Kapu, 2007. február (20. évfolyam, 2. szám)
GONDOLKODÓ - Nádor István: Orbán-fóbia?
■ Nádor István Orbán-fóbia? Fel tud ön sorolni közel negyven „médiamágust” a kormánypárti politikusok Orbán Viktorról hangoztatott ellenérzését messze hajazó, lejárató szakembert „billegatőt”, hamiskártyást és a hírterjesztésből élő többszörös média nagyvállalkozót, aki minden alkalmat megragad újságban, rádióban, televízióban, de még filmen, könyvben, színházban és a sportban is, hogy egy kétségtelenül ritka tehetségű - még élő - magyar miniszterelnökről ellehetetlenítő „tényanyagot” tárjon a világ elé? Ez nyilván beugrató kérdés, mert feladatnak egyáltalán nem az. Ugyanis annyira könnyű rá a válasz, mint a „Hány évig tartott a harminc éves háború?” fifikás talányra. Miért? Mert ez a közel negyven irtózatos médiaszereplő (a fóbia ugyanis irtózatot jelent) naponta többször is befedi a képernyőt - foglal állást már a sugalmazó kérdésben is viszolygó arccal fordul a másképp gondolkodó interjúalany felé, vezeti a lejárató beszélgető műsorokat, szerkeszti a híradást, és ezáltal e törpe minoritás irányítani próbálja (?), akarja (?) a közvéleményt. Ha megvizsgáljuk ennek a gyűlöletkeltő, makacsul agresszív kommandónak az eredetét, látjuk, hogy az idősebb korosztálybéliek még Rákosi korában indítják pályafutásukat. Ekkor küzdötték magukat az élvonalba. Innen erednek módszereik, jelzőik, megbélyegző technikájuk és sikereik! Masszív egyház-, vallás- és hívőellenesség, antiklerikalizmus, beleértve a papság, a kereszténység maihoz hasonló, vagy éppen azonos módszerekkel való lejáratását, a mezőgazdaság ellehetetlenítését, a tehetséges gazdatársadalom pellengérre tűzését, egészen a kulákok kivégzéséig... A hazai értelmiségi állásfoglalást és a határtalan lehetőséget kisajátító csapat, a nemzeti értelmiség megalázását sulykoló, homofób, azaz embergyűlölő vezércikkírók némelyike még Kossuth-díjra vár! Közülük nem egy atyamester helyeselte a vagyonelkobzásokat, a kitelepítéseket, az állami alkalmazottak B-listázását, a kisipar, a kiskereskedelem és a középvállalkozók tönkretételét, akik a Statisztikai Hivatal hazug és manipulatív eredményeire hivatkozva már-már az aranykort köszöntötték. Mire jött 1956!... A fiatalabbak ezt a módszert tanulták el, alkalmazták 1957 után is: ellenforradalmár, fasiszta, csendőr, ludovikás katonatiszt, kulák, maszek, templomjáró, disszidens, egyéb származású... És ezáltal ők és leszármazottaik lettek a fasizmus nélküli antifasiszták, a háború befejezése utáni partizánok, az országot és a nemzeteket tönkre tévő szocializmus „szoc. hazáért” kitüntetettjei, külföldi tudósító, kém és külkereskedő műfajba egyaránt besorolható sokoldalú információforrások, és az ebből eredő haszon élvezői. Ebben az időben még Orbán Viktor nem is élt, vagy falusi kisgyerekként a világból annyit tudott, amennyit otthon hallott. Lehet, hogy ez is elég volt ahhoz, hogy elege legyen abból a mikrovilágból, amelybe született? De Orbán Viktor soha nem mondott semmi becsmérlőt, sem a megmilliomosodott Kende Péterre, sem a Heti Hetes gyűlölködőire, sem a Napkelte, sem pedig vezető kormányoldali lapok szerkesztőire, munkatársaira. Még a szerkesztőségeikre sem. De mi okozza akkor ezt a naponta tapasztalható, mérték nélküli gyűlöletet irányába? Mit mondhatott? Vagy mit cselekedhetett, ami nem tetszik az 1989-et túlélő kollaboránsoknak.? Hogy mit cselekedett, azt ismerjük: eltörölték kormányzása idején a tandíjat, és létrehozták a diákhitelt, duplájára emelték a minimálbért, jelentősen megsegítették az otthonteremtést, Magyarországot a felsőfokú végzettség felé vezető pályára állították, és közben szordínót tettek a multik profitéhségére, és ezáltal hazánkat a leggyorsabban fejlődő közép-európai országgá sikerült emelniük. Ami annyit jelentett akkor, hogy - Szlovéniát is megelőzve - 2006-ra bevezethető lett volna az EURÓ. Legalábbis a feltételeit teljesíthettük volna. Ezt elvetni, elítélni semmiképp sem lehetett, hiszen az MSZP-SZDSZ koalíciós miniszterelnök-jelölt, Medgyessy Péter is ennek a folytatását ígérte 2002-ben! Mi tehát akkor az oka az „irtózatosok” Orbán-gyűlöletének? Csak az, amit Orbán Viktor rendszeresen válaszol arra a kérdésre, miként juthattunk a mai állapotba a Medgyessy, Kovács László, Kuncze, Hiller, Gyurcsány és Kóka vezette MSZP-SZDSZ kormányzó koalíció irányításának fél évtizede alatt? „Itt állunk ismét nyakig eladósodva, növekvő szegénységgel, a közvagyon elherdálásával, soha nem látott (fülMOLKOV) mértékű korrupcióval és elzálogosított évekkel nézünk szembe. Ráadásul csalás, megtévesztés, erkölcsi káosz uralja az országot. A hatalomba visszatért posztkommunista elit ezúttal nem tudja elkerülni, hogy minden cselekedetéért kiméressék rá a jog szerinti felelősség... A demokrácia alapját jelentő elszámoltatást ez esetben sem lehet elkerülni - ha máskor nem - a következő hatalomváltás pillanatában. Minden ügyről lehull a lepel. Ebben nincs alku, nem 1990-et írunk!” Ebből kiderül, komolyan gondolja a rendszerváltó politikus, hogy el fogják zárni azokat a csapokat, melyeken az ország pénze elfolyik. Ez pedig igencsak fenyegető lépés mindazok számára, akik a közvagyon elherdálásáért felelősek, vagy éppen abból milliárdosodtak meg, akik a soha nem látott korrupció haszonélvezői, a csalás, félretájékoztatás, megtévesztés jutalékosai, az erkölcsi káosz tudatos kialakítói, „következmények nélküli ország” megszervezői. Legyenek azok főszerkesztők, politikusok, állami cégek vagy városok vezetői, jogászok, bankárok, médiamogulok, színészek, alkotmányjogászok, esetenként „tévés személyiségek”, őrző-védő kft.-k tulajdonosai, netán a tulajdonosi bizottság tisztségviselői vagy egyszerű önkormányzati vezetetők, mint legutóbb Sopronban, Vácott... És mi lehetne a büntetésük? Elsősorban a nyilvánosság elé tárás, és ennek következményeként a társadalmi megvetés! Mellékbüntetésként a teljes vagyonelkobzás. Nem kell félniük a halálbüntetés visszaállításától, sem a börtöntől. Az pénzbe kerül. Elégedjünk meg annyival, hogy soha életükben nem kerülhetnek vissza közjogi méltóságba, közéleti porondra! Ez a leghatásosabb gyógyszer az Orbán-fóbiára. És ez az, amit kitakaríthatatlan bűntudatuk alapján az elkövetők elég pontosan tudnak, illetve sejtenek. Ki, mennyit, miként és ki által szerzett meg a közösből. Kinek mennyit játszott át, és mennyiért? A közösből. Kivel fogott össze, kit alázott vagy gyilkoltatott meg, és mennyiért? Hogy luxus életvitelét, törvények felett élését megalapozza és körülbástyázza... Éppen ezért Orbán Viktor számukra az igazság napján: a Végítélet! Gyűlölik, mert félnek tőle! Miként a tolvaj a megkárosítóitól, a rabló a rendőrtől, a gyilkos a bírótól... Érthető, hogy az Orbán-ellenes érdekkoalíció miért oly szoros, össze- Itai 2007. 02.