Kapu, 1998. szeptember (11. évfolyam, 9. szám)
TÍZ ÉVES A KAPU - Krausz Tivadar: A Kapu 10 éve 1993-1998
TÍZ ÉVES A KAPU egyébként 90 százalékban felvidéki németeket sújtó tömegkivégzéseket dokumentáló Magukért nem felel senki c. filmünket, mely események valóban egy időben és rokon indítatásból történtek a magyarok rabszolgának hurcolásával és kitelepítéseivel. Vegyük csak azt, hogy a Kapu története a magántörténetem része. Azok a rokonaim, akik a meszesgödörben hagyták a fogaikat -185 megszámlált áldozat közt a következő számok rejtenek ártatlanul legyilkolt Krausokat: „71- 73. Frau Kraus (szül. Molnár) és két gyermeke, 74. Kraus Kirschner Árpád, 90. Kraus Sámuel, 91. Kraus Jolán (szül. Mikulik), 92. fia Kraus Sámuel, 93. Kraus Viktor, 130-131. Repansky Mária (szül. Kraus) és fia Johann, 159. Kraus Sanyi” ha magyar ajkúak lettek volna, megúszták volna az értéket nem tartalmazható ötven kilós csomaggal való kitelepítéssel vagy rabszolgasorssal, de ők pechükre javarészt dobsinai bulinerek voltak. Persze akadtak az áldozatok közt beházasodott magyarok is, ahogy egyébként néhány családjától megválni nem hajlandó szlovák is elnyerte a nemzetárulók méltó büntetését. Majd kétszáz német halálát magyarirtásként beállítani egyike azon, egyesek szerint megbocsáthatatlan brodyzmusoknak, amik miatt a kapu tizedik évében, T. Zselenszky Péter helyett írom ezt a természetesen mindenkinek mindent megbocsátó emlékeztetőt. Biszku elvtárs és Czinege elvtárs nevét '95-ben már csak olvasói levelek rovata forgalmazta. Ez még akkor is megnyugtató, ha nem felejtünk, csak szelektálunk a memóriában. Solt Dezső rovatáról annyit, hogy, amikor még újdonság volt a lapon belül a sakk, arra bátorkodtam, hogy leüljek vele játszani, de bevallom, a döntetlenben sem soká reménykedhettem. Kiderült számomra, nem leszek képes megfejteni feladványait. A Kapu egyik bástyája a biztonságpolitika rovat. Egy hozzánk hasonlóan önvédelemre teljesen képtelen Belgiummal való összevettetésünk a NATO-ra szorulásunk belátásához vitt közelebb.(Dr. Móricz Lajos Nyá. Erds. (hadtud. doktora)) Várdy Béla: A huszadik század első felének amerikai magyar irodalma a balladisztikus és életképekben mesélő Chaplin filmekből ismerős amerikai nyomort idézi, nem éppen röhögtetőn: „Talyigás Kis Péter egyszer csak elindult / Nagy Amerikába. / Jólelkű magyarok hamar beszerezték / A szenes bányába. / A második héten Talyigás Péternek / Ott maradt a lába. / / Koldus lett belőle, gyámoltalan koldus, /Olyan világ terhe. / Idegen országban, fiatal korában / Jaj de megvan verve! / Bús sorsát megírni a feleségének / Ugyan hogy ismerje?!” „Platon, Arisztotelész, Cicero és Tacitus is kifejtette, hogy a zsarnok megölése jogos tett".- írja Gergely Attila A terrorizmus természetrajzában. Majd folytatván a gondolatsort, eljut Bakunyinig, aki az egyetlen valódi szabadságra vezető harc gyanánt az elit harcát hirdette, XX századi eszmei párhuzamát Marcus e diákság favorizálásában látja. Nem filológiai adatok összevethetőségével operál, hanem magatartásformákat és azok sajátos logikáját írja le és hasonlítja össze. Fedor Zoltán: „Első áldozás: Inni, inni a tudást, / hogy vérré váljon, / hogy jóllakjon / a dögevő, / ha utolér halálom. // hogy jóllakjon a dögevő, szívemből / kívánom,, Lehet, hogy a költő kapja a legkisebb honoráriumot, mert olyan röviden és furcsán fogalmaz, de a szíve mélyén minden újságíró felsőbbrendűnek tartja a költészetet. Elek is teljesen kézenfekvő kérdésekkel lepi meg az olvasót: „Van-e társadalom Magyarországon? Csiszoljuk, módosítjuk az ebben társak tapasztalatát.” Petik Rezső ny. tanár úr, levelezőnk, szintén bástyája a Kapunak, ezúttal Szondi Györgyöt védelmezi a Gregor Papucek szemérmetlen szlovákká tulajdonlási kísérletétől. Sokkal súlyosabb vita tárgya, amit Drábik János vet föl. Kinek az érdeke a magyar eladósodás? „Nem jó hír számunkra, de tény, hogy az adós országok kivétel nélkül rosszabb helyzetbe kerületek a restrikciós programok végrehajtása után." Trianon 75 éve: „Magyarország lakosságának több mint felét, területének pedig kétharmadát veszítette el” Ez a közismert tény, ahányszor csak szembesülök vele, elképesztő arányai miatt meglep, és teljesen bizalmatlanná tesz bármiféle politikai igazságtevést illetőleg. Brády Zoltán Dr. Major László kardiológussal készült interjúja nem kevesebbet állít már címében, hogy az eutanázia állami. Alább: „A világ egészségügyi statisztikája szerint egy bangladesi férfi tovább él, mint egy magyar.” Major doktor semmi nyugtatót, szívet melengetőt nem tud mondani. Több cikket is szenteltünk az erkölcsnek, amiknek végkicsengése, az erkölcs kiegyezés a folyton változó szokásokban. Marton Levente a lehető legrosszabb politikai manővernek írta le a Fidesz azon színeváltozását, amely gyümölcseként ma kormányozhat. Halász Tamás Hejce jegyzete emlékezetes. Sorait böngészni egy ezeréves falucska utcáin bolyongni. A Kapu által ez időben leginkább favorizált párt a kisgazdák. Torgyán monumentális Hazánk Holnap - programját leginkább az antiliberalizmus tárolta. Tímár György ugyanakkor biztosított minket: "Az FKGP az egyetlen valódi liberális párt, és hallgasson az a Fidesz, amelyik tiltakozott a reprivatizáció és az egyházi vagyonok visszaadása ellen." 1996, mintha tegnap lett volna, emlékszem, hogy megrémültem Csontos Gábor felvetette gondolattól: „Mit jelenthet a magyar társadalomnak egy újabb MSZP- s választási győzelem 1998-ban?" Nem az ötlet volt rémisztő magában, hanem az a tájékozott biztonság, ahogy azt pénzügyi alapon levezette: „minden nehézségnél- éves a KAPU LU lul oH/VJ AZ ALAGÚT VÉGÉN Pufit««» s* . 98/2 101