Kapu, 1998. június-július (11. évfolyam, 6-7. szám)

KULTÚRA - Holbay László (Szlovákia): "H" betű mint híd (vers) - Paksi József: Neked (vers) - Hules Béla: Hazám (vers)

KULTÚRA. Holbay László (Szlovákia) „H” betű mint híd Nincs rajta lánc, ne keresed. Felragyog, ha itt az est. Nincs rajta lánc, nem csörög, két oroszlán ücsörög kapu előtt kétalpán (mint békés juh az almán) Téli napon, ha köd szitál jeges vízből két csonk kivál, két óriás morcos bosszús fenyegető kőkolosszus. M avagy H betű forma? Sziklavár? Vagy bástya orma? Bejárata komor kemény kővel kőbe írt költemény. Rajta sétálsz — elfogy szavad s büszkesége reád ragad. Csillag, ha két — mindenesti füzérívét fénnyel festi, nézned kell — ez esti kényszer: tüneményes varázs — ékszer: lenn a folyam sötét réme felett — Duna diadéme! Ha himnuszt zenélő ládám lenne — hídálmodó Ádám néked — esti séta — gálán szakadatlan zengné hálám. Egyik kapu maga a Múlt: áll a fényes vak Alagút, másik Jövő? — vajh' merre visz? Mogorván fut, hallgat a víz... Nincs rajta lánc, nem csörög, Útján Élet dübörög. Míg sós jajunk itt hörög, Víz tűnik, a Híd örök. Paksi József Neked Hullna éjfél mióta esz neki ha lehull felém újra este lett szeressél te most te még szeretett engem árnyék voltál ma szereti enyém leszel éjjel most kergeti a felhő azóta ma messze ment árnya a napfényben Ő lehetett most éjjeleken a fényt kezdeni ha fáj még elhullna est veled voltam szép voltál újra keresett engem holnap is te jössz keresed újra éjsötét nekem este lett talán nézem a szemed ezt neked könnyes és egyedül az este ment. Hules Béla Hazám Lepotyog lassan (visszahull a fejünkre?) minden oromdísz. Lecsupaszodnak a homlokzatok, egyre jobban kilátszunk. A szemérmünket takaró magunk előtt tartott címerpajzsok griffjei nekivadultan marakodnak az oroszlánokkal, struccok és baziliszkuszok tépik egymást összegabalyodva. A piros tűzoltóautókról varangyok ugrálnak le, a ránk lövellt rózsaszín hab fokozatosan tömbbé szilárdul. 79

Next