Kapu, 2007. március (20. évfolyam, 3. szám)

INTERJÚ-RIPORT-DOKUMENTUM - Gazdag László: Az agent provocateur esete Orbán Viktorral

Az agent provocateur esete Orbán Viktorral INTERJÚ- RI Pü RT -DOKUMENTUM Budaházy Györgyöt „elfogták”! Nem, dehogyis, tavaly ősz óta körözték, így, hosszú ő-vel, hiszen főrendőreink a körözöttet nem kenyérre kenve eszik, hanem körözik, aztán persze föltalálják, és Grétsy Lászlónak nem jut eszébe, hogy ezt végre szóvá tegye. Nos, Budaházy urat 2002 óta körözték égre-földre, de nem találták. A rendőrök, civil ruhás nyomozók, spiclik hada gyűrűjében verte le a szovjet emlékműről a csillagot, már körözött személyként. Aztán rendszeresen nyilatkozott bulvárlapoknak, tévé- és rádióadóknak, egy ismerősöm majdnem naponta látta őt az utcán sétafikálni, miután egy környéken laknak. De a rendőrség nem találta (föl), sem a spanyolviaszt, sem őt. Illetve csak föltalálták végre (ha nem lenne, bizony ki- és föl kellene találni!), éppen március 15-én, mit tesz Isten, juj, micsoda véletlenek vannak. Az várható volt, hogy hamarosan kényelmes luxus házi őrizetbe kerül, ejnye, csak nem fogják a legveszélyesebb közellenséget fogdában tartani! Aki ugye az alkotmányos rend megdöntésére készült, hívott föl, szervezkedett stb. Mert szükség van Budaházy Györgyre, Bácsfy Diánára, Ekren Kemálra és a többiekre, lám, micsoda veszély fenyegeti a demokráciát, a „rendet”, de még a hazai zsidóságot is. Félreértés ne essék: sajnos van antiszemitizmus Magyarországon, ezt a mocskot nem lehet kitakarítani, úgy látszik, korunk alapvető ostobasága ugyan, de ostoba emberek, primitív nézetek mindig virulnak valahol, sötét zugokban, aztán előbújnak, mint csatornából a patkányok. De hol van a hazai antiszemitizmus a franciaországi zsinagógagyújtogatástól és társaitól, hol van a magyar politikai közélet, pl. Ausztriától, ahol nyíltan antiszemita idegengyűlölő párt grasszálhat a parlamentben? Nálunk már régen ki lett akolbólítva onnan! De nem ez itt a lényeg, hanem az, hogy szeptember 17-e, október 23-a, és most március 15-e jól megkoreografált provokáció egymásra épülő lépcsőfokai voltak. Szeptember 17-én a rendőrség nyusziként pucol, magára hagyja a tvszékházat, a vezetői csődöt mondanak, egy maroknyi provokátor csinál bohócot a „szolgálunk és védünk” szervezet szerencsétlen közrendű katonáiból. Igazak-e azok a hírek, miszerint a váratlanul kinyíló ajtón meglepve benyomuló „tüntetők” már kifosztott büfét találtak, és csak a maradékot vitték el? Aztán október 23-án ugyanez a nyuszifül rendőrség már hősiesen „helytáll”, pl. öten-hatan rugdalnak földön fekvő, már magatehetetlen embereket, és persze hős rendőreinken nincs azonosító, merthogy „leszakadt” a kabátjukról Gergényi főkapitány szerint. Ugyanez a Gergényi cinikusan vigyorog a kamerába, ő nem látott ilyen felvételeket. Az egész ország és a külföld is látta, ő az egyedüli, aki nem. Aztán jön a kordonépítés és -bontás, hja kérem, könnyű Katit táncba vinni. Ha magukat felelősnek tartó politikusok belemennek az ilyen zsákutcába, fölülnek a provokációnak, sztárallűrködnek... És ki ne hagyjam a géppisztolysorozatot a Teve utcában, pont onnan, ahová a kamerák közül egyik sem lát el, ja, és ezt csak bentről lehet megállapítani... És most jön a következő lépcsőfok: március 15. Előkerül Budaházy úr, akit ugye „feltalálnak”. Tényleg, őt valóban föl kellett találni. Bácsfy Diánát is föltalálták, de ő annyira nyilvánvalóan orvosi eset, hogy hamarosan használhatatlannak bizonyult, elő se vették többet a talonból. A rendőrség most példásan működik, nincs atrocitás, milyen sokat fejlődtek az elmúlt hetekben - ájuldozik még Morvai Krisztina is. Hogy ezt a maroknyi garázda elemet nem erre-arra szorítgatni kellett volna, hanem egyszerűen bekasznizni és bíróság elé állítani? Ugyan kérem, példás a rendőrségünk, nincs itt semmi gond. Egy sunyi képű kapucnis alak követ vesz föl, eldobja, kamera, premier plan, a következő képen ugyanő ököllel sújt a rendőrsorfal (!) felé, aztán semmi. Emlékszünk még szeptember 17-e főjelenetére? Egy félmeztelen alak karóval hadonászik a rendőrsorfal orra előtt percekig. A sorfal meg se mozdul, rendőreink nyusziként nézik a jelentet. Most a tv-riporter kérdezi Bene László országos rendőrfőkapitányt a kapucnis alakról: ugyan, miért nem kapták el az illetőt ott a helyszínen? Nézem a főkapitány szemét. Vannak emberek - állítólag -, akiknek a szeme sem rebben, ha hazudnak. Nincsenek ilyenek. A szem a lélek tükre, apró rezdülései egyértelműek, a közlő szándékával ellentétesen is akár. A főkapitány válasza: „Olyan gyorsan követték egymást az események.” Ez már olyan gyenge, hogy ez már jó! Amikor valaki annyira cinikus, hogy már nem is leplezi. Nos, agent provocateuröket láthattunk az utcán, szép számmal, közönséges spicliket, akiket „természetesen” nem fognak a rend őrei agybafőbe verni, akiket nem is fognak el, nem állítanak elő, mert minek. Akikkel viszont ezt tették, még nem tartoznak e körbe. Azért még nem, mert azokat a naiv, forrófejű fiatalokat, akik csatlakoztak a „hadhoz”, és nem vették észre, hogy egy tudatos, jól szervezett provokáció áldozatai, most a rendőrség kezelésbe vehette. Hánynak ajánlották föl, hogy a várható egy-két éves börtön, az ezzel járó „büntetett előélet” jelző, netán tanulmányaik felfüggesztése helyett ugyan írjanak már alá valami papírkafélét? Hja kérem, a spiclihálózatot folyamatosan frissíteni kell! Mert az működik, na, nem a bűnözők megfigyelésére, mint inkább személyes bosszúk végrehajtására, a kellemetlen politikai ellenfél, oldal lejáratására. És most jön az igazi főszereplő! Színre lép az, akit igazán szerettek volna behúzni a csőbe. Sikerült is! Kezüket dörzsölik most valahol valakik, ezt vártuk, be is jött a dolog! A főszónok beszél. Megmámorosodik saját hangjától, egyre jobban begerjed, vágyait, illúzióit a valóságba akarja szuggerálni. Ha nem sikerült a választásokon immár másodszor sem győzni, majd a „nép” elkergeti a hatalombitorlókat, csak úgy futnak majd, de „gyorsan ám”! Amikor ideér, már elvihogja magát. Egy pszichésen zavart ember vihogása ez, aki nem volt képes földolgozni saját személyes (!)