, hogy az elmúlt négy év nagyon nehéz, nyomorba taszító korszak volt. Lehet, hogy szükség volt rá, mert a gazdasági rendszerváltás sokat késett, a piacosodás későn indult be, a multik meg a külföldiek mindent lefölöztek, kiszolgáló nemzet lettünk. Ami nem lenne olyan nagy baj, ha mindenkinek lenne munkája és érte jól megfizetnék. Szörnyű, hogy az értelmiségnek mennyire nincs pénze. Ezt mi érezzük a legjobban. Háromszázötven-négyszáz forintért kellene adni ezt az újságot. Ennyi pénzt nem adnának érte, eme réteglapért, amit leginkább az értelmiség meg az egyetemisták olvasnak. Adjuk 172 forintért. Ebből lejön a terjesztői jutalék, 40-42 százalék, marad kb. 100 forint. A nyomda darabonként 140 forintért állítja elő folyóiratunkat. Az előkészítést és a szerkesztőségi rezsit, honoráriumot már nem is számoltam. Hirdetőnk meg kevés van, mert a komoly pénzű cégek és ügynökségeik érdek-világnézetű kezekben vannak. A mi eddigi támogatóink (cégek, gyárak, üzemek) ugyanolyan gondokkal küzdenek, mint mi. Állandóan lessük a pályázatokat. Szorgalmasan körmölünk és kitöltjük a tesztlapokat, kérdőíveket. Most utasított el minket a Ford Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap. Még sohasem nyertünk el semmiféle támogatási pénzt. Mindent saját erőnkből kell kikínlódni. A könyveket is olcsón áruljuk, hogy az értelmiség meg tudja vásárolni. Szerencsére jól fogynak a könyveink, de így örülünk, ha bejön az előállítási költség. Tudnék nyomatni több KAPU-t is, de akkor még nagyobb lenne a ráfizetés. Alig van remittendánk. Keresik a lapot. Hogy a világ magyarságának folyóiratává váltunk, kell adjunk Szlovákiának, Romániának és Ukrajnának is. Mások ott a pénzviszonyok. A szállítási költség után, mintha ingyen küldenénk a folyóiratot. Ez az átka annak, ha az ember hitből és hivatásból dolgozik és nem pénzért. Én még mindig hiszek abban, hogy megéri. Mindig is idealista voltam. Az orvosom fenyeget, hogy az állandó stresszhelyzet okozza az anginákat, farkasszemet nézek a lassú, de türelmesnek tűnő APEH-hel. S magamban könyörgök, hogy a KAPU legalább a tizedik évfolyamot bírja ki. Aztán majd meglátjuk... Túl soknak tűnhetett ez a sirám, de miért részleteztem? Mert a magyar gazdaság is hasonló gondokkal küszködik. Önök is, majdnem mindenki, azt a pár tízezer igen gazdag embert kivéve... Viszont ők nem olvasnak KAPU-t. Nekik mindegy, hogy kik vannak hatalmon. A választások végeredménye sem izgatja őket, mert pénzért mindent meg lehet venni, nyugalmat és lelkiismeretet is. De azért választani tudni kell. Tehát szavazzanak azokra, akikben a legjobban hisznek. Hátha nem csalódnak bennünk az unokáink.