Kapu, 1998. október (11. évfolyam, 10. szám)
KEDVES OLVASÓ KAPU Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Biztonságpolitika: Magyar István Magyar Múlt: Henkey Gyula Világszerte: Kravalik Gábor Agrárperiszkóp: Dr. Nagy Bálint Ökológia: Fülep Dániel Főmunkatárs: Nádor István Siposhegyi Péter Megfejtetlen talányok: Grandpierre Attila Képszerkesztő, tördelő, borítóterv: Fehér Zoltán Szerkesztőségi titkár: Borbély Róbert Korrektor: Csontos Gábor Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány A kiadásért felel: Hollai Heris Ottó A Kiadó és a szerkesztőség címe: 1082 Budapest, Nap u. 13. Tel.: 303-07-10, 303-07-11 Fax: 303-07-12 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt. 11644006-04470500-44000004 Terjeszti a Magyar Posta Rt., a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Nyomás: Folpress Nyomdaipari Kft. Felelős vezető: Várlaki Imre ügyvezető igazgató ISSN 0238 888 X E-mail: kapuszer@mail.datanet.hu. Internet címünk: http://w3.datanet.hu/mkapu 1 TM levelekkel együtt hullik, múlik az idő. Sok-sok esemény zajlott házunk táján. Szeptemberben megünnepeltük a KAPU tizedik évfordulóját. Olcsón megkaptuk a MÚOSZ földszintjét, ahol ihaj-csuhaj közel száz ember összesereglett. Terikénk (gazdasági igazgatónk és könyvelőnk) tanyáról beszerzett disznóságokat tálalt finom homoki borok társaságában. Csak két ifjú költő rúgott be, elhanyagolható jeleneteket kreálva... amúgy az est jól sikerült, sok-sok régi munkatársat, szerzőt üdvözölhettünk, ahogy jeleztük, barátainkat és ellenségeinket szívesen láttuk. Jöttek is. Ezzel deklaráltuk, hogy nem haragszunk senkire, s ígérem, hogy ezentúl sem fogunk. Ismét a hétköznapok következnek, sok bajjal gonddal. Még mindig izgulunk és félünk olyan dolgoktól pl., hogy a Magyar Televízió nyár óta nem fizeti a levetített filmünkért járó pénzt, vagy hogy állandóan emelkednek a papírárak. Hát igen, már nincs magyar tulajdonban papírgyár... s folyóiratunk alapanyaga annyiba kerül, mint az EU-ban. Viszont nem kérhetünk annyi pénzt az újságunkért, mint az EU-ban, mert Önök sem kapnak akkora fizetést, mint az EU-ban. Tetszenek érteni? Meg is szűnt néhány újság a közelmúltban. Elképedtem, hogy milyen ráfizetésesek voltak. Mert ugye most derült ki ez is, hogy a Postabank megrendült. Persze volt politikai háttere is a dolgoknak. Mondhatnám, hogy elegánsabban is lehetett volna intézkedni, mondjuk a Kurír kapcsán. Ezt hangoztatom én, mint Bagarja a béke barátja, még akkor is, ha tudom, hogy az előző rezsim hatalmasai a nemzetibb szellemű lapokkal sem bántak kesztyűs kézzel. A minap is bekapcsoltam az MTV2 Mélyvíz című műsorát, ahol a magyar sajtóról, sajtószabadságról, s az ezzel kapcsolatos belpolitikáról beszélgetett sok-sok főszerkesztő. Minden korrektnek és tisztességesnek tűnt. Még a műsorvezető is objektívnek látszott. A Napi Magyarország és a Demokrata című hetilap főszerkesztői szorult helyzetben voltak (ők képviselték a nemzeti oldalt), mert csak ketten voltak. Kaptak is a magabiztos többiektől. Szimpatikus volt a HVG képviselőjének a hozzáállása. Néhanéha az objektív érvelése segítette az izzadó, két “nemzeti” főszerkesztőt. A többi tizenkét potentát sok lúd alapon győzködtek magabiztosan és bizony néha arrogáns természetességgel — megbízottságuk páholyából. Ilyen a világ, ha fordul a politika kereke. Nem irigylem a Napi Magyarországtól az újonnan kapott hirdetéseket. Egy biztos, nekünk régen sem volt, most sem lesz több hirdetésünk. Viszont, ha a helyzet úgy hozza, teli szájjal bírálhatjuk az új kormányt. Még, ha MÉG mellette is vagyunk, de nem függünk tőlük. Egyébként sincs sok reményem a magyar sajtóviszonyok változását illetően. Amíg ebben a szakmában nem történik meg úgy a generációváltás, mint a hivatalokban, addig minden marad a régiben. Ahogy a szocializmusban tanították az újságírást. Higgyék el, kevés ember tud kibújni a bőréből. Meg amúgy is “pártos” nemzet vagyunk. Csak egy irányba látunk és hiszünk. Nincs még meg az objektivitáshoz a kultúránk... Tanulságos volt David C. Korten látogatása is. Bizonyára emlékeznek, hogy mi adtuk ki a Tőkés társaságok világuralma című könyvét. Igen sikeres kiadványnak bizonyult. Baloldali és liberális lapok egy sort sem írtak e könyvről, hiába lett bestseller a kiadvány. Nem hiszem, hogy az utóbbi öt évben fogyott így könyv. Minden reklám nélkül. A Közgazdasági Egyetem hatalmas előadóterme zsúfolásig megtelt. Sokan álltak és a folyosóról is hallgatóztak. Szinte büszke voltam magunkra, hogy egy kanadai előfizetőnk segítségével felfigyeltünk a könyvre , és kiadtuk. Akkor írtam is, hogy ingyen fordították le az egyetem munkatársai. Egyébként ezt a könyvet is csak mi mertük kiadni Európában. Mert mi Európától sem függünk. Ha ez a mondatom nagyképűnek hangzott , bocsássák meg nekem.