Kapu, 2007. január (20. évfolyam, 1. szám)
1956 KOSZORÚI - A meneküléstől az integrációig : Konferencia 1956 útóéletéről
2007. 01 . 1956 KOSZORÚ, de köztudott az is, magyar papok segítették a menekültek segélyezésének megszervezését, míg az osztrák állami rendszer össze nem állt, ezekről hogyhogy még csak említést sem tesz Kende Péter? Pomogáts Béla szóvá tette: Kende Péter éppígy megfeledkezett a Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom jelentőségének méltatásáról is. Bujdosó Alpár (Bécs) arról beszélt, hogy a magyar menekültek között 6.000-7.000 egyetemista és főiskolás volt, ami a legélesebben világít rá a Rákosi-féle kommunista rendszer elviselhetetlenségére, hiszen felsőfokú képzésre szinte kizárólag a rendszer hivatkozási alapjául unos-untalan emlegetetett munkásságból és a vele szövetséges parasztságból származó fiatalokat vették fel. Az 1945-ben életre hívott Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége alapítói voltak a tanárai ezeknek a diákoknak. Az újraszerveződött MEFESZ tagjai közül néhányan - áthatva attól a politikai felelősségtől, hogy az ázsiai és afrikai országokra különösen súlyos veszélyt jelent a Szovjetunió hazug propagandája, 1957-ben tájékoztató körútra indultak. Indiában egy politikus azzal fogadta őket, hogy a magyaroknak nem kellett volna forradalmat kirobbantaniuk, hanem ha érni hagyták volna a folyamatokat, a forradalmi feszültség átterjedhetett volna Szovjetunió által elnyomásban tartott többi országra is. Vorosilov (marsall, 1945- 47-ig a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke, 1953-60-ig a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke) Indonéziában tett látogatásakor a magyar diákküldöttséget az államvezetés ki akarta utasítani az országból, amit a vezérkari főnök - védelmébe véve őket - meghiúsított. A magyar küldöttséget Japánban is heves támadások érték egyes diákvezérek részéről - miközben Vorosilov ott is a kis népek szabadságáról szónokolt. A MEFESZ jövőt illető politikai elképzelése elsősorban Magyarország semlegességét jelentette, diktatúraellenességet, a terménybeadást és a normarendszert is csak felülvizsgálni és enyhíteni akarták - követeléseikből látszik, hogy valamiféle „szocialista demokrácia” lebegett a szemük előtt. Mielőtt Pomogáts Béla (Budapest) előadásának lényegi megállapításához ért volna, tréfásan megkérte Szili Katalint, a Magyar Országgyűlés elnökét, a konferencia másik fővédnökét, hogy ne hallgasson oda, majd így folytatta mondandóját: „míg - különösen 1956 után - a népi, a polgári és a szocialista irodalom Nyugaton egyaránt baloldali volt, addig Magyarországon mindmáig nincs hagyománya, jelenléte a baloldaliságnak”. A nyugati magyar irodalom az értékek megvédését látta el, „ezért sokan reméltük, hogy 1989- 90-ben sok szellemiséget kapunk tőlük - sajnos erre nem került sor...” Borbándi Gyula (München) nem tudott személyesen eljönni, a Szabad Európa Rádióról szóló előadását felolvasásban hallgathatta meg a közönség. A SZER-t 1951 késő nyarán az elnyomó hatalmak elgondolkodtatására és nem forradalmak előkészítésére hozták létre. A politikai vonalat Washingtonban határozták meg, ennek megjelenítése a nemzeti szerkesztőségek antikommunista rádiósainak feladata volt, amiben „soha semmi kényszert nem tapasztaltam”. Nagy Imre szovjetunióbeli előéletét és itthoni ténykedését is ismerve, közte és Rákosi Mátyás között nem tettek lényegi különbséget, míg belátták, "Nagy Imre 1956 egyik mártírja volt." A SZER- től 56 után a 289 munkatárs közül több mint tizet elbocsátottak, a magyar osztály összlétszáma 400 fő volt. „Nem látok különbséget a SZER-esek és a többi magyar életfelfogása, kapcsolatrendszere között.” Dávid Gyula irodalomtörténész (Kolozsvár): 1956 szeptember 3-án egy hónapra Budapestre utazott, az Országos Széchenyi Könyvtárat látogatta, disszertációján dolgozott. A kolozsvári román egyetem rektora október 26-án: „Vigyázat! Erdélyt el akarják rabolni a magyarok!” Másrészt hivatalos román felajánlás történt a forradalom fegyveres leverésében való részvételre... „Ellenséges rádiók” hallgatása és a hallottakról folytatott beszélgetések okán súlyos - 22 év és a feletti - börtönítéletek születtek. A „számonkérések hosszú éveken át tartottak, a kolozsvári teológia 21 hallgatóját ítélték el még 1959-ben is, a magyar Bolyai Egyetem és a román Babes Egyetem „összeolvasztásakor” két professzor öngyilkos lett. A magyar 1956-tal kapcsolatos eddig ismert utolsó letartóztatásokra 1965- ben (!) került sor. Az összesen 20.000 letartóztatott 10-15 százaléka volt magyar, de így is a megfélemlítés vált a magyar kisebbség erőszakos beolvasztásának egyik fő eszközévé - a Securitate ekkor építette ki besúgói hálózatát... Dávid Gyula hét év után 1964-ben szabadult, „a börtönajtó tiszta választóvonal volt”. Deák Ernő (Bécs) az Ausztria által befogadott magyar diákok sorsáról és szervezettségéről beszélt. Az öt magyar gimnáziumban a menekült diákok térítésmentes elhelyezésen és teljes ellátáson túl még 20 schilling zsebpénzt is kaptak, az osztrák állam kiemelten fontosnak tartotta, hogy minél gyorsabban be tudjanak kapcsolódni a képzési rendszerbe. 1957 februárjában 3.046 hallgató vett részt felsőfokú képzésben, az ösztöndíjasok száma 1957-58-ban 1.011, 58-59-ben 1.078, 59-60-ban 796, 70-71-ben 36 volt. Hamarosan megalakult a Szabad Magyar Diákok Szövetsége, a bécsi csoport vezetője 1967-ben a teljes irattárral Magyarországra szökött és társait CIA-ügynökökként „leplezte le”. Az érem másik oldalára tartozik, hogy az 1959-ben Bécsben megrendezett Világifjúsági Találkozóról az Osztrák Diákszövetség (Österreichische Studentenschaft) segítségével a harmadik világból érkezett vendégeknek megmutatták a „vasfüggönyt” - a hatás nem maradt el... Kovásznai Ernő (Svédország) felidézte, a svéd kommunista párt helyeselte a Szovjetunió Magyarország elleni fegyveres támadását és lapjuk Szabadságharcosok? című cikke náciknak nevezte a magyar menekülteket, a józan többség november 4-én nagy tüntetést szervezett a székházuk előtt, betörték az ablakokat, kidobálták az újságokat. A szovjet nagykövetség előtti tiltakozást követően oda is üvegeseket kellett hívni. Eközben az országban nagy ruhagyűjtési akció folyt, szeszmentes hetet javasoltak, a gyufa árának háromnegyed részét a magyaroknak ajánlották fel. Hivatalos küldöttséget indítottak útba Ausztriába, hogy onnét - például tbc-s - betegeket, időseket, elesetteket hozzanak! így került Svédországba egy eredetileg az USA-ba készülő orvos, akiről a szűrővizsgálat kiderítette, tbc-s. Féléves szanatóriumi kezelés után felépülve fél éven át fizetség nélkül kellett dolgoznia a professzor mellett az egyetemi klinikán, hogy kiderüljön, elegendő-e a tudása. Svédország akkor közel sem volt olyan gazdag, mint most. A megkérdezettek 90 százaléka 1959-ben úgy vélte, Magyarországon anyagilag jobban élne, két évvel korábban 70 százalékuk látta így. Svédország 7.800-8.000 magyart fogadott be, akik nagy része gyorsan be tudott illeszkedni, de nemsokára gyárkapukon olvasni lehetett: „Magyar menekülteknek nincs felvétel”. Svájcról Kanyó Tamás és Parragi László tartottak közös előadást. Hazánknak a szovjet Vörös Hadsereg ál-