Kapu, 2006. március (19. évfolyam, 3. szám)
TÁRCA NÉLKÜL - Czike László: Forgatókönyvek választási eredményekre
Czike László Forgatókönyvek választási eredményekre Emlékeznek rá, hogyan lett amerikai elnök George W. Bush? Államonként-esetenként néhány tízezer szavazatnyi különbséggel. Nos, most Magyarországon szinte ugyanez a forgatókönyv valósul meg, ugyanakkor minden a szavazás részvételi arányain múlik. Az utolsó pillanatig tombol a látszólag végletekig kiélezett küzdelem, a késhegyig menő harc, melyben mindenki és minden demoralizálódik, devalválódik, a legutolsó „értéktartalékok” is felemésztődnek a harc gyehennatüzében. Ám a mesterséges zivatar csitultával sajnos mégsem a megtisztulás vár ránk, hanem valami jeges borzalom, ami a mostani elmebajos erkölcsi fertőnél is rosszabb. Ha valaki ennek a politikai ingyencirkusznak csak egyszerű, beavatatlan, kvázi passzív szemlélője, csak annyit látott az egészből, hogy az országot alkotó két oldal négy pártban testesül meg (a kis pártok - MIÉP, Jobbik, Centrum, Kisgazdapárt - a „jobboldal” megosztásán túl már semmilyen szerepet nem játszanak). Az egész színpadot betöltő-bejátszó négy „nagy” párt a választás második fordulójának acidparti éjszakáján pedig majd valamilyen alkalom szülte konstellációban összefekszik, s a korábbi „elveiket” legott sutba dobva szokásos álszent koalíciót alkotnak csak azért, hogy zavartalanul foroghasson tovább a terrorellenes szövetségesek örök világuralmára, mint holtbiztos bázisra felépített kis helyi mókuskerék. Ez részben így van - mindenütt, mindig így szokott lenni -, de a dolgok ezúttal alapvetően másként alakulhatnak. Orbán Viktor csak néz, mint a moziban, és nem akar hinni a szemének, hiszen a Bleyer Tóniék évekkel ezelőtt - vagy esetleg már Oxfordban - megígérték neki, hogy a közeljövőben mindvégig ő lesz a kis vörös kakas (little red rooster) a magyar szemétdombon; erre most tessék, hát nem itt táncol előtte ez a veszett rókákat ráküldeni mégsem akaró, fenéken lőtt flamingó, akárha eszét vette volna a madárinfluenza, vagy az önlegitimáció kényszeres pótcselekvése! Nem erről volt szó, kiáltja Viktor felháborodottan, mert igaz ugyan, hogy annak idején néhanapján a miniszterelnöki dolgozószobájában edződresszben ő is el-eldekázgatott az alcsúti bogyóval, de „miniszterelnöki elő-örömtáncot” lejteni azért mégis csak más, sokkal „durvább” cselekmény! Nos, Viktor anno hiába tett látogatást „a csendestárs” Izraelben, hogy „a pájeszosokat” személyes varázsával győzze meg amúgy töretlen szimpátiájáról, s rohant aztán rögtön, Gyurcsányt is megelőzve a neokonzervatív amerikai császárhoz, szintén hűségdemonstráló audienciára, miszerint a hamis látszatok ellenére ő is elkötelezett híve a terrorizmusellenes, olajrekviráló koalíciónak. Senki nem hitt már neki, mert az idő múlása (lásd még: a vasfoga, a rozsda) közben túlhaladta a Viktor folytonossági illetve „törvényszerű visszatérési” esélyeit; mi több, az euro és világkommunizmus már olymértékben előrehaladott, hogy Rasmussen és bilderbergi társai megalkották a táncoló kutyavadász európai mércével mérve is groteszk figuráját, aki „forradalmi” pszichotípusát tekintve egy jakobinus anarchista - ezért is élteti oly' sokszor a köztársaságot! -, meg egy trockista bolsevik (vö. pl.: Szamuely) szánalmasan nyilvánvaló ötvözete. Orbán Viktor immár anakronisztikus. Nem kell már Európának a szakrális Habsburg-trónörökös könnyen lehet, hogy az Unió királya vagy császára egyből az Antikrisztus lesz, nincsen szükség semmilyen kváziszalonképes „intermedier-figura” közbeiktatására. Lám, már a Bleyer Tóni is meghasonlott - nemrégen még a Viktor kezét szorongatta, „örök barátsággal” biztosítva arról, hogy oxfordi „szakképzettségét” úgyse szárnyalhatja túl senki. Sic transit gloria mondia Tó TA Ki: A NÉLKÜL ii most a vörös flamingónál ebédelt, miközben megnyugtatta Fletót: nézeteik azonosak, pártjaik azonos célokért küzdenek - s azért jött, „hogy érette kampányoljon”. A Tóni így elpártolt, tehát nem csupán az angol Munkáspártot árulta el (copyright by T. G. M.), de Orbántól is elfordította köpönyegét... Aztán eljött - hosszú tömött sorokban - a pályafutását egykor a KGB- ben kezdő Vlagyimir Putyin, és magas kitüntetést nyújtott át Szabó István filmrendezőnek. Korábbról honnan ismerhették egymást?! Majd Putyin magánlátogatást tett Gyurcsánynál, orosz szempontból talán Magyarország „egyik legmegbízhatóbb” telephelyén, ahol megette a Bleyer Tóni ebédjének „a maradékát”, stílszerűen az Apró-villában. Putyin az Orbánnal tervezett személyes találkozóját a kormány kérésére lemondta. Viktorunk tehát Blair után Putyintól is kosarat kapott... Ezt a Gyurcsány Fletót a szociknak végszükség esetére találták ki, egy inverz Orbán Viktorként, akkora pofonként az egész magyar nép számára, hogy esze ágában se legyen soha többé szabadságról és demokráciáról álmodozni. Orbán csak szédül, nézi-nézi a paranoiásán keringő dervist, aki egy központi telepre gyűjtené be a kóbor kutyákat, majd diszkréten, amúgy Medgyessy módra beintett a Karcagon - Varga Mihály szülővárosában - tartott magánbohózatáról kívül rekedt szerencsétlen (szintén szoci) magyaroknak. Jön még a Bush sátánista győzelemjele is, amikor majd a választások örökre örökölt, messzelátó gardedámja kihirdeti az USA-világszoftver újabb lehengerlő sikerét, melynek eredményeként váratlanul mindig a másik, a baljóslatú fél az aktuális győztes... Mi fog itt történni, mármost a pártok esélyeit latolgatva? Az MDF nem jut be a parlamentbe, maximum az MSZP hátán, de ennek a „tisztességesen megalapozott” megszervezésére ma már nincs elég idő. Az MDF még/már a mérleg nyelve sem lehet, a veresége után viszont majd nemzeti platform lehet/lesz az MSZP-ben... Az SZDSZ Egyenes ágon, normális körülmények között nem juthat be a parlamentbe, de a mostani körülmények a legkevésbé sem (lesznek) normálisak. Rendkívül alacsony részvételi arány mellett bejuthat. Az MSZP biztos szavazótábora az 2006. 03