Kapu, 2008. augusztus-szeptember (21. évfolyam, 8-9. szám)

OLVASÓ A KAPUBAN - Hatalmas válságot jósolnak a zsenik - A Magyar Gárda pere

táson, és soha nem tapasztaltam olyan megnyilvánulást, amely sértette volna bárkinek is a jogait, emberi mél­tóságát, szabadságát és etnikai, vallási különbözőségét. Szólnom kell röviden olyan velem történt eseményekről, melyek (véle­ményem szerint) összefüggésben van­nak e perben történő beavatkozásom­mal. Az 1956-os forradalom 50. évfor­dulóján több barátommal elhatároz­tuk, hogy méltó módon ünnepeljük meg a számunkra jeles napot. 2006. október 23-án korán reggel találkoz­tunk, hogy a forradalom helyszínein, a Kossuth téren, a Corvin közben és a köztemető 301-es parcellájában ko­szorúzzunk, és fejet hajtsunk az áldo­zatok emléke előtt az alkalomhoz illő ünnepi öltözetben, emelkedett lélek­kel. A baráti köröm tagja az a személy is, aki végigharcolta a forradalom két hetét, és tagja volt a MUK-nak is (Már­ciusban Újra Kezdjük). Ezt a baráto­mat Kádár vérbírósága ez utóbbiért ítélte fiatalkorúként súlyos börtön­­büntetésre. E perben többedmagával halálra ítélték Renner Pétert is, aki magyar zsidóként megjárta az auschwitzi ha­láltábor poklát, aki harci egysége ve­zetőjeként gárdaalapító barátom esz­ményképévé vált a Corvin közi har­cokban. Visszatérve 2006. okt. 23-ra, a rend­őrség már reggel minősíthetetlen sza­vakkal akadályozott meg bennünket a Kossuth térre történő bejutásban. Egyértelművé vált számunkra már ekkor: valamire készül a hatalom. Ko­ra délután rossz sejtésünk bizonyos­sággá vált: eltakart arcú, egyenruhás, rendőrnek látszó, azonosító jelzés nélküli emberek, hallható felszólítás nélkül, megtervezetten, lezárva szinte az összes menekülési útvonalat, tö­megesen célzott lövéseket adtak le, komoly sérüléseket okozva a megem­lékezni szándékozó békés állampol­gárokra, így ránk is. Miután a belvárosban, a Gerlóczy utcában, egyik barátomat és engem utolsóként a szűk utcában, a tömeget beszorítva utolértek, barátom karja védőén fölém emelkedett, ő is kapott egy ütést, utána engem ütlegeltek te­leszkóposnak látszó eszközzel, amit félig visszafordulva láttam. Arca és jel­zése nem volt a rendőrnek felöltözte­tett ismeretlennek. Ösztönös és két­ségbeesetten értelmetlen ordításom­ra: „62 év után újra veritek a zsidókat Budapest utcáin”, olyan logikátlanul reagált, hogy azt vélelmeztem, nem értette, amit ordítottam, vagyis nem tudott magyarul. Lehetőségem nyílt élményeimet megosztani az Európai Néppárt meg­hívására igen jelentős delegált és vá­lasztott képviselők előtt Brüsszelben az unió erre a célra biztosított nagy­termében, ahol ugyanerről számol­tam be meghívott társaimmal a hallga­tóságomnak. Tisztelt Bíróság, a napokban nyilvá­nos tárgyaláson vettem részt a Tábla­bíróságon. Iszonyatosan hatott rám a megvádolt békés emberek ellen fellé­pő rendőrök viselkedése, ahogy a tet­tüket utólagosan nem vállalták, és fő­nökeiket vádolták ártatlan, már véde­kezésre képtelen, megbilincselt em­berek ujjainak és lábainak az eltűrésé­vel. Ezek a demokráciában elképzel­hetetlen bűntettek még jobban indo­kolják az igazság melletti kiállásomat: a bűnt ott kell keresni, ahol és akik va­lóban elkövették, és minden elköve­tett bűnt kövesse méltó büntetés a ha­tályos törvények szerint. Nem a Ma­gyar Gárda saját maga által hozott alapszabályait és a jelenleg hatályos törvényeknek megfelelő tevékenysé­gét kell elítélni, hanem talán azok hi­telességét kell komolyan kétségbe vonni, akik a magyarországi zsidó kö­zösség nevében, egyesületi formában működő közképviseletként társulnak az ügyészség - véleményem szerint - megalapozatlan gyanúsításához, meg­vádolva a Magyar Gárdát soha el nem követett tettekkel. Visszatérve a forradalom 50. évfor­dulóját ünneplő tömeg több ezer lelki­leg és testileg megsértett áldozatára, az ügyészség a mai napig nem találta meg a hatalom nevében fellépő, feltehető­en sorozatos bűncselekményt elköve­tő személyeket, így ezen áldozatok kár­pótlása sem kezdődhetett el. Ezzel el­lentétben a 2006. október 23-i, a hata­lom általános, az emberi jogok semmi­­bevételét és brutális, erőszakos fellé­pését követően, egy évvel később, 2007. okt. 22-én a Belvárosban fekete ruhás, bakancsos emberek, kvázi ható­sági jogkörrel felruházva, engem és ba­rátaimat igazoltattak egy-egy rendőr társaságában, szabad mozgásunkban és ünneplési szándékainkban akadá­lyozva. Az engem igazoltató személyek fekete öltözetének hátán az IN-KAL SECURITY felirat volt olvasható. Szö­ges ellentétben a Magyar Gárda eddigi szereplésével, ezen ismeretlen fekete ruhás martalócok látványa bennem és barátaimban iszonyatos félelmet és ag­godalmat keltett! Nem tudok különb­séget tenni a két fekete színű egyenru­ha között, hacsak az IN-KAL-osok időn­kénti fegyvereire és gumibotjaira nem gondolok. A Magyar Gárda ilyenek bir­toklására soha nem gondolt. Vélemé­nyem szerint a félelemkeltésnek a he­lyes értelemben vett társadalmi meg­ítélése nem korlátozódhat a felperes beavatkozó szervezet egyoldalú hivat­kozásaira. Az IN-KAL Security részben fegyveres őrző-védő szervezet időn­ként kvázi közhatalmi feladatokat meg­valósító gyakorlatot folytat, miközben tevékenysége tömegesen félemlíti meg állampolgárainkat. Kérem a tisztelt Bíróságot, hogy alapvető szempontként az eljárás fo­lyamán vesse össze a Magyar Gárda Egyesület eddigi szereplését az IN­­KAL Security Társaság tevékenységé­vel a vádiratban megfogalmazott pon­tok értelmében, és pontosan jelölje meg azokat a konkrét cselekedeteket, amelyek megindokolják egy, a gárda elleni jogi eljárás beindításának szük­ségességét, míg az IN-KAL Security esetében a vádhatóság erre nem talált megfelelő okot. Sajnos mi, sértettek még nem szer­veződtünk egyesületté, hogy az IN­­KAL-hoz és ezekhez hasonló - rész­ben fegyveres - őrző-védő társaságok­kal kapcsolatos megalapozott félelme­inknek törvényes úton adjunk han­got, továbbá ily módon keressünk vé­delmet és eddigi sérelmeinkre jogor­voslatot. A perbe beavatkozó zsidó közképvi­seletről több olyan újságcikk jelent meg a közelmúltban, amely engem és sok zsidó származását vállaló baráto­mat komolyan elgondolkoztat eme közképviselet törvényes működését illetően. Vajon törvényesen és átlátha­tóan kezelik-e a magyar adófizetők ál­tal befizetett és a költségvetésből ré­szükre titokban átutalt kormányzati pénzösszeget és azok kamatait? Véle­ményem szerint összeférhetetlen az a tény is, hogy az ügyészség vádjához csatlakozó zsidó közképviseletet olyan személy képviseli, akiről nem dönthető el, hogy a magyarországi kormánypárt képviseletében vagy a zsidó közképviselet nevében képvise­li-e a Magyar Gárda elleni vádat, mivel a legutóbbi hetekben az egyik ma­gyarországi média kuratóriumi elnök­ségébe delegálta a kormányzó párt. Mindezek alapján megkérdőjelez­hető, hogy joga van-e ennek a köz­képviseletnek a Magyar Gárda törvé­nyes tevékenységét és ünnepi visele­tét, az ehhez felhasznált magyar törté­nelmi szimbólumokat elítélni és eze­ket a félelemkeltés eszközeiként meg­nevezni. Felhívom az igen tisztelt Bíróság fi­gyelmét, hogy a rendszerváltozás után a politika rendszeresen megkísérelte KAPU XXI. ÉVFOLYAM

Next