Kapu, 2007. augusztus (20. évfolyam, 8. szám)

KULTÚRA - Varga Géza: Leltárhiány

KULTÚRA ■ Varga Géza Leltárhiány Válasz EGY KÖNYVKRITIKÁRA E z év márciusában jelent meg A finnugor elmélet alkonya című könyvem, amelyben a székely írás eredetével összefüggő új felisme­réseim nyelvészeti hasznosítását kísé­reltem meg, beillesztvén őket a finn- ugrizmust cáfoló felismerések sorába. A kötetből tiszteletpéldányt küldtem Bakay Kornélnak, aki a Kapuban so­rolta fel kifogásait. Most ezeket az ész­revételeket veszem sorra, és válaszo­lom meg. Remélve, hogy ezáltal hoz­zájárulhatok a kötetemet bíráló írás­ban (Bakay Kornél: Tallózás az újabb történeti irodalomban, Kapu, 2006. 05. 33. old.) meghirdetett kritikai so­rozat sikeréhez, egy hasznos eszme­csere kibontakozásához. A sajtószabadságról Mint azt Bakay Koméi írja „manap­ság már bárki, akinek van erre fordít­ható pénze, azt jelentet meg, amit akar”. Amit szerencsés fejleménynek tekinthetünk a pártállami cenzúra vi­szonyaihoz képest. A lektorok értékéről „Csaknem egészen visszaszorult a korábban előírásszerűén megköve­telt szaklektorálás, illetve a szerkesz­tők és a szerkesztőbizottságok szak­mai-etikai szabályozó szerepe.” A kötelező szaklektorálás intézmé­nye azonban egy hamis őstörténeti kép egyeduralmát segítette elő a tu­dományosnak tekintett publikációk­ban. Ebből ítélve a szaklektorálás ér­demben nem, legfeljebb formai kér­désekben (pl. a hivatkozásokat illető, valamint stilisztikai és helyesírási vo­natkozásokban) segíthette a szerző­ket. Ezek a formai vonatkozások fon­tosak, de csak másodlagos jelentősé­gűek. írástörténettel foglalkozván né­mi joggal tekintem mérvadónak I. J. Gelb írástörténész álláspontját, aki szerint „írástudomány nincs is, mert az írásemlékek leírása és leltározása még nem tudomány a nagy kérdések kikerülése mellett”. Azaz a legponto­sabb hivatkozásokkal ellátott leírások és leltárok sem tekinthetők valódi tu­dományos teljesítménynek, a szoká­sos lektorálás által elérhető formai csiszoltság pedig nem tévesztendő össze a tudománnyal. A másik észrevételem az, hogy (két hozzám hasonló autodidaktán kívül) nincsenek olyan szakemberek, akik a magyar írástörténet kezdeteivel fog­lalkozó kéziratokhoz érdemben hozzá tudnának szólni, mert az akadémikus tudomány nem foglalkozik a székely rovásírással. Ahogy azt Sándor Klára 1966-ban világosan megfogalmazta, a tudomány nem ismeri, vagy nem is­meri eléggé a székely rovásírást, e té­ren „minden alapvető kérdés tisztá­zatlan". Ennek tudható be, hogy (Püspöki Nagy Péter megfogalmazása szerint) „ha (...) vizsgálódásunkat csak a tudományosság igényével ké­szült tanulmányokra, vagy a meglé­vő egy-két kötetre összpontosítjuk, sem vigasztalódhatunk. Még ezek a válogatott művek is csupán szerzőik nagyfokú tájékozatlanságára vetnek fényt az ír ást an (az általános írásel­mélet és írástörténet) területén”. Szakmai ellenőrzés A fentiek miatt is helyeslem a Kapuban Bakay Kornél által meghir­detett kezdeményezést, miszerint „vissza kell állítanunk a saját tábo­runkon belüli szakmai ellenőrzést". Éppen ezért javasoltam már évekkel ezelőtt Bakay Kornél professzor úr­nak, hogy a készülő könyvei írástörté­neti fejezeteit szívesen átnézem és vé­leményezem. Átnézendő kéziratot azonban nem kaptam tőle, bár azóta jelent meg rovásírással is foglalkozó műve (Bakay/2002/34-44). Amikor er­re emlékeztettem, arra hivatkozott, hogy akadémiai tekintélyeket szoktak felkérni lektornak. Fentebb azonban azt láthattuk, hogy nincsenek magyar írástörténethez (pontosabban a székely rovásírás ere­detéhez) értő akadémiai tekintélyek (vö. Varga/1998/6!). Ezért aztán nem titkolt érdeklődéssel tekintek a Kapu szerkesztőségére, amikor a szakmai (ezen belül nyilván írástörténeti) el­lenőrzés megteremtésére készülődik. Nem saját a kötet? Rátérve a könyvem értékelésére, Bakay Kornél elsőként azt kifogásolja, hogy az „túlnyomórészt nem saját ku­tatáson alapszik, hanem más szerzők­től átvett idézetekkel kíséri (...) mon­danivalóját a szerző." Bírálóm ugyan­akkor azt is megemlíti, hogy „az Előszó világossá teszi, a finnugrizmus össze­omlásának a folyamatáról kíván szá­mot adni ez a kötet". Ezt a feladatot azonban aligha teljesíthettem volna má­sok munkáinak a bemutatása nélkül. Más szerzők eredményeinek fel- használása, továbbgondolása termé­szetes dolog, enélkül a tudomány so­ha nem léphetett előre. Persze a gya­korlat e téren nem mindig egyértel­mű. Bakay Kornél is felhasználta a jo­gar oroszlánjáról készített képemet (Varga/1999/48) hivatkozás nélkül, amikor közölte azt a saját kötetében (Bakay/2002/282). Szerzők sora járt el hasonlóképpen. Átvették ezt az ábrá­mat és más rajzaimat is. Tudomásul vettem, mert e könyvek nemes ügyet szolgálnak, a kultúránkat mutatják be. A gondosabb szerzők azonban leg­alább azt megemlítették, hogy kitől származik a rajz. Később újra felmerül ez az érv a könyvemmel szemben: ,JSem kevés esetben érhető tetten az, hogy mások által feltárt részletek saját adatként aznosulnak." Sajnos Bakay Kornél professzor úr nem sorolja fel azt a „nem kevés” esetet, ahol ezt a hibát elkövettem volna. (Tartalmi idézetek­nél - különösen, ha az a saját meg­jegyzéseimmel van tarkítva - előfor­dulhat, hogy az olvasó számára nem világos, melyik álláspont kié. Ilyen esetekben űjraolvasható a kérdéses fejezet, vagy a hivatkozás alapján el­lenőrizhető az adott szerző álláspont­ja.) A Bakay Kornél által lábjegyzetben említett egyetlen helyen szerinte is hi­vatkoztam Marácz László munkájára - azaz a figyelmes olvasó nem gondol­hatja azt a saját munkámnak. A válogatás szempontja Nem ért egyet a bírálóm azzal sem, hogy a könyvem „mondanivalója csupán néhány könyv elemzésére épült, messze nem használva ki a le­hető legteljesebb kitekintést". Valóban nem soroltam fel minden finnugrizmust bíráló művet, mert a célom nem valamiféle tudománytör­téneti áttekintés készítése volt. Még­oly derék szerzők kitűnő munkáinak idézéséről is le kellett mondanom, ha ezek nem tartalmaztak számomra hasznosítható gondolatokat (vagy el­kerülték a figyelmemet). Csupán azo­kat az érveket szedtem össze, amelyek cáfolják a finnugor elmélet alapvető tételeit. Azaz nem a köteteket, hanem az elméleti értékkel bíró gondolato­kat gyűjtöttem össze, hogy társíthas­sam hozzájuk az ellenvéleményeket. KAPU XX. ÉVFOLYAM

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék