Kapu, 1999. március (12. évfolyam, 3. szám)

KULTÚRA - Sass László: Ne számítsatok rám! - Kecskés Péter (68. o.), Holbay László (21. o.), Dancs József (55, 58. o.), Paksi József (58. o.), Deák Mór (29. o.), Vámos György (37. o.) versei

kultúra bajához, ismételgettem magamban. Lépteimet meggyorsítottam, hogy minél előbb Döme barátomnál legyek, ő majd megnyugtat, mert ő mindenre tud megoldást. Már nem éreztem a könnyeket a szememben. Majdnem kellemetlen volt, hogy már nem érzem. A kissé megszikkadt járdán lelassítottam lépteimet, kerülgettem az itt-ott felgyülemlett vizet, átléptem a csillogó tócsákat. Mikor elértem Döme házát, ugyanazt a szomorúságot és maró fájdalmat éreztem most is, ugyanazt, amit annyiszor éreztem az elmúlt években, s tisztára rosszul lettem az emberi tehetetlenségtől és ettől az egész világtól, amelyik olyan hülyén van megszervezve, hogy azokat a szép dolgokat, amik a világban vannak, amit mások akár munkájuk által is elérhetnek, azokat az itt élő ember talán sohasem ismerheti meg... - Ismeretségünk, barátságunk immár több mint húsz éves, így nem kell külön bizonyítanom, kedves Dömém, hogy a politika, a politizálás sohasem érdekelt. Igaz, ennek többször láttam kárát, mint hasznát, de ennek ellenére apolitikus maradtam, ha valamit nem értettem, úgy, mint most is, hozzád fordultam; hiszem, hogy most is, mint mindig, megvigasztalsz, és segítesz rajtam. - Ki vele, öreg cimbora, mondd el, mi az a fene nagy gond, amit egyedül nem tudsz megoldani? Most, mikor azok vannak hatalmon, akik annyi szépet és jót ígértek az összes megválasztásaik előtt, most milyen gondod-bajod lehet? - Nekem valójában semmi bajom, sőt élvezem ezt a nagy békeharcot, de Gerzson Mátyásnak annál több. Mielőtt belefognék a mondókámba, mielőtt elmondanám jövetelem célját, és mielőtt meginnám a kávémat, előbb még azt szeretném tudni, hogy elfoglaltuk-e Németországot és egyesültünk-e az oroszokkal? - Hát ez meg mi? Hogyan, honnan kerül a csizma az asztalra? - Mindezt azért kérdezem, mert nagyon jól megjegyeztem azt, amit egy belgrádi politikus - az öt alelnök közül a legokosabb - mondott nagy bőszen: „ha a Nyugat nem hagy bennünket nyugton, ha folyton beleszól a belügyeinkbe, nos, akkor mi úgy odasózunk nekik, hogy a legrosszabb esetben is Németországgal leszünk határosak..." - Igen, ezt mondta, és mondott még sok mást is, de nem értem, hogy ez téged miért zavar, mikor Európát egyáltalán nem izgatja? - Ezért vagyok itt, mert nagyon nyugtalanít minden, különösen azóta, hogy az unokatestvéremnek katonai behívót küldtek. Tessék, olvasd ezt a november negyedikei cikket: „Seselj kitart az orosz-fehérorosz uniós tagság mellett". Kisebb betűkkel pedig ez áll: „A Szerb Radikális Párt vezetőjének jaroszlavi sajtóértekezlete". ...Szeretném, ha meg tudnál nyugtatni, ha válaszolni tudnál ezekre a nyugtalanító kérdésekre. Kezdem a legelején... Gerzson Mátyás Friedrichshafenben született 1971-ben, Gerzson István és Gerzsonné született Vadnai Etelka harmadik gyermekeként. István '69-ben ment ki Németországba dolgozni, mivel itt nagyon rosszul keresett. Az első gyerek még itthon született '69 nyarán, a másik kettő odakint, mint azt már említettem. Németországból minden évben hazalátogattak, több alkalommal nálunk laktak, vagy a szüleiknél. Miután a szülők elhaltak, azután csakis nálunk vendégeskedtek, hozzánk jelentkeztek be. Emlékszem, hogy minden alkalommal fölkereste őket egy vagy két belügyes, és hosszasan elbeszélgetett Istvánnal. Az érdekli őket, mesélte később István, hogy látom-e, találkozom-e a csetnik és usztasa emigráció tagjaival... Tíz éve beszüntették a látogatást. Azóta csak Attila, a legidősebb fiú volt egyszer. Ennek a nem lövésnek a legfőbb oka az volt, hogy a Gerzson szülők felvették a német állampolgárságot. Németek lettek, valószínűleg azért, mert errefelé nagyot változott a világ. Megkezdtük harcunkat a békéért. Olyanért, aminek nincs alternatívája. Gerzsonék valahogy mindig nyugodtak és kiegyensúlyozottak voltak, ezért a békeharcot kerülendő nem jöttek többé. Szerintem ennek a bojkottnak az volt a fő oka, hogy Gerzsonék féltek... Tudod, a félelem a világon a legérzékenyebb valami. Ezenkívül a félelem meggyőzhetetlen. Hiába magyarázza, hogy oka nincs. Egyáltalában hiába magyaráz. Úgy tesz, mintha elhinné, ő tovább fél. Nincs értelme. Senki se akarja bántani. Ő jobban tudja. A félelem mélyebben van, mint ahová az ésszerű érv elér. Azt mondják neki: ne félj, annál jobban fél... „Itt minden titok, s e titkokat mindenki tudja", mondogatta sokszor Gerzson István, majd hozzátette: „Sohasem voltam azon a véleményen, hogy a gondolat akkor helyes, ha sokan vallják... Engem az győz meg, ha valamit az emberek java gondol... Ha az ember az országhatárt átlépi, fel kell készülnie arra, hogy itt csupa önérzetlen emberrel fog találkozni, éspedig tekintet nélkül rangjára és műveltségére, tekintet nélkül arra, hogy az miniszter vagy tanár vagy tábornok vagy kalauz vagy segédmunkás vagy ami tetszik, mindegy. Ebbe az emberbe bele lehet rúgni, ijedten félreáll, ki lehet fosztani, hagyja magát, be lehet csapni, száját se meri kinyitni, el lehet cipelni kényszermunkára vagy börtönbe vagy kivégzésre, meg se nyikkan..." - Mindezt azért mondtam el, hogy megértsd a lényeget, hogy Gerzsonék miért nem jönnek többé haza. - Ne haragudj, de én még most sem értem, hol itt a baj? - vágott a szavamba Döme barátom. Nyugodt és higgadt volt, csak a szemén látszott meg, hogy ideges, és a hangján, hogy haragos. Most következik a lényeg, légy türelmes, tudhatod, hogy nehezen tudom rendezni a gondolataimat, és képtelen vagyok rövidre fogni a mondandómat. ...A békeharccal folytatom. Mivel ekkora békeharchoz (ami itt folyik) minden emberre szükség van, ezért a hatalom felkutat ott) mindenkit, aki valaha is járt ezen a szent helyen. Olyanokról is hallottam, akik csak az itt járt turistáktól hallottak erről a békeszerető, igazságot imádó országról, azokat is felszólították a békeharcra. Mivel Gerzson Mátyás után könnyebb volt itt helyben a rokonság körében kutatni, nyomozni, így eljutottak hozzám, és átadták az unokatestvérem fiának szóló katonai behívót. Tegnap elmentem a megjelölt időben, és szépen, értelmesen (?) elmondtam, hogy Gerzson Mátyásra ne számítsanak, mert ő német állampolgár, mivel ott született, a szülei pedig több mint tíz éve, hogy felvették a német állampolgárságot. Erre a hivatalnok azt mondta nekem: „Nézze, ez a Gerzson a maga rokona, írjon neki, s kérjen tőle egy igazolást, hogy ő ott Németországban letöltötte a katonaságot, ha mi ezt megkapjuk, akkor minden rendben lesz..." - Na, látod, ezen kár idegeskedni, írsz nekik, ők elküldik a kért igazolást, és utána békén hagynak benneteket. - Tudom, hogy ez lenne a legjobb, de mi van akkor, ha Mátyás nem volt katona? Meglehet, hogy nem is akart baka