Kapu, 2006. március (19. évfolyam, 3. szám)
NYUGATI SZEMMEL - Hollai Hehs Ottó: Nekem mindegy, de azt hiszem Neked is
Tudom, tudom. Idegen nyelv tanulása révén tudatosabb lesz a nyelvtudás, az anyanyelv is. Nyelvtudás ma világszerte szükségszerű. Egyet tehát lehet, de ne hármat, négyet. S ami a legfontosabb: semmi esetre sem a kamaszkorban. Akkor, amikor hirtelen kitágul számunkra a világ. Amikor kiléptünk a gyermekkorból, amikor beleszédülünk a menekülő horizontba, amikor új igazságok, élmények, érzések, gondolatok töltenek el bennünket. Amikor ennek a sok újnak megragadására és közlésére szolgáló szavakat kell megtalálnunk és megtanulnunk, azt csak egy nyelven lehet. Anyanyelvünkön. Elkalandoztam. De, akit ez igazán érdekel, s örömöt is akar magának szerezni, olvassa el Petőfi Sándor Tündérálom című költeményét. „Középiskolásokról” ír! A világ ma gazdasági problémákkal küszködik. Bevándorlás, elvándorlás megoldásnak kínálkozik. Tárgyilagosan, higgadtan számba kell vennünk, a kivándorlás, az emigráció okozta károkat is. 1. A szülőföld elhagyásával identitási problémák születnek az emberben, nyelvi, közlési készségei csökkennek. 2. A befogadó környezet az érkezőt idegennek tekinti, hiszen az is, s ezzel a befogadó ország etnikai feszültsége nő. 3. Az otthon maradt családot, rokonságot, baráti kört fájdalmasan éri a veszteség, s maguk is távozásra gondolnak. 4. Az ország elvesztette életerős, vállalkozó kedvű tagját, jóllehet ennek az országnak nagyobb szüksége van rá, mint a csábítónak. Összegezve megállapíthatjuk: mindenki rosszul jár! Ezért felelőtlen a fejlett európai államoknak az a politikája, hogy demográfiai problémák megoldására, gazdasági érdekből támogatják e modern népvándorlást. Tehát először tönkreteszik a fejlődő országokat, aztán meggyűjtést szerveznek, hogy a gazdag és szegény országok között növekvő szakadékot élelmiszerküldeményekkel jótékonysági akciókkal, kölcsönökkel betemessék. A politikai menekültek előzékeny befogadása helyett, pedig arra kellene az Egyesült Nemzetek Szervezetének törekednie, hogy az emberi jogok alapján igenis avatkozzanak be azok NYI KATI SZIÍMMU- nak az országoknak „belügyeibe”, ahonnan emberek menekülnek, mert élnek emberi jogaikkal. A „szakemberek” erre azt mondják, hogy ez így utópia, ez megoldhatatlan. Én azt válaszolnám, hogy az emberek többsége, kultúra, vallási különbözőség nélkül úgy gondolkodik, hogy ez a követelés valóban helyes és igazságos. A szakemberek meg arra valók, hogy a választók törekvését megvalósítsák. Békés úton! Ezért választjuk meg őket. Ha ezt eleve elutasítják, a történelem lép majd helyettük, de ezért majd őket terheli a felelősség. De mivel az rajtunk nem segít, hát követeljünk! Ha kétségek merülnének fel ezzel a témával kapcsolatban, világnépszavazást kellene tartani. Globális szavazást ebben a globalizált világban. Az ENSZ rendezhetné. Van rá pénze. S egyúttal azt is megkérdezhetné, elfogadja-e az emberiség az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. E jogok az egyének jogai, tehát nekünk kell jóváhagynunk. S ezzel a jóváhagyással egyszersmind minden államra nézve kötelező érvényűvé is lesznek. ■ Hollai Hehs Ottó /München/ Nekem mindegy, de azt hiszem Neked is Ha elmennék szavazni, valószínűleg a Magyar Demokrata Fórum listáját választanám, talán nem is politikai meggyőződésből - ilyen már nincs nekem hanem csupán szimpátiából. Talán ők a legkevésbé korruptak, és Dávid Ibolya egy okos, higgadt politikus, nem dobálódzik a szavakkal, mint hímnemű kollegái, ígéreteit, szerintem, meg tudná tartani. Nekünk, itt Németországban, már van egy női kancellárunk, a magyaroknál sem ártana egy ilyen jellegű változás. Már hallom, ahogy hölgyolvasóim megdicsérnek, de sietek őket lecsillapítani, semmi remény nincs, hogy Ibolya, vagy akár a Fórum beleszóljon a magyar politika jövőjébe. De kik lesznek a jövő győztesei, kik fogják a magyar jövőt végre úgy megreformálni, hogy mindenki elégedett legyen a Duna-Tisza táján? Nekem, kérem, teljesen mindegy, hogy ki jön, és ki tűzi ki a győzelmi zászlót, nem bízom politikusainkban, hiszen amit látok csak hatalmi dulakodás, a közvéleményt üres ígéretekkel szédítik, nem gondolkodnak távlatokban, s a szomorú az, hogy nem ismerik bevallani, hogy a kormányzást már régen kivették a kezükből. Ők csak szereplői egy szánalmas színjátszásnak, ami a világszínpadon ma folyik. A publicista nehéz helyzetben van, mert nem írhat biztatót. Ha megírja a valóságot, csak rosszat közölhet olvasóival. Mert a jó publicista nem a politikára hallgat, hanem széjjelnéz a világban, és ahova néz, csak rosszat lát, ha meghallgatja az embereket csak panaszokat hall és ha szakértői véleményeket olvas csak szomorú adatokkal találkozik. A magyar politika kicsinyes problémákkal foglalkozik, elfeledkezik arról, hogy a magyar nemzeti politika mozgásterét, szinte mindig, meghatározó erővel, a nemzetközi erőviszonyok alakulása szabta meg. Sajnos, ahogy történelmünk folyamán annyiszor, a mai magyar politika taktikája sem igazodik a globális viszonyokhoz. Mi jellemzi a mai nemzetközi helyzetet? Nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy egyik oldalon a globalizációs törekvések felgyorsulása, másik oldalon az ezen folyamatok elleni védekezés jellemzi, úgy a politikai, mint a gazdasági és társadalmi helyzetet. Ilyen értelemben feltehető a kérdés: „haladjunk mi is a korral” és teljes mértékben rendeljük alá magunkat a globalizáció követeléseinek (törvényeinek), vagy álljunk be az ellenzék soraiba, és kíséreljünk meg egy külön utat? Ismervén a globalizáció lényegét, a helyi színtű kivonulás legalább annyira lehetetlen, mint amennyire veszélyes a nemzeti politika teljes alárendelése a globalizáció követeléseinek. Nem kell marxistának lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, amit különben a mindennapos tapasztalat is igazol, hogy a tőke, logikusan, az erősebb (a gazdagabb) akaratát, uralmát rákényszerítheti a gyengébbre (szegényebbre). A sokat emlegetett szabad gazdasági verseny pedig monopolhelyzetet (helyzeteket) teremt, a kizárólagos jogokat birtoklók, (egyeduralkodók) pedig nem tűrhetnek vetélytársakat, ezeket feltétlenül elpusztítják. Ezek tények, mellébeszélésnek itt nincs helye. Rövid távon valószínű, hogy a globalizációs folyamatok, elsősorban 2006. 03.