Kapu, 2007. február (20. évfolyam, 2. szám)

GONDOLKODÓ - Nádor István: Orbán-fóbia?

■ Nádor István Orbán-fóbia? Fel tud ön sorolni közel negyven „médiamágust”­­ a kormánypárti poli­tikusok Orbán Viktorról hangoztatott ellenérzését messze hajazó, lejárató szakembert „billegatőt”, hamiskár­tyást és a hírterjesztésből élő többszö­rös média nagyvállalkozót, aki min­den alkalmat megragad újságban, rá­dióban, televízióban, de még filmen, könyvben, színházban és a sportban is, hogy egy kétségtelenül ritka tehet­ségű - még élő - magyar miniszterel­nökről ellehetetlenítő „tényanyagot” tárjon a világ elé? Ez nyilván beugrató kérdés, mert feladatnak egyáltalán nem az. Ugyanis annyira könnyű rá a válasz, mint a „Hány évig tartott a harminc éves há­ború?” fifikás talányra. Miért? Mert ez a közel negyven irtózatos médiasze­replő (a fóbia ugyanis irtózatot jelent) naponta többször is befedi a képer­nyőt - foglal állást már a sugalmazó kérdésben is viszolygó arccal fordul a másképp gondolkodó interjúalany felé, vezeti a lejárató beszélgető mű­sorokat, szerkeszti a híradást, és ezál­tal e törpe minoritás irányítani pró­bálja (?), akarja (?) a közvéleményt. Ha megvizsgáljuk ennek a gyűlölet­keltő, makacsul agresszív kommandó­nak az eredetét, látjuk, hogy az idő­sebb korosztálybéliek még Rákosi ko­rában indítják pályafutásukat. Ekkor küzdötték magukat az élvonalba. In­nen erednek módszereik, jelzőik, megbélyegző technikájuk és sikereik! Masszív egyház-, vallás- és hívőelle­­nesség, antiklerikalizmus, beleértve a papság, a kereszténység maihoz ha­sonló, vagy éppen azonos módszerek­kel való lejáratását, a mezőgazdaság ellehetetlenítését, a tehetséges gazda­társadalom pellengérre tűzését, egé­szen a kulákok kivégzéséig... A hazai értelmiségi állásfoglalást és a határtalan lehetőséget kisajátító csa­pat, a nemzeti értelmiség megalázását sulykoló, homofób, azaz embergyűlö­lő vezércikkírók némelyike még Kos­­suth-díjra vár! Közülük nem egy atya­mester helyeselte a vagyonelkobzáso­kat, a kitelepítéseket, az állami alkal­mazottak B-listázását, a kisipar, a kis­kereskedelem és a középvállalkozók tönkretételét, akik a Statisztikai Hiva­tal hazug és manipulatív eredményei­re hivatkozva már-már az aranykort köszöntötték. Mire jött 1956!... A fia­talabbak ezt a módszert tanulták el, alkalmazták 1957 után is: ellenforra­dalmár, fasiszta, csendőr, ludovikás katonatiszt, kulák, maszek, templom­járó, disszidens, egyéb származású... És ezáltal ők és leszármazottaik lettek a fasizmus nélküli antifasiszták, a há­ború befejezése utáni partizánok, az országot és a nemzeteket tönkre tévő szocializmus „szoc. hazáért” kitünte­tettjei, külföldi tudósító, kém és kül­kereskedő műfajba egyaránt besorol­ható sokoldalú információforrások, és az ebből eredő haszon élvezői. Ebben az időben még Orbán Viktor nem is élt, vagy falusi kisgyerekként a világból annyit tudott, amennyit ott­hon hallott. Lehet, hogy ez is elég volt ahhoz, hogy elege legyen abból a mik­rovilágból, amelybe született? De Or­bán Viktor soha nem mondott semmi becsmérlőt, sem a megmilliomoso­­dott Kende Péterre, sem a Heti Hetes gyűlölködőire, sem a Napkelte, sem pedig vezető kormányoldali lapok szerkesztőire, munkatársaira. Még a szerkesztőségeikre sem. De mi okozza akkor ezt a naponta tapasztalható, mérték nélküli gyűlöle­tet irányába? Mit mondhatott? Vagy mit cselekedhetett, ami nem tetszik az 1989-et túlélő kollaboránsoknak.? Hogy mit cselekedett, azt ismerjük: eltörölték kormányzása idején a tan­díjat, és létrehozták a diákhitelt, dup­lájára emelték a minimál­bért, jelentő­sen megsegítették az otthonterem­tést, Magyarországot a felsőfokú vég­zettség felé vezető pályára állították, és közben szordínót tettek a multik profitéhségére, és ezáltal hazánkat a leggyorsabban fejlődő közép-európai országgá sikerült emelniük. Ami anny­it jelentett akkor, hogy - Szlovéniát is megelőzve - 2006-ra bevezethető lett volna az EURÓ. Legalábbis a feltétele­it teljesíthettük volna. Ezt elvetni, elítélni semmiképp sem lehetett, hiszen az MSZP-SZDSZ koa­líciós miniszterelnök-jelölt, Medgyes­­sy Péter is ennek a folytatását ígérte 2002-ben! Mi tehát akkor az oka az „irtózato­sok” Orbán-gyűlöletének? Csak az, amit Orbán Viktor rendsze­resen válaszol arra a kérdésre, miként juthattunk a mai állapotba a Medgyessy, Kovács László, Kuncze, Hiller, Gyurcsány és Kóka vezette MSZP-SZDSZ kormányzó koalíció irá­nyításának fél évtizede alatt? „Itt állunk ismét nyakig eladósod­­va, növekvő szegénységgel, a közva­gyon elherdálásával, soha nem látott (fülM­OLKOV) mértékű korrupcióval és elzálogosí­tott évekkel nézünk szembe. Ráadá­sul csalás, megtévesztés, erkölcsi ká­osz uralja az országot. A hatalomba visszatért posztkommunista elit ezút­tal nem tudja elkerülni, hogy min­den cselekedetéért kiméressék rá a jog szerinti felelősség... A demokrá­cia alapját jelentő elszámoltatást ez esetben sem lehet elkerülni - ha más­kor nem - a következő hatalomvál­tás pillanatában. Minden ügyről le­hull a lepel. Ebben nincs alku, nem 1990-et írunk!” Ebből kiderül, komolyan gondolja a rendszerváltó politikus, hogy el fog­ják zárni azokat a csapokat, melyeken az ország pénze elfolyik. Ez pedig igencsak fenyegető lépés mindazok számára, akik a közvagyon elherdálá­sáért felelősek, vagy éppen abból mil­­liárdosodtak meg, akik a soha nem lá­tott korrupció haszonélvezői, a csalás, félretájékoztatás, megtévesztés jutalé­kosai, az erkölcsi káosz tudatos kiala­kítói, „következmények nélküli or­szág” megszervezői. Legyenek azok főszerkesztők, politikusok, állami cé­gek vagy városok vezetői, jogászok, bankárok, médiamogulok, színészek, alkotmányjogászok, esetenként „tévés személyiségek”, őrző-védő kft.-k tulaj­donosai, netán a tulajdonosi bizottság tisztségviselői vagy egyszerű önkor­mányzati vezetetők, mint legutóbb Sopronban, Vácott... És mi lehetne a büntetésük? Első­sorban a nyilvánosság elé tárás, és en­nek következményeként a társadalmi megvetés! Mellékbüntetésként a teljes vagyonelkobzás. Nem kell félniük a halálbüntetés visszaállításától, sem a börtöntől. Az pénzbe kerül. Eléged­jünk meg annyival, hogy soha életük­ben nem kerülhetnek vissza közjogi méltóságba, közéleti porondra! Ez a leghatásosabb gyógyszer az Orbán-fó­­biára. És ez az, amit kitakaríthatatlan bűn­tudatuk alapján az elkövetők elég pontosan tudnak, illetve sejtenek. Ki, mennyit, miként és ki által szerzett meg a közösből. Kinek mennyit ját­szott át, és mennyiért? A közösből. Ki­vel fogott össze, kit alázott vagy gyil­­koltatott meg, és mennyiért? Hogy lu­xus életvitelét, törvények felett élését megalapozza és körülbástyázza... Ép­pen ezért Orbán Viktor számukra az igazság napján: a Végítélet! Gyűlölik, mert félnek tőle! Miként a tolvaj a megkárosítóitól, a rabló a rendőrtől, a gyilkos a bírótól... Érthető, hogy az Orbán-ellenes ér­dekkoalíció miért oly szoros, össze- Itai 2007. 02.

Next