Kapu, 2001. szeptember (14. évfolyam, 9. szám)
VILÁGSZERTE - Asztalos Lajos kolozsvári levele: Belemagyarázás és igazság
világszerte Asztalos Lajos kolozsvári levele Belemagyarázás és igazság Két, a Reform Tömörüléssel kapcsolatos, jócskán feltűnést keltő írás (Új elit, veszélyes régi eszközökkel, valamint A Reform Tömörülés egyetlen célja: a politikai hatalom megszerzése jelent meg az augusztus 21-i kolozsvári Szabdság és ezzel egyidejűleg a budapesti Népszabadság hasábjain. Mindkettő szerzője Tibori Szabó Zoltán. Félelmetes kép rajzolódik ki belőlük. A sötét terveket szövő, fondorlatos, megátalkodott Reform Tömörülés (RT) ugyanis „ki akarja csináln Eckstein Kovács Pétert, „egyházügyi komisszár bevetésén” mesterkedik, a „hatalom minden áron való megszerzésére tör”, s e téren annyira gátlástalan, hogy bizony gondolni sem jó arra, „mi lesz”, ha ez valóban bekövetkezik, mert ebben az esetben „arra is számíthatunk, hogy napokon belül kifüggeszthetik azakasztási sorrendet)”. TSZZ szerint „az RT ugyanazt az agresszív politikai stílust szeretné Erdélybe bevezetni, amelyet mentoraik, a Fidesz-politikusok honosítottak meg az utóbbi években Magyarországon.” Annyira, „hogy már se apát se anyát nem ismerünk?” A két írás alapjául szolgáló „dokumentum ékes bizonyítéka annak, hogy a komoly felkészülés hiánya, csupán a pesti (politológia) tánciskolákon szerzett diplomák hova vezetnek”. „Ezek a fiatalok nem hisznek a demokráciában, számukra a demokrácia csupán elméleti keret, amelybe saját politikai és anyagi ambíciókat beleilleszthetik. A demokráciát szerintük másoktól kell elvenni.[...] Az erdélyi magyarság dögöljön meg. Csak mi szerezzük meg a politikai hatalmat, jussunk a (források), a húsos fazekak közelébe, a többi nem számít.” És persze, „a nagy hatalom megszerzési, személyiségkicsinálási és egyházkomisszárkodási statégiák megvalósításához az ITD Hungary, A Reform és a Participatia alapítvány útján Magyarországról átmosott állami pénzek szolgálnak forrásként.” És így tovább, mígnem az olvasó végső kétségbeesésében már-már minden jövőben vetett reményét elveszti. Az utolsó pillanatban azonban mégis akad egy kapaszkodó. Kiderül,hogy a szerkesztőségben teljes terjedelmében meg lehet tekinteni „azt a dokumentumot, aminek a hitelességéhez és eredetiségéhez nem fér kétség”. Első pillantásra így tűnik. Csakhogy ma számítógéppel és nyomtatóval bárki írhat effélét. Még az sem növeli hitelességét, hogy jobb felső sarkában ott áll: SZIG.BSZ. Vagyis szigorúan bizalmas. Bár évek óta köztudott, hogy az RT - és ezt nem rejtette és nem rejti véka alá - sok mindenben nem ért egyet az RMDSZ jelenlegi vezetésével, még feltételezni sem lehet, hogy minden eszközzel - nem a hatalom, hanem - az RMDSZ vezetésének a megszerzésére tör. Mégpedig azon egyszerű ok miatt, mert tudatában van annak, hogy a tisztújító kongresszusokon, legalábbis egyelőre, nincs lehetősége többséghez jutni, s ily módon saját jelöltjét az elnöki székbe ültetni. Egy valós elemeket is fölhasználó hamisítványnak, éppen amiatt, hogy gyakran keményen bírálja az RMDSZ jelenlegi vezetőségét, az RT lejáratása lehet a célja. Mert ezzel kompromitálni lehet az RT fiatal politikusait. Mert így semlegesíteni lehet az RT- nek a fiatalok, az értelmiség körében tapasztalható népszerűségét - ne feledjük, az általa minden évben megrendezett bálványosi szabadegyetem sikerét. De tegyük föl, hogy ez az ún. dokumentum valóban hiteles. És akkor mi derül ki belőle? Három heti alapos tanulmányozás nélkül, első pillantásra látszik, hogy a székelyudvarhelyi elnökségi ülésen elhangzott hozzászólások igencsak rövidített változata. Amelyben nem Eckstein-Kovács Péter vagy bárki más tényleges, azaz fizikai megsemmisítéséről van szó, hanem a lehetséges RMDSZ-elnökjelöltekről, az RT számára nem megfelelők lekörözéséről. Már amennyiben lehet. És ebben semmi rendkívüli nincs, ha figyelembe vesszük, hogy a nyugati demokráciában, így sokak által a demokrácia bajnokának tartott Egyesült Államokban, az elnökválasztási kampányok során a jelöltek bizony csöppet sem kímélik egymást, és igyekeznek az ellenfél, minden szennyesét kiteregetni, ha csak lehet. Az is kiderül tehát, hogy ez a szöveg nem az RT programtervezete vagy éppenséggel programja, aminek az erdélyi magyarság szülőföldjén való jövőjéről, boldogulásáról, a fennmaradását szavataló jogainak kiharcolásáról kellene szólnia. De arról sem szól, amit TSZZ szeretne belemagyarázni, hogy „az erdélyi magyarság dögöljön meg", vagy hogy „kifüggesztik” (az akasztási sorrendet). Ha viszont figyelembe vesszük, hogy TSZZ ezúttal is ugyanazt a módszert alkalmazta, mint az utóbbi időben nem egyszer, vagyis azt, hogy miközben az olvasó riogatására festi az ördögöt, úgy tesz, mintha maga is megijedne. Amikor a magyar kormány kétmilliárd forintot ajánlott az erdélyi magyar egyetem létrehozására, ezzel nem értett egyet, s miközben a kuratórium összetételét kifogásolta, arról akarta meggyőzni az olvasót, hogy micsoda panamázás lesz itt. Nos, ez olyanra „sikeredett”, hogy az egyetem októberben megnyitja kapuit. A státustörvénnyel kapcsolatban, egy az egyben az SZDSZ korifeusaival azonos módon, arról akart meggyőzni bennünket, hogy: az egész a magyarországi választási kampány céljait szolgálja; nem sokat ér, a kedvezmények java része törvény nélkül eddig is biztosítva volt; az igazolványok elkészítésére létesítendő irodák nem bírják majd szusszal; a magyar adófizetőknek, az utca nyelvén szólva, tele van a tökük az erdélyi magyarokkal; a törvény alkalmazása során etnokorrupció és etnibiznisz - az SZDSZ kedvenc címkéi üti föl a fejét, magyarán mondva, lefizetésre fog menni a dolog, ami egyeseknek, nyilván az igazolványt kiállító asztal mögött, kurva jó üzlet lesz, és így tovább. Kár, hogy TSZZ-t nem hallottuk akkor, amikor a Magyar Szocialista Párt és az SZDSZ volt kormányon, és a miniszterelnök, Horn Gyula a határon túliaknak, így nekünk, magyaroknak is, időnként be akarta vezetni a vízumot, csökkenteni akarta a Kossuth rádió teljesítményét, föl akarta számolni a Duna tévét, nem hallottuk akkor, amikor a magyar-román alapszerződés előkészítésekor az MSZP-SZDSZ kormányszövetség lépésről lépésre meghátrált, nem hallottuk akkor, amikor 1997 januárjában az SZDSZ-es Törzsök Erika lénye-