Kapu, 2007. március (20. évfolyam, 3. szám)
GONDOLKODÓ - Gazdag László: A magyar társadalom frusztráltsága
■ Gazdag László A magyar társadalom frusztráltsága „Az Antikrisztus napjai ezek, Csillog a világ szörnyű aranyszennye, Röhögő senkik, balkörmű gazok Szállnak a mennybe. ” Tóth Árpád: Álarcosan (1929) A Magyar Nemzet 2007. március 12-ei számának 4. oldalán jelent meg Lovas István cikke Rekordapátia, kilátástalanság és rossz előérzet címmel, amelyben egy brüszszeli kutatóintézet nemzetközi felmérésének eredményét ismerteti és elemzi, az EU 25 tagállamának polgárai mentális állapotára vonatkozóan. A vizsgálat eredménye Magyarországra nézve lesújtó, döbbenetes, de sajnos egyáltalán nem meglepő: a „boldognak érzi-e magát” kérdésre a 68 százalékos igen részaránnyal az utolsó helyre kerültünk! (Az első helyezett Dánia, ahol a megkérdezettek 97%-a érzi magát boldognak. Az EU- 25 átlaga: 87% ) Hovatovább már nincs olyan gazdasági, szociológiai, mentális állapotra vonatkozó mutató, ahol ne a sereghajtók lennénk az EU-25-ök között. Megjósolható, hogy hamarosan az EU-27- ek között is a végén fogunk kullogni, ha így mennek a dolgok! Ha a volt szocialista országokat nézzük, csak Szlovénia haladja meg egy kicsivel az Unió átlagát (89%). Nem mehetünk el egy vállvonással a felmérés ránk nézve lesújtó eredménye mellett. Ugyanis 1989-ben Magyarország az összes európai szocialista ország közül a legnagyobb fórral érkezett a rendszerváltás startvonalára, mindenféle szempontból. Nálunk volt 1968-ban egy nagyon is fontos gazdasági reform, amelynek társadalmi kihatásai sem közömbösek! Áttértünk ugyanis 1968-ban a tervlebontásos, direktutasításos irányítási rendszerről a gazdasági szabályozókkal történő gazdaságirányításra, amelynek eredményeként kibontakozhatott sok területen egy kvázi-piacgazdaság, és az ebből következő vállalkozói attitűd. Itt a mezőgazdaságban nagy szerepet kapott a helytelenül „háztáji gazdálkodásnak” nevezett specializált árutermelő magánvállalkozás, a „közös” burkában, az iparban a gmk (gazdasági munkaközösség), ami az előbbihez volt hasonlatos. Mindez hatalmas egyéni energiákat szabadított föl, a GDP 1968 és 1975 között évi 5%-kal nőtt, az életszínvonal gyorsan emelkedett, mi lettünk „a láger legvidámabb barakkja”. (Ennek semmi köze sem volt az eladósodáshoz, a hiteleket nem elfogyasztottuk, hanem rossz beruházásokra költöttük.) A relatíve magas életszínvonal mögött a gyakran önkizsákmányolásig fokozott munkaráfordítás állt. Kis túlzással, a 70-es években költözött át a magyar falu a földpadlós vályogházból a kétszintes téglaházba, a porták előtt gépkocsi állt már, még ha az Lada vagy Skoda volt is. 1989-ben pedig ez a nép megmozdult, mint a fuldokló, aki fölbukkan a vízből, és levegőt vesz, élvezni kezdte a politikai szabadságot, már az egypártrendszer hivatalos felszámolása előtt. Hihetetlen energiák szabadultak föl, jött a keletnémeteket szabad- 2007. 03. GOMÜLKUULO Ezek elévülhetetlen érdemet szereztek nyelvünk megőrzésében és széles körű terjesztésében. 1856- ban kulturális területen nagy figyelmet kapott két esemény. Augusztus 31-én az esztergomi bazilika felszentelésén Liszt Ferenc eljátszotta az Esztergomi misét. A jelen levő császárt az érsek magyarul köszöntötte, ezért Ferenc József kénytelen volt magyarul válaszolni. Továbbá az egyik közismert pesti kiállító csarnokban közszemlére tették a Párizsban élő 48-as honvéd, Madarász Viktor festőművész hazaküldött festményét, a Kuruc és labanc címűt. A mű tömegeket vonzott. 1857- ben Ferenc József ismét Magyarországba látogatott, hogy ifjú feleségének, aki már megtanult magyarul, megmutassa az országot. Ez alkalommal kegyelmet hirdetett. 1857. november 3-án a Nemzeti Színház bemutatta Jókai Dózsa György c. drámáját Laborcfalvi Róza szereplésével. Erkel ebből operát komponált, amely 1867- ben került színre. A terror szorításának enyhülésére azonban a külső körülmények alakulása teremtette meg a feltételeket. III. Napóleon császár és a torinói olasz király miniszterelnöke, Cavour gróf szövetséget kötött. Ezért Ferenc József hadat üzent a szárd királyságnak. 1859. május 6-án Genovában megalakult a Magyar Nemzeti Igazgatóság Kossuth vezetésével. Az olasz hadsereg irányítása alatt alakult a Magyar Sereg Olaszhonban elnevezésű légió Ihász Dániel ezredes parancsnokságával. 1859. július 8-án a magyar légió fegyveres létszáma 3200 fő volt. A háborúban a Garda-tó melletti Solferino falucskánál volt a döntő ütközet az olasz-francia és az osztrák seregek között. Az osztrákok megsemmisítő vereséget szenvedtek. 30.000 halott maradt a csatatéren. A magyar légió katonái, ha akartak, bántódás nélkül hazatérhettek. Ezzel kezdetét vette a Habsburg Birodalom felbomlása. Velencét is csak néhány évig tarthatta meg. A végső csapást 1866-ban Königgrätznél szenvedte el a Benedek Lajos vezette osztrák sereg a poroszoktól. Ezért kényszerült a dinasztia megbékélni a magyarokkal 1867-ben a kiegyezéssel. Az 1848-49-es forradalomnak és szabadságharcnak, az 1956. október 23-án kitört forradalomnak és szabadságharcnak, és talán az 50. évforduló körüli lázongásnak volt egy azonos kicsengésű utóélete: újrakezdjük, ha lehet, már márciusban! Mi a tanulsága mindhárom eseménysor utóéletének? Élt a remény, hogy a küzdelmet nem adjuk fel, és újra megvívjuk a harcot. Nem következett be az újrakezdés az első két esetben az idegen elnyomás és a megszálló katonai erők miatt. Amennyiben a nemzeti önfenntartás és önvédelem különböző formái erősek maradnak, akkor, ha a külső viszonyok lehetővé teszik, okos belpolitikával az életbevágó problémákat meg lehet oldani.