Kapu, 1998. október (11. évfolyam, 10. szám)

KEDVES OLVASÓ KAPU Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Biztonságpolitika: Magyar István Magyar Múlt: Henkey Gyula Világszerte: Kravalik Gábor Agrárperiszkóp: Dr. Nagy Bálint Ökológia: Fülep Dániel Főmunkatárs: Nádor István Siposhegyi Péter Megfejtetlen talányok: Grandpierre Attila Képszerkesztő, tördelő, borítóterv: Fehér Zoltán Szerkesztőségi titkár: Borbély Róbert Korrektor: Csontos Gábor Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány A kiadásért felel: Hollai Heris Ottó A Kiadó és a szerkesztőség címe: 1082 Budapest, Nap u. 13. Tel.: 303-07-10, 303-07-11 Fax: 303-07-12 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt. 11644006-04470500-44000004 Terjeszti a Magyar Posta Rt., a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Nyomás: Folpress Nyomdaipari Kft. Felelős vezető: Várlaki Imre ügyvezető igazgató ISSN 0238 888 X E-mail: kapuszer@mail.datanet.hu. Internet címünk: http://w3.datanet.hu/­mkapu 1 TM levelekkel együtt hullik, múlik az idő. Sok-sok esemény zajlott házunk táján. Szeptemberben megünnepeltük a KAPU tizedik évfordulóját. Olcsón megkaptuk a MÚOSZ földszintjét, ahol ihaj-csuhaj közel száz ember össze­­sereglett. Terikénk (gazdasági igazgatónk és könyvelőnk) tanyáról beszer­zett disznóságokat tálalt finom homoki borok társaságában. Csak két ifjú költő rúgott be, elhanyagolható jeleneteket kreálva... amúgy az est jól sike­rült, sok-sok régi munkatársat, szerzőt üdvözölhettünk, ahogy jeleztük, ba­rátainkat és ellenségeinket szívesen láttuk. Jöttek is. Ezzel deklaráltuk, hogy nem haragszunk senkire, s ígérem, hogy ezentúl sem fogunk. Ismét a hétköznapok következnek, sok bajjal gonddal. Még mindig izgu­lunk és félünk olyan dolgoktól pl., hogy a Magyar Televízió nyár óta nem fizeti a levetített filmünkért járó pénzt, vagy hogy állandóan emelkednek a papírárak. Hát igen, már nincs magyar tulajdonban papírgyár... s folyóira­tunk alapanyaga annyiba kerül, mint az EU-ban. Viszont nem kérhetünk annyi pénzt az újságunkért, mint az EU-ban, mert Önök sem kapnak akko­ra fizetést, mint az EU-ban. Tetszenek érteni? Meg is szűnt néhány újság a közelmúltban. Elképedtem, hogy milyen rá­fizetésesek voltak. Mert ugye most derült ki ez is, hogy a Postabank meg­rendült. Persze volt politikai háttere is a dolgoknak. Mondhatnám, hogy ele­­gánsabban is lehetett volna intézkedni, mondjuk a Kurír kapcsán. Ezt han­goztatom én, mint Bagarja a béke barátja, még akkor is, ha tudom, hogy az előző rezsim hatalmasai a nemzetibb szellemű lapokkal sem bántak kesz­tyűs kézzel. A minap is bekapcsoltam az MTV2 Mélyvíz című műsorát, ahol a magyar sajtóról, sajtószabadságról, s az ezzel kapcsolatos belpolitikáról beszélgetett sok-sok főszerkesztő. Minden korrektnek és tisztességesnek tűnt. Még a műsorvezető is objektívnek látszott. A Napi Magyarország és a Demokrata című hetilap főszerkesztői szorult helyzetben voltak (ők képvi­selték a nemzeti oldalt), mert csak ketten voltak. Kaptak is a magabiztos többiektől. Szimpatikus volt a HVG képviselőjének a hozzáállása. Néha­­néha az objektív érvelése segítette az izzadó, két “nemzeti” főszerkesztőt. A többi tizenkét potentát sok lúd alapon győzködtek magabiztosan és bi­zony néha arrogáns természetességgel — megbízottságuk páholyából. Ilyen a világ, ha fordul a politika kereke. Nem irigylem a Napi Magyaror­szágtól az újonnan kapott hirdetéseket. Egy biztos, nekünk régen sem volt, most sem lesz több hirdetésünk. Viszont, ha a helyzet úgy hozza, teli szájjal bírálhatjuk az új kormányt. Még, ha MÉG mellette is vagyunk, de nem füg­günk tőlük. Egyébként sincs sok reményem a magyar sajtóviszonyok válto­zását illetően. Amíg ebben a szakmában nem történik meg úgy a generá­cióváltás, mint a hivatalokban, addig minden marad a régiben. Ahogy a szocializmusban tanították az újságírást. Higgyék el, kevés ember tud ki­bújni a bőréből. Meg amúgy is “pártos” nemzet vagyunk. Csak egy irányba látunk és hiszünk. Nincs még meg az objektivitáshoz a kultúránk... Tanulságos volt David C. Korten látogatása is. Bizonyára emlékeznek, hogy mi adtuk ki a Tőkés társaságok világuralma című könyvét. Igen sike­res kiadványnak bizonyult. Baloldali és liberális lapok egy sort sem írtak e könyvről, hiába lett bestseller a kiadvány. Nem hiszem, hogy az utóbbi öt évben fogyott így könyv. Minden reklám nélkül. A Közgazdasági Egyetem hatalmas előadóterme zsúfolásig megtelt. Sokan álltak és a folyosóról is hallgatóztak. Szinte büszke voltam magunkra, hogy egy kanadai előfize­tőnk segítségével felfigyeltünk a könyvre , és kiadtuk. Akkor írtam is, hogy ingyen fordították le az egyetem munkatársai. Egyébként ezt a könyvet is csak mi mertük kiadni Európában. Mert mi Európától sem függünk. Ha ez a mondatom nagyképűnek hangzott , bocsássák meg nekem.

Next