Kapu, 2004. március (17. évfolyam, 3. szám)
Brády Zoltán főszerkesztő Kovács Erzsébet olvasószerkesztő és korrektor Steiner Balázs, Ignáth Tamás vizuális tervezés címlap: Lőcsei Bence nyugati szemmel: Hollai Hehs Ottó gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula egyetemes talányok: Grandpierre Attila tudósítások a háttérből: Czike László adidas: Krausz Tivadar rejtvény: Zábó Gyula, Solt Dezső főmunkatársak: Beke György Borbély Zsolt Attila Nádor István Rózsa-Flores Eduardo Siposhegyi Péter fotó: Ifj. Kricskovics Antal könyvszerkesztő: Erki Edit kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomta: Korrekt Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető igazgató kiadó: Magyar a Magyarért Alapítvány a kiadásért felel: Brády Zoltán szerkesztőségünk címe: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 fax: (+36-1) 3030712 csekkszámlaszám: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Vevőszolgálat 1540 Budapest zöldszám: 06 80 444444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@chello.hu internet: www.kapu.ee Kedves Olvasó... Kanárifejű nárciszok énekelnek a holt hóvirágok mellett. A sárga színeket, visszatért madárhangokat élvezem a kertben, s lesem a jácintok kitülekedő turbánjait -nemsokára lándzsaként lángolnak a kerítés tövében körbe-körbe. Végre tavasz. Nézem, hogy a rododendronok hogyan vészelték át a telet, s megszólalt a telefon. Újvidékről, hogy a lincshangulatú szerb tömeg megkövezte a magyar színházat. Már többször hírt adtunk arról, hogy a szerb gyerekek magyar ifjakat aláznak, vernek. Az albán fiúkat is (ami a bosszúállás indítéka volt) valakik bejuttatták a jeges-áradt folyóba... Most retteg a Délvidék magyarsága. A szerbek most élik át Trianonjukat. Több mint valószínű, hogy elveszítik Koszovó nagy részét is. Hiába volt őshazájuk, az albánok "kiszaporodták" őket. Most ősi templomaikat dúlták fel bosszúból a szkipetárok. Belgrád önmérsékletet tanúsít, ami dicséretre méltó, de nem fékezte a csőcseléket, akik rettegésben tartják a vajdasági kisebbségeket. Az impotens EU meg lajhárral húzza az időt, s nem oltja el a balkáni tüzet. Csak lokalizál. Emlékeztetőül az 1848-as szabadságharcunkra, egy 1871-ben megjelent könyvből idézünk a 63. oldalunkon. Akkor is mit csináltak a szerbek a magyarokkal! Reménykedjünk, hogy nem ismétel a történelem, mint 1944-45-ben, midőn 45.000 magyar férfit mészároltak le. Mikor lesz béke a balkánok alatt? Túl sok a seb a magyar tájon. Most fogja megismételni a Duna TV hat évvel ezelőtti filmünket, a Magukért nem felel senkit. A háború után - becslések szerint - több tízezer magyart mészároltak le a cseh-szlovák különítmények. Mondom, a háború után. E filmünket leadta az MTV és a Duna TV is, szemérmesen éjfélkor. Most talán jobb időpontban ismétlik, mert Nyugat-Európa nehezen viseli el a hatvan éve történt törvénytelenségeket. Eszembe jutott, ugyanúgy mint egy szudétanémet menekültnek, hogy fogjuk perbe a szlovák és a cseh államot kártérítésért. A szudétanémet visszakapta elkobzott vagyonának nagy részét. A több tízezer magyar vére nem ér meg egy kártérítési pert? Mondom ezt az MVSZ-nek, de hiába. Mondom ezt a magyar érzelmű Grespik László ügyvédnek is (aki egyébként pert nyert ellenünk), de nem izgatta fel. Úgyhogy keresünk egy nemzetközi joghoz értő ügyvédet. Mi adunk neveket, címeket. Áldozatok közvetlen hozzátartozói mind. Ha politikával nem is (mit várunk el egy Kovácstól?), de jogi felelősséggel talán valamit elérhetünk. Legyen már vége bűntudatos önsanyargató semmittevésünknek és tehetetlenségünknek! Nézzék meg, hogy mily precízen járnak el a zsidó áldozatok képviselői. Kártérítési ügyekben tanulhatnánk tőlük. Tehetetlen voltam Hajdúszoboszlón is. Csak akkor pihenjen ott, ha sok a pénze és nem zavarja a vendéglátó személyzet tehetetlensége. Miután a pipázásomat nem kedvelő orvosom javasolta, hogy vénségem és idegbajos munkám miatt negyedévente pihenjek egy pár napot... megfogadtam tanácsát. Igyekszem mindig magyar árut venni. Gondoltam, magyar vendéglátókat támogatok szerény pénzemmel. Azt mondták, hogy legjobb az Aqua Sol. Megérkeztem, vártam a londinert, hogy csomagjaimat felsegítse a szobámba. Persze nem volt, így én lihegtem. Az étterem és a fürdőmedence kiváló. Kérdezem a portán, van-e olyan termecske, ahol olvasni, mélázni lehet, mert pihenni jöttem! Azt mondták, hogy nincs. A presszó részben lehet, a forgalmas bejárat mellett. Az izzasztó műanyag borítású menzaszékeken. No nem! A park padjaira sem telepedhettem ki, mert ott még hó volt. A szobában persze csak az ágyon olvashattam volna kényelmesen. Midőn megtudtam, hogy mindezt félpanzióval napi 20000, azaz húszezer forintért kapom... no nem! Másnap fizettem és csomagjaimat elcipeltem a Délibáb nevű szállodába, ami sokkal olcsóbb és háromcsillagos. De londiner segített a csomagjaimnak. Régebbi a szálló, de ott volt kártyaterem is, ahol tilos a dohányzás. Persze rendszeresen üres volt, úgyhogy oda ültem be olvasni, diszkmenemmel zenét hallgatni és pipázni. Külön játékterem is létezett a hotelban, ahol hideg volt ugyan, de a sarokban ott virágzott kedvenc flipperem, az Indiana Jones. Az is két napig rossz volt. A bérlőt nem izgatta, és nem csináltatta meg. De nem lehetett tekézni sem, mert nem volt ötvenforintos érme. A harmadik napon már működtek, mert szorgalmasan a nyakukra jártam. Közben mindig arra gondoltam, hogy a játékterem bérlője miért nem akar pénzt keresni? Az étterem és a fürdőmedence jó volt. A langyosban ücsörögve szóba elegyedtek velem. A vendégek 90 százaléka német. Rezignáltan legyintettek, hogy fantasztikus a víz és az étel, de a személyzet csapnivaló! Nem figyelnek a vendégre, talán azért, mert tudják, hogy így is úgy is jönnek a gyógyvíz és az ízletes konyha miatt. „Maguk magyarok képtelenek a jó vendéglátásra!” A télen falucska Hajdúszoboszlón nem sok helyre lehet menni. A napi két sörömet végül is egy marihuána-szagú ifjúsági helyen (legalább ott volt egy kis élet!) hajtottam le. Öt nap alatt Hajdúszoboszlón annyit költöttem, hogy abból elmehettem volna tíz napra Egyiptomba, Tuniszba, Jordániába, Görögországba. Ciprusra és Marokkóba is egy hétre utazhattam volna ennyi pénzből... ötcsillagos szállodába, pálmafák alá és tengerpartra. Az utazási költséggel együtt. A néha már idegesítő szervilis személyzet közé... Én a magyar vendéglátást szerettem volna támogatni. Többet nem fogom. ___KAPU_____