Kapu, 2003. november-december (16. évfolyam, 11-12. szám)

mint ahogy már kapható Melbourne-ben és Sydneyben is az újságárusoknál. Az a válasz a posta részéről, hogy „ha sürgős, küldjék Express borítékban”, cinikus és tisztes­ségtelen. Nem keveset fizetünk a küldésért, és az első szortírozást is elvégezzük. Ennyit és következetesen késni csak szándékosan lehet. Most (újabb) ígéretet kap­tunk, azután hogy a sok panaszra történt egy kivizsgálás. Ez is a magyar tájékoztatás problémája. A távolsággal elzártságunkat nagyban enyhíti az inter­net és most legújabban a Duna Televízió vételi lehetősé­ge. De a könyvekhez hozzájutást - ami ugyancsak egyik ágazata a magyar tájékoztatásnak - nagymértékben kor­látozza a postai díjak drágasága. Magyarországon is. Ott különösen kirívó az alacsony fizetések környezetében. Visszaérkezésem előtt feladtam Sydneybe a Budapesten kinyomtatott könyveim egy részét. Egy csomagban 25 könyvet, ennyi fért bele a 20 kg-os csomagba, ami a súlyhatár. Viteldíja 26 200 HUF, azaz 175 AUD. Egy könyvre esik 7 AUD. Kisebb csomagokat is adtam fel a könnyebb kezelhetőség miatt, 10 könyvvel, aminek a vi­teldíja 15 200 HUF, azaz 100 AUD. Egy könyvre jut 10 AUD. Az Amerikába Magyarországról elküldött könyv egymagában 15 ausztrál dollárba került. No, nem jobb a helyzet Ausztráliában sem, de most a magyar tájékozta­tásról van szó, ilyen postai árak mellett valóban beszél­hetünk elzártságról, amit csak nagy anyagi áldozattal le­het leküzdeni. Kár, mert nagyon sok jó könyv jelenik meg ma Magyarországon, olyan könyvek, amelyek nem jelenhettek meg korábban, évtizedeken át. Még nagyobb bajok vannak a magyar tájékoztatás te­rén Magyarországon. Erre utal az alábbi közlemény: A FIDESZ Magyar Polgári Szövetség Ügyvezető El­nökségének Közleménye Az elmúlt hónapokban egymást követték hazánkban a sajtószabadságot veszélyeztető, nyugtalanító fejlemé­nyek. A kormányzó balliberális koalíció kíméletlenül el­fojtani törekszik minden, az övétől eltérő véleményt. Ezt bizonyítja, hogy sorra szüntették meg azokat a műsoro­kat, szellemi műhelyeket a közpénzből fenntartott médi­umokban, amelyek otthont adtak a nemzeti és polgári gondolatnak. Az a tény, hogy Medgyessy Péter minisz­terelnök magához kérette a Magyar Televízió és a Duna Televízió vezetőit, és előttük a műsorok szerkesztésére és politikai irányultságára vonatkozó véleményt fejtett ki, közvetlen és immár nyílt beavatkozási törekvéseket jelez a közmédiumok műsorpolitikájába. Ilyen előzmé­nyek után nem váratlan, de mégis elfogadhatatlan a Ma­gyar Televízió Rt. vezetőségének mai döntése, amely egy tollvonással felszámolta az ,J Éjjeli menedék +7” cí­mű műsort. Úgy látszik, hogy már annyi hely sem jut az ország felének meggyőződésével egyező gondolatoknak a Magyar Televízióban, mint egykor Gorkij hőseinek... Felhívjuk parlamenti frakciónkat, hogy vesse latba befo­lyását a sajtószabadság védelmében. Budapest, 2003. október 29. A közleményhez Orbán Viktor támogató levelet mellé­kelt, amiben ez áll: „Felkérem Önöket, hogy nyilatkoza­tunkhöz csatlakozzanak, fejezzék ki tiltakozásukat, és minden törvényes eszközzel lépjenek fel Önök is a műsor, és annak kivá­ló főszerkesztője, Siklósi Beatrix mellett. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!” A magyar tájékoztatás fogalomkörébe beletartozik a könyv, az újság és a folyóirat. Most e hármas tájékoztatórendszernek csak azt a részét érintjük, amely fél évszázadon keresztül nem létezhe­tett, és csak a rendszerváltoztatás politikai klímaváltozása után tu­dott létrejönni. Bátran nevezhetjük ellenzéki sajtónak, hiszen el­lenzékisége állandó állapot az establishment sajtóval szemben. A sajtó (értve ezen a monopol tájékoztató ipart) olyan hatalmi ága­zat, ami változatlan tud maradni a kormányváltásoktól, de Ma­gyarországon látványosan változatlan maradt a rendszerváltozta­tástól is. Nevezzük dinasztiamédiának, hiszen az uralkodó osztály hatalomágazata. Gondoljuk meg, ha létezne független sajtó, mármint ha ilyen a rend­szerváltoztatáskor létrejöhetett volna, el is láthatná azt a szerepet, amit amúgy neki tulajdonítanak, hogy a köz véleményét, a közösség érde­keit képviselje, igen, pontosan a hatalommal szemben. Mindenféle ha­talommal szemben, a pénzhatalommal szemben is. No persze, felnőt­tek körében bevallhatjuk, ilyen nincs a világon. Hát ezért jött létre a te­repen diadalmasan elterpeszkedő dinasztiamédiával szemben néha ág­­rólszakadt vállalkozók, nagyreményű és kis jövőjű írók, szerkesztők lelkesedésével a toprongyos, szegényes, aggodalmas, fejfájós nemzeti sajtó. Hej, de hasonlatos ez az emigrációs sajtóhoz! Vannak köztük nagyon szívósak, mint a KAPU, amely most ün­nepelte 15-ik születésnapját, főszerkesztője, bátor, kemény góbé­ivadék, nagyszerű folyóiratot koptak­ ki, függetlent és bátrat, hoz­zá hasonlóan kitartó kezdő, betanuló fiatalokkal. Utóbbi időben Áprilisi Ifjak néven külön betéttel jelent meg, amelynek nyolc ol­dalát huszonéves fiatalok írták tele érett gondolatokkal. Csak úgy belelapozva a szeptemberi számba, egyik fiatal, Kövesdi István a K&H-üggyel kapcsolatban veterán íróhoz illő bölcs rátekintéssel írja, hogy: „Magyarország általában véve is túl apró és szegény ehhez a falánk és kiterjedt elithez. Jobban belegondolva itt talál­juk meg a hazai politikai váltógazdaság okait: a baloldal klientú­rája van olyan erős, hogy megbuktasson bármely jobboldali kor­mányt, hatalomra jutva azonban oly mohónak bizonyul, hogy az ország nem bírja eltartásuk terhét, és rövidesen jön a gazdasági válság. Ebbe aztán a baloldali kormány bukik bele, de hátrahagy­ja jól kistafírozott klientúráját, amely négy év múlva újra hata­lomra segíti, és az egész kezdődik elölről.” A Magyar Demokrata és a Magyar Fórum ugyancsak két jól megalapozott hetilap, ezekhez csatlakozott a Heti Válasz mérsé­keltebb hangnemmel, nívósabb de gyakran unalmas cikkekkel — feltehetően támogatásra szorul. Van néhány újdonság, jeléül an­nak, hogy a közönség körében növekszik az érdeklődés a nemze­ti szellemiségű lapok iránt. A polgári köri mozgalmak lelkes indulási idejében lépett színre a Nemzetőr és a Szövetség, a mozgalmak lapja igényével. A Nem­zetőr (ha jobban megnézzük, Magyar Nemzetőr, nem azonos a Münchenben még megjelenő, sokáig Tollas Tibor által szerkesz­tett Nemzetőrrel) szerkesztője Dr. Dobos Attila, énekes, nóta- és zeneszerző, fogorvos, író, heti tévéműsora van, és most laptulaj­donos. Emigrált, meggazdagodott és hazaköltözött, hogy szolgá­latára legyen szeretett hazájának. Amikor meglátogattam, akkor készült el új lapvállalkozásának első száma: Családi Vasárnapi Újság. Külsőre és forgalomba hozása módjára bulvárlap. A ma­gyar lapkiadás történetében az első bulvárlap, amely könnyed stt­ november-december ■ 12003.

Next