Kapu, 2001. szeptember (14. évfolyam, 9. szám)

VILÁGSZERTE - Asztalos Lajos kolozsvári levele: Belemagyarázás és igazság

világszerte Asztalos Lajos kolozsvári levele Belemagyarázás és igazság Két, a Reform Tömörüléssel kapcso­latos, jócskán feltűnést keltő írás (Új elit, veszélyes régi eszközökkel, vala­mint A Reform Tömörülés egyetlen cél­ja: a politikai hatalom megszerzése je­lent meg az augusztus 21-i kolozsvári Szabdság és ezzel egyidejűleg a buda­pesti Népszabadság hasábjain. Mind­kettő szerzője Tibori Szabó Zoltán. Fé­lelmetes kép rajzolódik ki belőlük. A sö­tét terveket szövő, fondorlatos, megátal­kodott Reform Tömörülés (RT) ugyanis „ki akarja csináln­­ Eckstein Kovács Pé­tert, „egyházügyi komisszár bevetésén” mesterkedik, a „hatalom minden áron való megszerzésére tör”, s e téren annyira gátlástalan, hogy bizony gon­dolni sem jó arra, „mi lesz”, ha ez való­ban bekövetkezik, mert ebben az eset­ben „arra is számíthatunk, hogy napo­kon belül kifüggeszthetik az­­akasztási sorrendet)”. TSZZ szerint „az RT ugyanazt az agresszív politikai stílust szeretné Erdélybe bevezetni, amelyet mentoraik, a Fidesz-politikusok honosí­tottak meg az utóbbi években Magya­rországon.” Annyira, „hogy már se apát se anyát nem ismerünk?” A két írás alapjául szolgáló „doku­mentum ékes bizonyítéka annak, hogy a komoly felkészülés hiánya, csupán a pesti (politológia) tánciskolákon szer­zett diplomák hova vezetnek”. „Ezek a fiatalok nem hisznek a demokráciában, számukra a demokrácia csupán elméle­ti keret, amelybe saját politikai és anya­gi ambíciókat beleilleszthetik. A demok­ráciát szerintük másoktól kell elven­ni.[...] Az erdélyi magyarság dögöljön meg. Csak mi szerezzük meg a politikai hatalmat, jussunk a (források), a húsos fazekak közelébe, a többi nem számít.” És persze, „a nagy hatalom megszerzé­si, személyiségkicsinálási és egy­­házkomisszárkodási statégiák megvaló­sításához az ITD Hungary, A Reform és a Participatia alapítvány útján Magya­rországról átmosott állami pénzek szol­gálnak forrásként.” És így tovább, mígnem az olvasó vég­ső kétségbeesésében már-már minden jövőben vetett reményét elveszti. Az utolsó pillanatban azonban mégis akad egy kapaszkodó. Kiderül,hogy a szer­kesztőségben teljes terjedelmében meg lehet tekinteni „azt a dokumentumot, aminek a hitelességéhez és eredetiségé­hez nem fér kétség”. Első pillantásra így tűnik. Csakhogy ma számítógéppel és nyomtatóval bárki írhat effélét. Még az sem növeli hiteles­ségét, hogy jobb felső sarkában ott áll: SZIG.BSZ. Vagyis szigorúan bizalmas. Bár évek óta köztudott, hogy az RT - és ezt nem rejtette és nem rejti véka alá - sok mindenben nem ért egyet az RMDSZ jelenlegi vezetésével, még fel­tételezni sem lehet, hogy minden esz­közzel - nem a hatalom, hanem - az RMDSZ vezetésének a megszerzésére tör. Mégpedig azon egyszerű ok miatt, mert tudatában van annak, hogy a tiszt­újító kongresszusokon, legalábbis egy­előre, nincs lehetősége többséghez jut­ni, s ily módon saját jelöltjét az elnöki székbe ültetni. Egy valós elemeket is fölhasználó hamisítványnak, éppen amiatt, hogy gyakran keményen bírálja az RMDSZ jelenlegi vezetőségét, az RT lejáratása lehet a célja. Mert ezzel kom­­promitálni lehet az RT fiatal politikusa­it. Mert így semlegesíteni lehet az RT- nek a fiatalok, az értelmiség körében ta­pasztalható népszerűségét - ne feled­jük, az általa minden évben megrende­zett bálványosi szabadegyetem sikerét. De tegyük föl, hogy ez az ún. doku­mentum valóban hiteles. És akkor mi derül ki belőle? Három heti alapos ta­nulmányozás nélkül, első pillantásra látszik, hogy a székelyudvarhelyi elnök­ségi ülésen elhangzott hozzászólások igencsak rövidített változata. Amelyben nem Eckstein-Kovács Péter vagy bárki más tényleges, azaz fizikai megsemmi­sítéséről van szó, hanem a lehetséges RMDSZ-elnökjelöltekről, az RT számá­ra nem megfelelők lekörözéséről. Már amennyiben lehet. És ebben semmi rendkívüli nincs, ha figyelembe vesszük, hogy a nyugati demokráciá­ban, így sokak által a demokrácia baj­nokának tartott Egyesült Államokban, az elnökválasztási kampányok során a jelöltek bizony csöppet sem kímélik egymást, és igyekeznek az ellenfél, min­den szennyesét kiteregetni, ha csak le­het. Az is kiderül tehát, hogy ez a szöveg nem az RT programtervezete vagy ép­penséggel programja, aminek az erdélyi magyarság szülőföldjén való jövőjéről, boldogulásáról, a fennmaradását sza­­vataló jogainak kiharcolásáról kellene szólnia. De arról sem szól, amit TSZZ szeretne belemagyarázni, hogy „az er­délyi magyarság dögöljön meg", vagy hogy „kifüggesztik” (az akasztási sor­rendet). Ha viszont figyelembe vesszük, hogy TSZZ ezúttal is ugyanazt a módszert al­kalmazta, mint az utóbbi időben nem egyszer, vagyis azt, hogy miközben az olvasó riogatására festi az ördögöt, úgy tesz, mintha maga is megijedne. Amikor a magyar kormány kétmilliárd forintot ajánlott az erdélyi magyar egyetem lét­rehozására, ezzel nem értett egyet, s mi­közben a kuratórium összetételét kifo­gásolta, arról akarta meggyőzni az olva­sót, hogy micsoda panamázás lesz itt. Nos, ez olyanra „sikeredett”, hogy az egyetem októberben megnyitja kapuit. A státustörvénnyel kapcsolatban, egy az egyben az SZDSZ korifeusaival azonos módon, arról akart meggyőzni bennün­ket, hogy: az egész a magyarországi vá­lasztási kampány céljait szolgálja; nem sokat ér, a kedvezmények java része törvény nélkül eddig is biztosítva volt; az igazolványok elkészítésére létesíten­dő irodák nem bírják majd szusszal; a magyar adófizetőknek, az utca nyelvén szólva, tele van a tökük az erdélyi ma­gyarokkal; a törvény alkalmazása során etnokorrupció és etnibiznisz - az SZDSZ kedvenc címkéi­­ üti föl a fejét, magyarán mondva, lefizetésre fog men­ni a dolog, ami egyeseknek, nyilván az igazolványt kiállító asztal mögött, kurva jó üzlet lesz, és így tovább. Kár, hogy TSZZ-t nem hallottuk ak­kor, amikor a Magyar Szocialista Párt és az SZDSZ volt kormányon, és a mi­niszterelnök, Horn Gyula a határon túli­­aknak, így nekünk, magyaroknak is, időnként be akarta vezetni a vízumot, csökkenteni akarta a Kossuth rádió tel­jesítményét, föl akarta számolni a Duna tévét, nem hallottuk akkor, amikor a magyar-román alapszerződés előkészí­tésekor az MSZP-SZDSZ kormányszö­vetség lépésről lépésre meghátrált, nem hallottuk akkor, amikor 1997 januárjá­ban az SZDSZ-es Törzsök Erika lénye-

Next