Kapu, 2005. november-december (18. évfolyam, 11-12. szám)
GAZDASÁG - Gazdag László: Világgazdasági korszakváltás és fenntartható fejlődés
2005. 11-12 GAZDASÁG ■ Gazdag László Világgazdasági korszakváltás és fenntartható fejlődés I. A fejlődés hosszú hullámai (Az évszázados fejlődési ciklusok) A hosszú távú termelési trendek alapvető problémája, hogy a kvantitatív (és ezért jól mérhető) adatok halmazából (növekedési adatok) gyakran igen nehéz a kvalitatív jellegű, nehezen, vagy egyáltalán nem mérhető fejlődési mozzanatokra következtetni. (A fejlődési mozzanatok matematizálására tett kísérletekről lásd: Bessenyei István: 4.) A félévszázados Kondratyev-ciklusok az egy főre vetített naturáliák alapján lettek fölállítva, és már Kondratyev rámutat arra, hogy éppen az ún. „leszálló ágban”, amikor is a növekedés trendjei megtörnek, jelennek meg a következő ciklus felszálló ágát előkészítő új alapinnovációk. (Sipos B.: 31.) Nagyon fontos azt is látnunk, hogy a gazdaság nagy makroszerkezetváltási korszakaiban megy végbe az alacsony hatékonyságú, elavuló ágazatok leépülése, és ezek csökkenő teljesítménye (kibocsátása) az ipari termelés és a GDP volumenében (tehát az aggregát mutatókban) csökkentő tényezőként szerepelnek. Holott itt a termelés növekedésének lassulása mögött alapvető strukturális változások, tehát fejlődési mozzanatok tapinthatók ki. Mindebből az is következik, hogy a gazdasági növekedés lassuló szakaszai éppenséggel a fejlődés ütemének felgyorsuló szakaszaival esnek egybe. A kvalitatív (mennyiségi), mérhető változások tehát ellentétesek lehetnek, sőt, gyakran azok is (!), a kvantitatív (minőségi) változásokkal. Amikor a fejlett nyugati államokban az 1970-es, 80-as évtizedben rohamosan csökkent, zsugorodott az acélkohászat, a bányászat, a nehézgépipar, nehézvegyipar teljesítménye és kapacitása is, akkor a GDP és a bruttó ipari termelés alig növekedett, vagy éppen csökkent, miközben grandiózus változások, fejlődési folyamatok mentek végbe a gazdaságban. (A schumpeteri „teremtő pusztulás”.) Ugyanekkor a szocialista országokban egy darabig még töretlenül folytatódott a növekedés, miközben ez a „gyarapodás” inkább a társadalom erőforrásainak felélését eredményezte, és végső soron e rendszerek összeomlásához vezetett. A három évszázados fejlődési ciklus Mindezek előrebocsátásával rajzolom most föl az elmúlt három évszázad (a kapitalizmus három évszázada) vázlatos fejlődési ciklusait, melyeket a kifejtettek szerint nem lehet növekedési mutatókkal, trendekkel egészen pontosan alátámasztani. Pusztán logikai „trendekről” van tehát szó. Előfordulhat, hogy az itt fölvázolt trendvonal valamely szakaszán éppen növekedés történt a világgazdaságban, de mi már leszálló ágként jelezzük, vagy fordítva. A növekedési adatok elleplezhetik a fejlődés mélyáramainak mozgásmechanizmusait. Jó példa erre a szocialista „építés” korszaka, amikor az erőltetett, szervetlen növekedés mögött pusztán extenzív tényezők álltak és nem a technikai fejlődés, a fejlett tőkés országokénál magasabb növekedési ütem, technológiai lemaradással kísérve. Mindez még a nyugati közgazdákat, gazdaságpolitikusokat is sokáig megtévesztette! 1.1680-1780: a gőzgép előtti manufaktúra korszak: a textilipar forradalma Valójában ez a szakasz térben Nagy- Britanniára lokalizálható, ahol is gőzerővel halad előre a gazdaság kapitalizációja. A manufaktúra ipar gyorsan átalakul, mert végbemegy a textilipar forradalma. Egzakt statisztikai adatok nemigen állnak rendelkezésünkre. Miközben egyre több lépését gépesítik a szövésnek, fonásnak stb., egyre inkább jelentkezik egy szűk keresztmetszet, az energiakorlát. Az emberiség négy alapvető energiaforrást hasznosít a gőzgép megjelenéséig: emberi és állati izomerő, a szél és a víz energiája. Ezek korlátait nem is érdemes itt most részletezni. Nagyjából az 1740-es évek környékén alakul ki az energiakorlát, jóllehet még tovább folytatódik a textilipar forradalma, az egyes munkaműveletek gépesítése. De ahogy megjelennek az új, meg új gépek egyre inkább szűkössé válik a felsorolt négy energiaforrás a maga korlátaival. 1740 körül tehát a trend megtörik, és éppen az új, meg új innovációk élezik ki az energiaforrások terén tapasztalható ellentmondást, vagyis az új eljárások, gépek megfelelő kihasználása ütközik egyre nehezebb korlátokba. Már szinte nem érdemes tovább tökéletesíteni az eszközöket, mert a rendelkezésre álló energiaforrások mellett nem lehet a bennük rejlő potenciális lehetőségeket kiaknázni. GDP 1973