Kapu, 2005. március (18. évfolyam, 3. szám)
AZ ÉRTELMISÉG MAGYAR FOLYÓIRATA KAPUI XVIII. ÉVFOLYAM 2005. 03. Brády Zoltán FŐSZERKESZTŐ Kovács Erzsébet OLVASÓSZERKESZTŐ ÉS KORREKTOR Szám András Zsolt TÖRDELŐ Lőcsei Bence CÍMLAP Toffán Zsolt CÍMLAPFOTÓ NYUGATI SZEMMEL: Hollai Hehis Ottó GAZDASÁG: Mándoki Andor BIZTONSÁGPOLITIKA: Magyar István MAGYAR MÚLT: Bakay Kornél EGYETEMES TALÁNYOK: Grandpierre Attila ADYDAS: Krausz Tivadar REJTVÉNY: Zábó Gyula Sakk: Solt Dezső FŐMUNKATÁRSAK: Aniszi Kálmán Beke György Borbély Zsolt Attila Czike László Nádor István Rózsa-Flores Eduardo Siposhegyi Péter Henkey Gyula FOTÓ: Ifj. Kricskovics Antal KÖNYVSZERKESZTŐ: Aniszi Kálmán KIADVÁNYMENEDZSER: Cserhalmi János NYOMTA: Korrekt Nyomdaipari Kft. FELELŐS VEZETŐ: Barkó Imre ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ Magyar a Magyarért Alapítvány A KIADÁSÉRT FELEL: Brády Zoltán SZERKESZTŐSÉGÜNK CÍME: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. Telefon: (+36-1) 3030710, 3030711 Fax: (+36-1) 3030712 CSEKKSZÁMLASZÁM: ÁÉB Rt. 10560000-74274101-01010107 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Vevőszolgálat, 1540 Budapest zöldszám: 06 80 444444 a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 X e-mail: kapu@chello.hu internet: www.kapu.ee KEDVES OLVASD, barkáim selymes bolyhain csúszkál a reggeli napfény, már árnyékot keresnek a hóvirágok, héricsek és hunyorok, s az ablakom előtti madáretetőre megérkeztek a stiglincek és a pintyek. A reggeli első pipa gyönyöre már kerti szemlével, sétával kezdődik, s néha már szóval bíztatom az áttelelt növények rügyfakadását. Halványuló orchideáim irigyen hervasztják színes virágaikat, mert reggel már hűtlenül nem bennük gyönyörködöm a meleg házban. Ma reggel kaptam meg email-címemre Kolozsvárról azokat a fotókat, melyek Eörsi Mátyás vesszőfutását örökítik meg. Nemet nemért. Megkapta a szótlan magyar fiataloktól! Orra elé tartották a „nem” feliratú papírlapokat és nem engedték, hogy előadást tartson egyetemükön a liberális politikus. Mint Jerikó falai magasodtak az ifjak előtte, csak nem omlottak össze, bárhogy fuvolázott nekik. Március idusán engem is meghívtak Rózsa-Flores Eduardóval együtt egy szlovákiai magyar településre, Kamocsára. Ajándékul nemzeti selyemzászlót vittem, ráhímzett címerünkkel. Kopott, szakadozott zászlójuk volt ezeddig, titkon őrizték. 1938-ban a bécsi döntéskor kapták a bevonuló magyar katonáktól. Midőn átnyújtottam a református templomban tartott ünnepségen az egyház gondnokának, az egybegyűltek öregjei sírással küszködtek, s volt, akinek eleredt a könnye az ajándékba kapott nemzeti lobogó láttán. Kár, hogy e fennkölt pillanat nagyszerűségét nem érti meg Kuncze és Gyurcsány úr, Eörsi Mátyással egyetemben. Geográfiailag és politkailag nem történt semmi katasztrófa. Nem kaptuk vissza Felvidéket, a szlovák kormány nem omlott össze, és nem lépett ki az EU-ból. Elementáris erővel törnek föl a nemzethez való tartozás érzései a külhoni magyaroknál, amit nem akceptál a jelenlegi kormányzat. Ők a mostohamagyarok. A haza nélküli szeretet fájdalmas állapot. Nem pénz kéne gyógyírni. A maradandó érzéketlenség viszolygással tölt el, s a bamba faarcuk láttán néha ökölbe szorul az agyam, hogy legalább miért nem játszák meg, szimulálják nemzettársaink szeretetét. Pedig az se kerülne pénzbe. Magam is kínlódok ilyen ügyben. Székely lányt vett feleségül a kisebbik fiam. A szerelem nem válogat. Megszületett unokám után nem kapnak gyermekgondozási segélyt sem, mert a menyem még román állampolgár, hiába házasodtak össze. Nemet nem ért. A hazai állampolgár sem érzi honosságát. A törtető pártok (bár a szavazók kegyeit keresik) inkább egymás lejáratásával mocskolódnak. Hadd tanuljon a nincstelen pórnép indulatot és gyűlöletet. Nem érzi a gondoskodó állam ragaszkodását polgáraihoz. Mint hatalmas vízfej himbálóznak felül, és le sem , ránk sem hederítenek. Jó néhány évvel ezelőtt Horvátországban egy multicég vesecentrumokat kezdett működtetni a horvát kórházakban, ahol dialízissel (mely már rutinszerű az egész világon) gyógyították a vesebetegeket. Többen meghaltak, pedig nem volt súlyos az állapotuk. Bűnügyi vizsgálatot rendeltek el. Kiderült, a szűrő filtere hibás. Vegyi anyag került a vérbe. Emiatt pusztult el sok beteg. Országos botrány, menesztették a zágrábi egészségügyi minisztert, és kitiltották a multicéget Horvátországból. Ők meg idejöttek. Egy-két lelkiismeretes orvosunknak föltűnt, hogy a cég által berendezett dialízis-állomásokon egyre többen halnak meg kezelés után. Szóltak nekünk. Mert nem vizsgálták az okokat, és titkolóztak. Mi kis példányszámú fórum vagyunk, de jó kapcsolatunk van a többi sajtóval. Először az RTL tudósított a több mint száz gyanús halálról. Pedig csak két megyéből gyűjtötték össze az adatokat. Az adás után beperelték az RTL-t. Az áldozatok hozzátartozói kilincseltek - illetékes helyekre küldtük őket. Az MTV is elkezdett erről filmet forgatni - amit leállítottak. Megírta a HVG. Beperelték őket. A rendőrség, az ÁNTSZ vizsgálatot indított. Tusolták, húzták az ügyet. Közben haltak az emberek. Csampa Zsolt parlamenti képviselő interpellált a belügyminiszter-asszonyhoz ez ügyben. Hiába. E három éves küzdelmes történet véget ért. A filterből kikerülő vegyi anyag talán most is mérgez, talán most is halnak meg, de azt sem tudjuk, hogy mennyien pusztultak el emiatt az országban. A sajtó munkája eredménytelen volt. Kit érdekel száz-kétszáz-többszáz ember halála? Senkit. Csak legyen meg a haszon. Az áldozatok legyenek csak áldozatok. A családtagok meg temessenek. A kormány cinkosságán meg ne csodálkozzunk, mikor tavaly a halottak napján avatta fel Gyurcsány úr a Pest Megyei Kórház új részlegét Kistarcsán... Milyen ország ez? Ha lenne másik Magyarország, én odamennék. De csak egy Magyarországunk van. Itt kell élnünk és összefognunk, és eltakarítani a cinikus élősködőket, hogy végre itthon érezzük magunkat. (