Kapu, 1998. június-július (11. évfolyam, 6-7. szám)
KULTÚRA - Kecskés Péter: Elleplezett (f)eltámadás
KULTÚRA. $íec3fté£ Spdte* Elhangozhat-e Zeusz neve az elveszített istennév hamu-men-helyén, a nem-te-lenség nemhelyén, köztesen felkínálkozó zsinagóga ég- E.T.(ett) terébe átkozva? Felhívható a menny-sugár eltolódásában a megvakított (Teiresziász) szembesülése az önmagát megvakítóval (Ödipusz)? Az áldozat(hozatal) elmosódó, sorstörténeteket elíró love-crafti vak, őrült isten, a káosz közepén dekonstruálhatja-e a jupiteri-IHWH- i eldöntetlen kimondatlan lét(hé)-módozatokat, az apollói jóslat centráltsága kimozdíthatja-e helyéből a tetragrammaton atyai nevét, az istennevek által körülírt elkülönbözést? A szaturnin teológiai hangsúly a kabbalista értelemben is veendő/vehető Megértés (Bína) Tudás (Dát) — hiányáról szól — „a jóslatok vége mindig halál” (Aleister Crowley); a feltétlen, végzetszerű Bölcsesség (Hokmá) abyssos átéléseként értelmeződik, a darab végén a nehezen látható, könnyező, felszakított seb felviláglása a mélységbe szédülő, a kinyilatkoztatásért folyó nyers háború intenzitása a dévékút által megvilágosodik a közvetlen sorvonatkozások festtés-szerű átégetettségében. A tragédia felvonulás-mezejében felismerhetjük Teiresziász másik szerepét is, Nárcissz Démon-Úr-angyalaként, passzívan elhordozva a felső kabbalista triád intaktságát. Az árulkodó-megszabadító-kijelölő-megtisztító-dekonstituáló sorsalakzatok kulcsfigurái a „Külső istenségek”-hez egészen hasonlatos Pán-alak alá rendeltettek, akik CTHULHU-Kutulu-Tutulu egyik lehetséges arca felett (r)dtankumo lata is egyben Grant-nél, Crowleynál és Lovecraftnél. Az akár hölderlini is elgondolható, önmagát fokozatosan dekonstruáló-dekonstituáló beavatási fokok („Hölderlin őrült nevei”) az „apokalipszis nélküli apokalipszis” elkülönböződő atheológiai (lásd Mark C. Taylor azonos című kötete) olvasatainak is megfeleltethetőek, miként az alapkérdésben jelzett felvetés: valóban elhangzott-e Zeusz neve a szegedi zsinagógában? 75