Kapu, 1998. április (11. évfolyam, 4. szám)

KEDVES OLVASÓ KAPU Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Magyar Múlt: Henkey Gyula Biztonságpolitika: Szternák György Hírnevünk: Harrach Gábor Patrik Világszerte: Kravalik Gábor Agrárperiszkóp: Dr. Nagy Bálint Neokonzerv: Nagy Atilla Kristóf Főmunkatárs: Nádor István Siposhegyi Péter Munkatárs: Buglya Gergely és a Titánok Képszerkesztő, tördelő, borítóterv: Fehér Zoltán Szerkesztőségi titkár: Borbély Róbert Korrektor: Jankó Bálint Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány A kiadásért felel: Hollai Helis Ottó A Kiadó és a szerkesztőség címe: 1082 Budapest, Nap u. 13. Tel.: 303-07-10, 303-07-11 Fax: 303-07-12 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt.: 11644006-04470500-44000004 Terjeszti a Magyar Posta, a Hirker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft. ISSN 0238 888 X E-mail: kapuszer@mail.datanet.hu. 1 * tavaszi zuhogó esőben dagasztják a sarat a pártok. Ki tud­ja, milyen jövőbe menő utat taposnak ki, nekünk választóknak és adófizetőknek? A demokrácia illemszabályai szerint mi sza­vazók fogjuk eldönteni, hogy kik lesznek vezéreink. A pártok, a képviselőjelöltek járják a pávatáncot, illegnek, ígérgetnek. Va­jon milyen meglepetések lesznek? A MIÉP bejut a Parlament­be? Sok a kérdőjel. Szinte semmi sem biztos — így a távolba nézve. Megfontolt, politikához értő ismerőseim sem mernek jó­solni. A választás végeredménye sokesélyesnek tűnik. Közvé­leménykutatók sulykolják az elképzeléseik a mintáik alapján, vajon mennyi lesz az eltérés a végeredmény ismerete után? Azt mindenki érzi, hogy az elmúlt négy év nagyon nehéz, nyo­morba taszító korszak volt. Lehet, hogy szükség volt rá, mert a gazdasági rendszerváltás sokat késett, a piacosodás későn in­dult be, a multik meg a külföldiek mindent lefölöztek, kiszolgáló nemzet lettünk. Ami nem lenne olyan nagy baj, ha mindenkinek lenne munkája és érte jól megfizetnék. Szörnyű, hogy az értelmiségnek mennyire nincs pénze. Ezt mi érezzük a legjobban. Háromszázötven-négyszáz forintért kel­lene adni ezt az újságot. Ennyi pénzt nem adnának érte, eme réteglapért, amit leginkább az értelmiség meg az egyetemisták olvasnak. Adjuk 172 forintért. Ebből lejön a terjesztői jutalék, 40-42 százalék, marad kb. 100 forint. A nyomda darabonként 140 forintért állítja elő folyóiratunkat. Az előkészítést és a szer­kesztőségi rezsit, honoráriumot már nem is számoltam. Hirde­tőnk meg kevés van, mert a komoly pénzű cégek és ügynöksé­geik érdek-világnézetű kezekben vannak. A mi eddigi támoga­tóink (cégek, gyárak, üzemek) ugyanolyan gondokkal küzde­nek, mint mi. Állandóan lessük a pályázatokat. Szorgalmasan körmölünk és kitöltjük a tesztlapokat, kérdőíveket. Most utasí­tott el minket a Ford Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap. Még sohasem nyertünk el semmiféle támogatási pénzt. Min­dent saját erőnkből kell kikínlódni. A könyveket is olcsón árul­juk, hogy az értelmiség meg tudja vásárolni. Szerencsére jól fogynak a könyveink, de így örülünk, ha bejön az előállítási költ­ség. Tudnék nyomatni több KAPU-t is, de akkor még nagyobb lenne a ráfizetés. Alig van remittendánk. Keresik a lapot. Hogy a világ magyarságának folyóiratává váltunk, kell adjunk Szlo­vákiának, Romániának és Ukrajnának is. Mások ott a pénzvi­szonyok. A szállítási költség után, mintha ingyen küldenénk a folyóiratot. Ez az átka annak, ha az ember hitből és hivatásból dolgozik és nem pénzért. Én még mindig hiszek abban, hogy megéri. Mindig is idealista voltam. Az orvosom fenyeget, hogy az állan­dó stressz­helyzet okozza az anginákat, farkasszemet nézek a lassú, de türelmesnek tűnő APEH-hel. S magamban könyör­­gök, hogy a KAPU legalább a tizedik évfolyamot bírja ki. Aztán majd meglátjuk... Túl soknak tűnhetett ez a sirám, de miért részleteztem? Mert a magyar gazdaság is hasonló gondokkal küszködik. Önök is, majdnem mindenki, azt a pár tízezer igen gazdag embert kivé­ve... Viszont ők nem olvasnak KAPU-t. Nekik mindegy, hogy kik vannak hatalmon. A választások végeredménye sem izgat­ja őket, mert pénzért mindent meg lehet venni, nyugalmat és lelkiismeretet is. De azért választani tudni kell. Tehát szavazzanak azokra, akik­ben a legjobban hisznek. Hátha nem csalódnak bennünk az unokáink.

Next