Kapu, 2008. augusztus-szeptember (21. évfolyam, 8-9. szám)

OLVASÓ A KAPUBAN - Ma a turul, holnap a kereszt?

OLVASD A KAPUBAN pénzein Krisztus orra lesz olyan hosszú, mint a turini leplen. 2) Ugyanezt a hosszú Krisztus-orrot II. Bazileiosznak ez ideig csak egyet­len, Krétán őrzött érmén ismerjük. 3) Thesszalonikában az V. század­ban nem építettek semmiféle „Száz templomot”. A szóban forgó templo­mot az V. században a Szent Szűznek építették, s az nyerte utóbb az Achei­­ropoiétosz, magyarul „Nem Kézzel Készített”, valamint a Hagia Paras­­keuve nevet, ami szintén kapcsolat­ban áll a Lepel tiszteletével. 4) A „szerémi hercegség” eredetileg Mária­ Margit hozománya volt Wert­­ner Mór szerint. 5) Spalato fekszik a tengerparton, Kuissza pedig Spalato közelében emelkedik, de nem a tengerparton. 6) Vilmos macsói herceg sírfelira­tában a latin szövegben a „lucem et supernam” magyarul „felső fény”, nem pedig „felülről világít”. 7) A latin ikon felirata nem erede­tileg, hanem most is cirill betűs. 8) A szávaszentdemeteri kolostor­ban sosem voltak szlovén szerzete­sek, hanem görögök, magyarok és szlávok. A tanulmányomban kimu­tattam, hogy ezek a szláv szerzetesek főképen bolgárok voltak, mint a laoni ikon cirill betűs felirata is az. 9) A tanulmányom 25­ oldala sze­rint a templomosok tisztelték, nem imádták a Leplet. 10) A Pray-kódexet illetően a tanul­mányomban kifejtettem, hogy a raj­zok a XXVII. és a XXVIII. levélre kerül­tek, és az azokat megelőző XXVI. levé­len 1203-ból és 1216-ből származó feljegyzések vannak, amiből az követ­kezik, hogy a rákövetkező oldalak 1203-1216 között még üresek voltak, így a turini leplet tükröző rajzok csak 1216 után kerülhettek a kódexbe. 11) Az nem kérdés, hogy Vilmos macsói herceg özvegyétől a templo­mosok kezébe került a Lepel, mert máshová nem kerülhetett. 12) A templomok nem Ku­ssza várá­ban laktak, a vár a templomosoké volt már a tatárjárást megelőzően is. 13) Dante nem emlékezik meg az Adria-parti templomos kastélyokról. 14) Babits Dante­ fordítása nagyon szép, de nem idézi betűhíven az ere­deti és a kérdésben erősen döntő jel­legű szöveget: „Hasonlóan ahhoz, mint aki jön talán Horvátországból, hogy lássa Veronika [kendőnket], akinek régi vágya sosem elégül ki, de azt mondja: »Jézus Uram, igaz Isten, ez volt akkor az igaz képmásod?«” Ez a szöveg ugyanis azt jelzi, hogy a Veronika kendőjéről a horvát tud­ta, hogy az nem a Lepel, de azt kíván­ta látni. 15) A Korcsulában őrzött képről megírtam, hogy az a bizánci ikono­gráfia szóhasználata szerint „Dicső­ség királya”, a nyugati művészet­történet ugyanezt pedig „Fájdalmak férfiúnak” nevezi, de az semmikép­pen nem Pieta, mert a Pieta-ábrázo­­láson a keresztről levett Üdvözítő a Szűzanya ölében fekszik, és a szóban forgó képen a Szűzanyának nincs nyoma. Kiss Irén összefoglalásából kima­radt azonban a magyar múlt szem­pontjából igen lényeges tény, hogy az erdélyi Gyula vezér az edesszai Mandilion érkezése után jutott Kons­­tantinápolyba, s ez lehetett az oka, hogy Vérbulcsúval ellentétben őszin­tén megtért és megkeresztelkedett, és Szent Hierotheoszt hozva Magyaror­szágra megindította a bizánci egyhá­zat magyar földön, amit a számtalan kiásott Lepel-arcú betont is tanúsít. Az is igen lényeges, hogy tanulmá­nyom 40. oldalán idézem Peter Free­­landot, aki megírta 1980-ban, hogy a Lepelben eltemetett személy körül­metélt volt. Szíveskedjék a fenti pontokat az ol­vasók tudomására hozva kiigazítani. Kiváló tisztelettel: Prof. Dr. Váralljai Csocsán Jenő Ma a turul, holnap a kereszt? M­agyarország jelenlegi állapota, szégyenlete nem balkáni, ha­nem afrikai szintre süllyedt. Úgy látszik, hogy a kommunisták és elvtársaik a turulszobor lebontásával akarják elterelni a figyelmet a komoly bajokról. Emberemlékezet óta cso­portok, törzsek, nemzetek, sportegye­sületek, vallási felekezetek, üzemek, gyárak különböző szimbólumot (lo­gót) választottak maguknak. A magya­rok - valószínűleg a népvándorlás alatt a harcokban elfáradva - a magas­ban szálló turult választották a sza­badság, a legyőzhetetlenség jelképéül maguknak. Egy évezreden át a turul­madár bekerült a szobrászatba, a mű­vészetbe­­ mint nemzeti jelkép. Ma­gyarország különböző pontjain szob­rot emeltek a turulnak. Nem bántot­ták azt a tatár, török, osztrák, német, orosz megszállók, tiszteletben hagy­ták a magyar szabadság szimbólumát. Most a „zabimagyarok”, akiknek anyjuk volt, de nem volt édesanyjuk, édesapjuk, és nem volt magyar pap­juk, akik megtanították volna őket tisztelni a nemzeti szimbólumot, le akarják bontani a turulszobrot, hogy ne legyen, ami emlékeztet a szabad­ságra. Szégyen, hogy akad magát ma­gyarnak valló személy, aki a több mint ezeréves szimbólum lebontását akar­ja. Ha ez sikerül nekik, a következők a keresztek lesznek. Az is szégyen és gyalázat, amit Dá­vid Ibolya nyilatkozott egy cikkben. Van fogalma arról, hogy mi épült Ma­gyarországon építési engedély nélkül, olyasmi, amiben laknak is? A szobor­ban nem lakik senki, nem kell szellő­zés, fűtés/hűtés és elektromosság. Akik építették, jól építették. Amint lát­ható, áll, nem dől senkire. Ki jött rá, hogy nincs építési engedély? Azok szá­mára, akik ezt kifogásolták, nem az lenne-e a nemes megoldás, ha össze­szednék a bontás, az építési engedély és az újraépítés költségeit a turulszo­borra? Így nem kellene kiszámíthatat­lan költségbe kerülő tüntetést szer­vezni. Abból az összegből, amibe ez kerül, sok házat lehetne építeni építé­si engedéllyel a rászorulóknak. Akkor ezek biztos az MDF-re szavaznának, s maradhatna a helyén a képviselőnő. De úgy látszik, az oroszok magukkal vitték a józan észt a Parlamentből. A megoldás egyszerű: egy statikus vizs­gálja meg a turulszobor szerkezetét, s ha az megfelelően erős, utólag adják meg az építési engedélyt. Akinek nem tetszik a turul, ne nézzen rá. Dávid Ibolya tanulhatna a Los Ange­­les-i turultól. Ugyanis építettünk em­lékművet az 56-os szabadságharc em­lékére a város nevezetes parkjában. Természetes a turul van a tetején. A törvény előírja, hogy a parkban csak 5,48 méter magas szobor építhető. A turul már kész volt, kiterjesztett szárnya 3,5 méter. Úgy látszott, az emlékmű a turullal nem valósítható meg a tervezett he­lyen. Az emlékmű tervezője kérte az KAPU XXI. ÉVFOLYAM

Next