Kapu, 2005. augusztus (18. évfolyam, 8. szám)

TÁRCA NÉLKÜL - Czike László: Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve

2005. 08. m­m m A TÁRCA NÉLKÜL öntéssel van elfoglalva, de lesz ez még jobb is. Az istenadta liberális őstehet­ség bsz nem kallódhat el holmi szeszes palackok között. Felmentem az inter­netre — ezúttal nem az Angelfire-ra —, hogy megnézzem, milyen a dinnyeter­més a Braun Róbert varázs-jelige (Google) beírására. Megmutatom, mit találtam. Idősb Braun Róbert - nyilván csak névrokon - a közismerten sza­badkőműves Nyugat publicistája volt az 1920-as években, két elgondol­kodtató cikkét már le is töltöttem és elolvastam. Az egyik: „Oligarchia a de­mokráciában” sokatmondó címet vise­li. Ebből idézek most: „Már Rousseau (szintén egy klasszikus zenész) is fölismerte, hogy a demokráciát képtelenség úgy ér­telmezni, mintha abban a vezetés szerepe egyaránt illetné meg a társa­dalom minden egyes tagját... A hely­zet az, hogy nemcsak az autokráciák­ban (Németországban, Ausztriában, stb.), hanem a demokráciákban is (USA, Anglia és Franciaország) a ve­zetés oligarchia kezében van. ” Tehát így volt ez már akkor is! Elég vissza­mennünk a '20-as évekbe, és máris megértjük a mát. De nézzük tovább, érdemes: „A tömegek politikai szervezete a párt. A pártok harci szervezetek, amelyekben vezetésre és engedelmességre van szükség. ” Bra­un nagyon okos: „A mindennapi élet eléggé mutatja, hogy a szervezetlen tömegeket (különösen a magyart!) milyen könnyű az érdekei ellen ve­zetni. De ennek megvan a határa. Mint Abraham Lincoln mondta: Le­het bolondítani kevés embert végte­len időig s lehet bolondítani végtelen embert kevés időig, de nem lehet bo­londítani végtelen embert végtelen időkig. ” (Ezek szerint a 10 millió ke­vésnek bizonyul...) De most jön a csattanó: „Nem hisszük, hogy akár csak oly országban is, ahol a demok­rácia hagyományai olyannyira újak, mint Németországban vagy Ausztriában, valami kedvező san­szai volnának a a nacionalista dik­tatúrának ... De a proletárdiktatúra sanszai sem jobbak. ” Idősebb Braun Róbert ezeket a meggondolatlan so­rokat 1926-ban vetette papírra. Mert azután jött a nácizmus, a II. világhá­ború, s rögtön utána a kommuniz­mus... S végül: „A hatalom kézbeke­rítése csakis akkor következhetik be, ha a nép többsége a kommunisták mögött áll... De ha a nép többsége a párt mögött van, akkor mire való a diktatúra?” Nos, mire? De szintén a cikkben áll ennek magyarázata is: ,Jó mester rossz szerszámmal is alkot­hat tökéletest, kontár kezében pedig a legjobb szerszám sem használ. ” Idősb Braun Róbert - a korai, mél­tó névrokon - másik megtalált írása „A liberalizmus jövője” címet viseli, és lényegében L. T. Holehouse: „A li­beralizmus” (1921) című művének ismertetése. Minden célzatosság (pl. nomen est omen) nélkül, találtam még egy Bra­un Róbertét — hogy is élhettek és él­hetnek ennyire különböző identitású értelmiségiek azonos név alatt?! -, aki történetesen a Kun Béla kormá­nya nemzetiségi ügyekkel foglalkozó népbiztosa volt az ún. Tanácsköztár­saság alatt. Kossuth apánk bal­ belépése Aztán - már kicsit elfáradva - kezd­tem lemondani róla, hogy a mi Braun Róbertünkről is találok valamit, mi­kor a tekintetem megakadt egy felira­ton. Tanúsága szerint Braun Róbert - végre igazi! - nemrég meglátogatta az USA-ban a detroiti Kossuth-egyletet, a társaság alapításának 20. évforduló­ján, és meggyőződött róla, hogy az ott élő magyarok gazdasági, erkölcsi és politikai súlyának elismerése hosszútávon biztosított. Elgondol­kodtam. A társaságot 20 éve, tehát 1983-1985 körül szervezhették, alapí­tották. Akkor, amikor - Aczél (Appel) György jóvoltából - viharos gyorsa­sággal elkezdtek a korábban „elalta­tott” páholyok (40 éves kihagyás után) itthon, nálunk is újraszerveződ­ni. Talán ez a detroiti is egy itthoni páholy „leányvállalata” lenne? Hiszen viszonylag közismert, hogy Kossuth Lajos az 1848-as forradalom és sza­badságharc leverése utáni amerikai emigrációjában belépett a Cincinnati nevet viselő Grand Orient páholyba, méghozzá épp Detroitban. Megpró­báltam behívni magát, a cím által rep­rezentált beszámolót is, de minden kísérletem csődöt mondott. „Not found” - írta ki a program a 10. alka­lommal is, lakonikus rövidséggel. Vaj a fejen - kitörölték... A sorok között Néztem tegnap éjjel 11-től a Hír TV-n - bárcsak ne tettem volna! - a „Sorok között” című, legújabb képte­len, és megfejthetetlen koncepciójú beszélgetős műsort. Ezúttal a politi­kai marketing volt terítéken. Ennek ürügyén faggatta Hankiss Ágnes és Giró-Szász politológus a Braun-ügy­ről Kiss Ulrich jezsuita szerzetes pa­pot, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tudós professzora. Semmi újat nem sikerült megtudnom. A hittudomány még mint elfuserált „politikai marketing” akciót sem értékelte, minősítette az esetet. A nézőnek be kellett érnie egy illatszer­szaktudományos megállapítással, miszerint egy üveg vizet maximum egyszer vagy kétszer lehet alkohol­ként eladni, a nép hosszútávon nem vevő a hamisítványokra. Csontváry titkos társulatai Aztán ma délelőtt munka közben megint csak a Hír TV szólt - valamilyen furcsa, önsanyargatási céllal bekapcsol­va hagytam. Amikor nem akarom, hogy új gondolatokkal zavarjanak - elég, ha elbírok a magaméival -, akkor bekap­csolom valamelyik televíziót, ami gon­dolatűzőnek tökéletes. Valami szintén cseppfolyós műsorban ketten - egyi­kük Alpári-Végh, publicista a MN-től - Csontváry Kosztka Tivadar festőművé­szi nagyságáról, majd írói nagyságáról elmélkedtek. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Alpári-Végh Csontváry egyik írásából idéz. Megdöbbentem: tő­le eddig ilyeneket nem olvastam, igaz, most is „a másét” olvasta fel. Szó szerint nem jegyeztem meg, de arról szólt, hogy „és akkor titkos társulatokat alakí­tottak (az nem derült ki, hogy kik!) az égvilágon mindenféle anyagi termelő, kereskedelmi és egyéb 'földhözragadt' tevékenységekre, hogy elpusztítsák, le­öljék, megsemmisítsék - főleg valami mérgekkel - az emberiséget.” Éljen a profitráta! Hiányérzetem támadt, mikor hirte­len abbahagyta és megállt a kés a leve­gőben. És akkor eszembe jutott, mi is hiányzik a végéről, és rögtönözve a következő befejezést ötlöttem ki: „És akkor titkos társaságokat alakítot­tak - ezeket tudományos, művészeti, kulturális és környezetvédő társasá­goknak álcázták­­, hogy elhülyítsék, szellemileg is degenerálják az embe­riséget, még mielőtt igavonó barom­ként közös karámba zárják őket, mert ez a megoldás minden önkor­mányzatnál és az autonómiánál is lényegesen olcsóbb, és akkor elvileg a csillagos égig nőhet a profitráta. Hogy elérjék minden idők legmaga­sabb profitrátáját, vagyis a római bi­rodalomét. A legolcsóbb munkaerő tehát a (kamat)rabszolga, termelé­kenysége a legmagasabb. ”

Next