Kapu, 2001. november-december (14. évfolyam, 11-12. szám)
OLVASÓ A KAPUBAN - Átányi László: Ebéd, éhező kárpátaljai gyerekeknek!
Igen Tisztelt Főszerkesztő Úr! A Kapu című lapot olvasva én úgy látom, hogy az én esetem nagyon beleillene egy ilyen reális dolgokat feltáró lapban, azért is mert elég sok az ügyvédi visszaélés. Nem akarok most mindenre kitérni, mert az nagyon hosszú lenne. A lényeg: én vettem egy telket, elmentem egy ügyvédhez, mint később kiderült, ezek régóta jó barátok. Erre az én ügyvédem úgy csinálta a dolgokat, hogy a másik ügyvéd ügyfele nyerje meg a pert. Azt, hogy meg tudja tenni, aláírásokat hamisított, hamis tanúzást stb. elkövetett. A fővárosi ügyészségi nyomozóhivatal kiadta a IX. kerület rendőrkapitányságának. Mivel az ügyvéd a IX. kerületbe lakik."Hogy minél tovább húzzák az időt az aktákat több kapitányságra is vitték. Végül az V. kerületi kapitányságon kötöttek ki az iratok. Ekkor jött a hideg zuhany! Reggelre beidéztek a feleségemmel, megjelentünk, és csak délután fél négykor szóltak hozzánk, de akkor is csak azért, mert a kapus csúnyán megjegyezte, hogy ezek a 70 éves emberek mit keresnek itt egész nap. Ekkor tudtam meg, hogy ez egy fiatal hadnagy. 73 évesen énvelem ilyen lekezelően még nem beszéltek, írjam alá, hogy ez az én aláírásom, mert ha nem, 70000 forintot kell fizetnem. Tisztelt főszerkesztő úr, ez csak a töredéke a valóságnak. Én most, már a törvényszék írásszakértői papírokat mind beszereztem, és minden megvan, ami az igazamat igazolja. Nagyon szépen köszönöm. T. Hajgató István olvasó a KAPU-ban mmm ■MM A beregszászi 6. számú magyar iskolába járnak a város szegény gyerekei. Egy őszvégi reggelen végig kérdeztem a gyerekeket, hogy ki mit reggelizett. Bizony visszatérő válasz volt, hogy olajos kenyeret. Sokan tízóraira is ezt hozták magukkal, mint nálunk a háború után. Aztán volt 25-30 gyerek, aki nem reggelizett, de tízórait sem hozott magával. Ők déli egy óráig étlen-szomjan ülnek az iskolapadban. Rajtuk szerettem volna segíteni a tízórai akcióval. Adományokból összegyűjtöttem húszezer forintot. Margarint, májkrémet vettünk, hozzá mindennap friss kenyeret, főztünk hozzá teát is. Micsoda örömmel vonultak le a nagyszünetben tízóraizni. S még utána is meghúzódott egy-egy gyerek a tanári ajtaja mellett, s szerényen érdeklődött, nem maradt-e még egy szelet kenyér. A Simon gyerekek fent laknak a Beregszász melletti hegyen, Kuklyában. Naponta 12 kilométert gyalogolnak. Délután négykor meglátogattak a beregszászi szállásomon, s kiderült, aznap még semmit nem ettek az iskolai tízórain kívül. Édesanyjuk elment a piacra árulni, s a mára főzött ebéd már tegnap este elfogyott. Kenyér sem volt otthon, sajt, szalámi számukra megfizethetetlen így nyelték délután is az éhkoppot, majd este esznek, ha édesanyjuk elkészíti a hústalan, káposztából vagy krumpliból, babból álló ebédet. Egy édesanya írja Nagyborzsováról: Gondoltam, hogy nehéz lesz négy gyermekkel, de hogy ennyire leszegényedünk, azt azért nem hittem volna. Sajnos, odáig jutottunk, hogy még kenyérre sem jut. Most, hogy három iskolásunk van, majdnem egy egész kenyér kell nekik a táskába, nem beszélve a zsírozóról. Azért bátorkodtam írni, mert szeretném, ha a gyerekek eljutnának Magyarországra. Nagyon szégyenlem, hogy ilyen koldulásra kényszerültünk, de ez sokat segítene rajtunk (a karitászban felöltöztetjük a gyerekeket). Itt a tél, se meleg ruhánk nincs még, se tüzelőnk, de a Jó Isten segítségével csak alakul majd és jobbra fordul a sorsunk. A férjem már ötödik hónapja, hogy távol van tőlünk, bent Ukrajnában dolgozik, s csak novemberben jön haza. Munkájukért terményt és olajat fognak kapni. Pénzt nem tud fizetni a kolhoz. Elnézést a csúnya írásért, de gyertyafénynél írok. Mostanában kikapcsolják a villanyt este és reggel is. Másnap meglátogatott az édesanya Beregszászon. Reggel már nem volt kenyerük. A gyerekek egy kis káposztalevest ettek. Tízórai nélkül ülték végig a hat órát az iskolában. Ebédre megint az üres káposztaleves maradéka várta őket. Nem üres, mondja az édesanya, ha hús nem is, krumpli van benne. Kárpátalján nagyon sok éhező magyar gyerek van. Megpróbálok minél több gyereknek ebédet befizetni az iskolában, már ahol van főzés. A Los Angeles-i 103. számú Tollas Tibor Felnőttcserkész Csapat ezer dollárt küldött. Ebből a beregszászi 6-os magyar iskolában negyven gyereknek befizettem az ebédjét egészen az iskolaév végéig. Más adományokból a kígyósi iskolában tíz gyereknek, a mezőkaszonyi iskolában pedig tízórait készítenek a legszegényebb gyerekeknek az adományokból. Egy gyerek havi ebédje ezer forint. Aki tudná vállalni két-három gyerek havi ebédjének befizetését, azt kérjük, küldje el adományát a Szent Adabert Misszió Alapítvány számlájára: 10201006- 50015676, ezt a Kereskedelmi és Hitelbanknál vezetik. Isten áldása kísérje minden támogatónkat! Átányi László Ebéd, éhezd kárpátaljai gyerekeknek!