Kapu, 2004. március (17. évfolyam, 3. szám)

Brády Zoltán főszerkesztő Kovács Erzsébet olvasószerkesztő és korrektor Steiner Balázs, Ignáth Tamás vizuális tervezés címlap: Lőcsei Bence nyugati szemmel: Hollai Hehs Ottó gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula egyetemes talányok: Grandpierre Attila tudósítások a háttérből: Czike László adidas: Krausz Tivadar rejtvény: Zábó Gyula, Solt Dezső főmunkatársak: Beke György Borbély Zsolt Attila Nádor István Rózsa-Flores Eduardo Siposhegyi Péter fotó: Ifj. Kricskovics Antal könyvszerkesztő: Erki Edit kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomta: Korrekt Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető igazgató kiadó: Magyar a Magyarért Alapítvány a kiadásért felel: Brády Zoltán szerkesztőségünk címe: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 fax: (+36-1) 3030712 csekkszámlaszám: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Vevőszolgálat 1540 Budapest zöldszám: 06 80 444444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@chello.hu internet: www.kapu.ee Kedves Olvasó... Kanári­fejű nárciszok énekelnek a holt hóvirágok mellett. A sárga színeket, visszatért madárhan­gokat élvezem a kertben, s lesem a jácintok kitülekedő turbánjait -nemsokára lándzsaként lángol­nak a kerítés tövében körbe-körbe. Végre tavasz. Nézem, hogy a rododendronok hogyan vészelték át a telet, s megszólalt a telefon. Újvidékről, hogy a lincshangulatú szerb tömeg megkövezte a ma­gyar színházat. Már többször hírt adtunk arról, hogy a szerb gyerekek magyar ifjakat aláznak, ver­nek. Az albán fiúkat is (ami a bosszúállás indítéka volt) valakik bejuttatták a jeges-áradt folyóba... Most retteg a Délvidék magyarsága. A szerbek most élik át Trianonjukat. Több mint valószínű, hogy elveszítik Koszovó nagy részét is. Hiába volt őshazájuk, az albánok "kiszaporodták" őket. Most ősi templomaikat dúlták fel bosszúból a szkipetárok. Belgrád önmérsékletet tanúsít, ami di­cséretre méltó, de nem fékezte a csőcseléket, akik rettegésben tartják a vajdasági kisebbségeket. Az impotens EU meg lajhárral húzza az időt, s nem oltja el a balkáni tüzet. Csak lokalizál. Emlékezte­tőül az 1848-as szabadságharcunkra, egy 1871-ben megjelent könyvből idézünk a 63. oldalunkon. Akkor is mit csináltak a szerbek a magyarokkal! Reménykedjünk, hogy nem ismétel a történelem, mint 1944-45-ben, midőn 45.000 magyar férfit mészároltak le. Mikor lesz béke a balkánok alatt? Túl sok a seb a magyar tájon. Most fogja megismételni a Duna TV hat évvel ezelőtti filmünket, a Magukért nem felel senki­t. A háború után - becslések szerint - több tízezer magyart mészároltak le a cseh-szlovák különítmé­nyek. Mondom, a háború után. E filmünket leadta az MTV és a Duna TV is, szemérmesen éjfélkor. Most talán jobb időpontban ismétlik, mert Nyugat-Európa nehezen viseli el a hatvan éve történt tör­vénytelenségeket. Eszembe jutott, ugyanúgy mint egy szudétanémet menekültnek, hogy fogjuk per­be a szlovák és a cseh államot kártérítésért. A szudétanémet visszakapta elkobzott vagyonának nagy részét. A több tízezer magyar vére nem ér meg egy kártérítési pert? Mondom ezt az MVSZ-nek, de hiába. Mondom ezt a magyar érzelmű Grespik László ügyvédnek is (aki egyébként pert nyert elle­nünk), de nem izgatta fel. Úgyhogy keresünk egy nemzetközi joghoz értő ügyvédet. Mi adunk ne­veket, címeket. Áldozatok közvetlen hozzátartozói mind. Ha politikával nem is (mit várunk el egy Kovácstól?), de jogi felelősséggel talán valamit elérhetünk. Legyen már vége bűntudatos önsanyar­gató semmittevésünknek és tehetetlenségünknek! Nézzék meg, hogy mily precízen járnak el a zsi­dó áldozatok képviselői. Kártérítési ügyekben tanulhatnánk tőlük. Tehetetlen voltam Hajdúszoboszlón is. Csak akkor pihenjen ott, ha sok a pénze és nem zavarja a vendéglátó személyzet tehetetlensége. Miután a pipázásomat nem kedvelő orvosom javasolta, hogy vénségem és idegbajos munkám miatt negyedévente pihenjek egy pár napot... megfogadtam taná­csát. Igyekszem mindig magyar árut venni. Gondoltam, magyar vendéglátókat támogatok szerény pénzemmel. Azt mondták, hogy legjobb az Aqua Sol. Megérkeztem, vártam a londinert, hogy cso­magjaimat felsegítse a szobámba. Persze nem volt, így én lihegtem. Az étterem és a fürdőmedence kiváló. Kérdezem a portán, van-e olyan termecske, ahol olvasni, mélázni lehet, mert pihenni jöttem! Azt mondták, hogy nincs. A presszó részben lehet, a forgalmas bejárat mellett. Az izzasztó műanyag borítású menza­székeken. No nem! A park padjaira sem telepedhettem ki, mert ott még hó volt. A szobában persze csak az ágyon olvashattam volna kényelmesen. Midőn megtudtam, hogy mindezt félpanzióval napi 20000, azaz húszezer forintért kapom... no nem! Másnap fizettem és csomagjai­mat elcipeltem a Délibáb nevű szállodába, ami sokkal olcsóbb és háromcsillagos. De londiner segített a csomagjaimnak. Régebbi a szálló, de ott volt kártyaterem is, ahol tilos a dohányzás. Per­sze rendszeresen üres volt, úgyhogy oda ültem be olvasni, diszkmenemmel zenét hallgatni és pipáz­ni. Külön játékterem is létezett a hotelban, ahol hideg volt ugyan, de a sarokban ott virágzott ked­venc flipperem, az Indiana Jones. Az is két napig rossz volt. A bérlőt nem izgatta, és nem csináltat­ta meg. De nem lehetett tekézni sem, mert nem volt ötvenforintos érme. A harmadik napon már mű­ködtek, mert szorgalmasan a nyakukra jártam. Közben mindig arra gondoltam, hogy a játékterem bérlője miért nem akar pénzt keresni? Az étterem és a fürdőmedence jó volt. A langyosban ücsö­rögve szóba elegyedtek velem. A vendégek 90 százaléka német. Rezignáltan legyintettek, hogy fan­tasztikus a víz és az étel, de a személyzet csapnivaló! Nem figyelnek a vendégre, talán azért, mert tudják, hogy így is úgy is jönnek a gyógyvíz és az ízletes konyha miatt. „Maguk magyarok képte­lenek a jó vendéglátásra!” A télen falucska Hajdúszoboszlón nem sok helyre lehet menni. A napi két sörömet végül is egy marihuána-szagú ifjúsági helyen (legalább ott volt egy kis élet!) hajtottam le. Öt nap alatt Hajdúszoboszlón annyit költöttem, hogy abból elmehettem volna tíz napra Egyip­tomba, Tuniszba, Jordániába, Görögországba. Ciprusra és Marokkóba is egy hétre utazhattam vol­na ennyi pénzből... ötcsillagos szállodába, pálmafák alá és tengerpartra. Az utazási költséggel együtt. A néha már idegesítő szervilis személyzet közé... Én a magyar vendéglátást szerettem vol­na támogatni. Többet nem fogom. ___KAPU_____

Next