Kapu, 2007. május (20. évfolyam, 5. szám)
VILÁGSZERTE - Fadrusz-emlékmű Zilahon - Skrivanek Dániel: Rigómező, 2007
2007. 05. VILÁGSZERTE következménye a nemzetközi összefüggésrendszeren belül. Mindez hatványozottan érvényes a koszovói válságra, valamint annak napjainkban is folyamatban lévő rendezésére, pontosabban a rendezésre tett kísérletekre. Ezek közül is az egyik legígéretesebb az ENSZ főtitkárának koszovói különmegbízottjának, Martti Ahtisaari korábbi finn kormányfőnek tervezete, melyet természetesen számtalan kritika és támadás ért a - benne veszélyes precedenst látó - nemzetállami politikusok részéről. A Kárpát-medencei magyarság többszörösen is érintett ebben a kérdésben. Egyrészt közvetlenül a délvidéki magyarság sorsát illetően, másrészt pedig a már említett precedensteremtés miatt, egy minden vitán felül álló, az ENSZ áldásával megvalósuló korrekt rendezési terv ugyanis - magától értetődően - példaként kell szolgáljon hasonló természetű problémák orvoslásához. Vagyis a kisebbségi kérdés európai színvonalú rendezéséhez. Az elmúlt több mint egy esztendőben déli szomszédunknak „drámai” fejleményekkel kellett szembenéznie. Ezekről lapunk hasábjain is bőven esett szó kiváló szerzőtársaim tollából. Ezért itt és most csupán Montenegró kiválását és annak következményeit, a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt lezajlott, Szerbiát genocídiummal vádoló pert és a tavaly február 20- án megkezdődött bécsi Koszovó-tárgyalásokat hangsúlyoznám ki. Ezen egymástól el nem választható, egymásra komoly hatással bíró kérdések komplexuma súlyosan megterhelte az országot kívül-belül egyaránt. Ilyen körülmények között kellett szembenéznie az ENSZ-től érkező rendezési tervvel, amely - a szerb értelmezés szerint - példátlanul, a jogállamiság elveit veszélyeztető módon támadja Szerbia területi integritását, szuverenitását. Csakhogy ennél jóval többről van szó. Szerbiának ugyanis szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy lakosságának egy jelentékeny része nem szerb nemzetiségű. Szembe kell néznie azzal is, hogy a szerbség bölcsőjének tekintett Koszovó már réges régen elveszett számukra, a csatát az albánok a demográfiai bombájukkal nyerték meg. Az is világos, hogy ennek beismerése bármely párt részéről egyenlő az azonnali politikai öngyilkossággal. A probléma mindazonáltal kezdettől fogva túlnőtt Koszovó, sőt, Szerbia határain. A dél-szerbiai tartomány jövőbeni (jog)állása ugyanis nemcsak országos, nem egyszerűen balkáni, hanem kelet-közép, valamint délkelet európai összefüggésben merül fel. A széles körű autonómia és a teljes függetlenség szerb, illetve albán törekvései a nemzetközi rendszer dinamikájából adódóan hatással vannak térségünk többi államára is. Magyar nézőpontból nézve talán éppen ez a legfontosabb tanulság, amire nem árt komolyan odafigyelni. Ha Koszovó az albán elvárásoknak megfelelően függetlenedik, az azt az üzenetet (is) hordozza, hogy a fegyveres felkelés, ellenállás meghozza gyümölcsét, és nem a nemzetközi jog alapelvei - mint például az államok szuverenitása és területi integritásuk megőrzése -, hanem a számbeli fölény határozza meg a területi egységek státusát. Amennyiben viszont Koszovóban széles körű autonómia valósul meg, úgy nem kizárólag a szerbiai kisebbségek hivatkozhatnak a precedensértékkel bíró döntésre, hanem a kelet-középeurópai etnikumok is követelhetik kisebbségi jogosítványaik kiterjesztését. Az azonban már szinte biztosnak tekinthető, hogy a történelmi jogra való hivatkozás önmagában nem sokat nyom a latban egy területi igény érvényesítésekor. A szerbek történelmi igénye elvitathatatlan, mint ahogy az albánok realitások talaján álló követelései is. Éppen ezért Koszovóban aligha lehet mindkét fél számára elfogadható megoldást találni. Amire viszont a magyar nemzetstratégáknak oda kell figyelnie, az az, hogy bárhogy alakul is Koszovó sorsa, a nemzetközi nyomásra megvalósult rendezésből mindenképpen profitálnia kellene a magyar ügynek. Ha például a koszovói különmegbízott elképzelései szerint egy önálló(bb) Koszovón belül széleskörű szerb autonómia valósul meg, akkor evidens, hogy a vajdasági magyarok legalább annyit követelhetnek maguknak (mint szerbiai kisebbség), mint amennyi a koszovói szerb kisebbségnek megadatik. Persze ahogy a régi római mondás tartja: Quod licet levi, non licet bovi - vagyis amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek. Sok múlik tehát a délvidéki magyar érdekképviseleteken (az elnöki tisztében megújult VMSZ-en is), hogy mennyire nézik (nézhetik) szarvasmarhának a vajdasági magyarokat. Mint már utaltam rá, nem csak a délvidéki magyarság számára égetően fontos a koszovói rendezésből való „profitálás”. Maga Kostunica szerb kormányfő jelentette ki, hogy Szerbia „Koszovóért harcolva a nemzetközi igazság és rend lényeges elveiért hat- kevés a nyugdíja, és elmúlt 62 éves? Ha rendelkezik budapesti saját tulajdonú lakással, akkor az Ön segítségére is szolgálhat a Budapest, XVIII. kerület, Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzat által létrehozott „lakásért életjáradék” alap, amely rendszeres havi járadék mellett akár 1 millió forint készpénz egyszeri kifizetését is lehetővé teszi. Szeretne többet tudni a „lakásért életjáradék”-ról? Érdeklődjön, és kérjen részvételi szabályzatot irodánkban. Cím: 1181 Budapest, Baross u. 7. Tel.:/fax: 290-31-65, 294-29-63 Ügyfélfogadás hétfőn: 8.00-16.00-ig, szerdán: 8.00-16.00-ig, pénteken: 8.00-11.30-ig