Kapu, 2005. augusztus (18. évfolyam, 8. szám)
TÁRCA NÉLKÜL - Czike László: Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
2005. 08. mm m A TÁRCA NÉLKÜL öntéssel van elfoglalva, de lesz ez még jobb is. Az istenadta liberális őstehetség bsz nem kallódhat el holmi szeszes palackok között. Felmentem az internetre — ezúttal nem az Angelfire-ra —, hogy megnézzem, milyen a dinnyetermés a Braun Róbert varázs-jelige (Google) beírására. Megmutatom, mit találtam. Idősb Braun Róbert - nyilván csak névrokon - a közismerten szabadkőműves Nyugat publicistája volt az 1920-as években, két elgondolkodtató cikkét már le is töltöttem és elolvastam. Az egyik: „Oligarchia a demokráciában” sokatmondó címet viseli. Ebből idézek most: „Már Rousseau (szintén egy klasszikus zenész) is fölismerte, hogy a demokráciát képtelenség úgy értelmezni, mintha abban a vezetés szerepe egyaránt illetné meg a társadalom minden egyes tagját... A helyzet az, hogy nemcsak az autokráciákban (Németországban, Ausztriában, stb.), hanem a demokráciákban is (USA, Anglia és Franciaország) a vezetés oligarchia kezében van. ” Tehát így volt ez már akkor is! Elég visszamennünk a '20-as évekbe, és máris megértjük a mát. De nézzük tovább, érdemes: „A tömegek politikai szervezete a párt. A pártok harci szervezetek, amelyekben vezetésre és engedelmességre van szükség. ” Braun nagyon okos: „A mindennapi élet eléggé mutatja, hogy a szervezetlen tömegeket (különösen a magyart!) milyen könnyű az érdekei ellen vezetni. De ennek megvan a határa. Mint Abraham Lincoln mondta: Lehet bolondítani kevés embert végtelen időig s lehet bolondítani végtelen embert kevés időig, de nem lehet bolondítani végtelen embert végtelen időkig. ” (Ezek szerint a 10 millió kevésnek bizonyul...) De most jön a csattanó: „Nem hisszük, hogy akár csak oly országban is, ahol a demokrácia hagyományai olyannyira újak, mint Németországban vagy Ausztriában, valami kedvező sanszai volnának a a nacionalista diktatúrának ... De a proletárdiktatúra sanszai sem jobbak. ” Idősebb Braun Róbert ezeket a meggondolatlan sorokat 1926-ban vetette papírra. Mert azután jött a nácizmus, a II. világháború, s rögtön utána a kommunizmus... S végül: „A hatalom kézbekerítése csakis akkor következhetik be, ha a nép többsége a kommunisták mögött áll... De ha a nép többsége a párt mögött van, akkor mire való a diktatúra?” Nos, mire? De szintén a cikkben áll ennek magyarázata is: ,Jó mester rossz szerszámmal is alkothat tökéletest, kontár kezében pedig a legjobb szerszám sem használ. ” Idősb Braun Róbert - a korai, méltó névrokon - másik megtalált írása „A liberalizmus jövője” címet viseli, és lényegében L. T. Holehouse: „A liberalizmus” (1921) című művének ismertetése. Minden célzatosság (pl. nomen est omen) nélkül, találtam még egy Braun Róbertét — hogy is élhettek és élhetnek ennyire különböző identitású értelmiségiek azonos név alatt?! -, aki történetesen a Kun Béla kormánya nemzetiségi ügyekkel foglalkozó népbiztosa volt az ún. Tanácsköztársaság alatt. Kossuth apánk bal belépése Aztán - már kicsit elfáradva - kezdtem lemondani róla, hogy a mi Braun Róbertünkről is találok valamit, mikor a tekintetem megakadt egy feliraton. Tanúsága szerint Braun Róbert - végre igazi! - nemrég meglátogatta az USA-ban a detroiti Kossuth-egyletet, a társaság alapításának 20. évfordulóján, és meggyőződött róla, hogy az ott élő magyarok gazdasági, erkölcsi és politikai súlyának elismerése hosszútávon biztosított. Elgondolkodtam. A társaságot 20 éve, tehát 1983-1985 körül szervezhették, alapították. Akkor, amikor - Aczél (Appel) György jóvoltából - viharos gyorsasággal elkezdtek a korábban „elaltatott” páholyok (40 éves kihagyás után) itthon, nálunk is újraszerveződni. Talán ez a detroiti is egy itthoni páholy „leányvállalata” lenne? Hiszen viszonylag közismert, hogy Kossuth Lajos az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése utáni amerikai emigrációjában belépett a Cincinnati nevet viselő Grand Orient páholyba, méghozzá épp Detroitban. Megpróbáltam behívni magát, a cím által reprezentált beszámolót is, de minden kísérletem csődöt mondott. „Not found” - írta ki a program a 10. alkalommal is, lakonikus rövidséggel. Vaj a fejen - kitörölték... A sorok között Néztem tegnap éjjel 11-től a Hír TV-n - bárcsak ne tettem volna! - a „Sorok között” című, legújabb képtelen, és megfejthetetlen koncepciójú beszélgetős műsort. Ezúttal a politikai marketing volt terítéken. Ennek ürügyén faggatta Hankiss Ágnes és Giró-Szász politológus a Braun-ügyről Kiss Ulrich jezsuita szerzetes papot, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tudós professzora. Semmi újat nem sikerült megtudnom. A hittudomány még mint elfuserált „politikai marketing” akciót sem értékelte, minősítette az esetet. A nézőnek be kellett érnie egy illatszerszaktudományos megállapítással, miszerint egy üveg vizet maximum egyszer vagy kétszer lehet alkoholként eladni, a nép hosszútávon nem vevő a hamisítványokra. Csontváry titkos társulatai Aztán ma délelőtt munka közben megint csak a Hír TV szólt - valamilyen furcsa, önsanyargatási céllal bekapcsolva hagytam. Amikor nem akarom, hogy új gondolatokkal zavarjanak - elég, ha elbírok a magaméival -, akkor bekapcsolom valamelyik televíziót, ami gondolatűzőnek tökéletes. Valami szintén cseppfolyós műsorban ketten - egyikük Alpári-Végh, publicista a MN-től - Csontváry Kosztka Tivadar festőművészi nagyságáról, majd írói nagyságáról elmélkedtek. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Alpári-Végh Csontváry egyik írásából idéz. Megdöbbentem: tőle eddig ilyeneket nem olvastam, igaz, most is „a másét” olvasta fel. Szó szerint nem jegyeztem meg, de arról szólt, hogy „és akkor titkos társulatokat alakítottak (az nem derült ki, hogy kik!) az égvilágon mindenféle anyagi termelő, kereskedelmi és egyéb 'földhözragadt' tevékenységekre, hogy elpusztítsák, leöljék, megsemmisítsék - főleg valami mérgekkel - az emberiséget.” Éljen a profitráta! Hiányérzetem támadt, mikor hirtelen abbahagyta és megállt a kés a levegőben. És akkor eszembe jutott, mi is hiányzik a végéről, és rögtönözve a következő befejezést ötlöttem ki: „És akkor titkos társaságokat alakítottak - ezeket tudományos, művészeti, kulturális és környezetvédő társaságoknak álcázták, hogy elhülyítsék, szellemileg is degenerálják az emberiséget, még mielőtt igavonó baromként közös karámba zárják őket, mert ez a megoldás minden önkormányzatnál és az autonómiánál is lényegesen olcsóbb, és akkor elvileg a csillagos égig nőhet a profitráta. Hogy elérjék minden idők legmagasabb profitrátáját, vagyis a római birodalomét. A legolcsóbb munkaerő tehát a (kamat)rabszolga, termelékenysége a legmagasabb. ”