Kapu, 2010. augusztus (23. évfolyam, 8. szám)

I KAPUI Brády Zoltán főszerkesztő Gángoly Attila olvasószerkesztő és nyelvi lektor May Gábor művészeti vezető gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István nyugati szemmel: Hollai Hehs Ottó magyar múlt: Bakay Kornél egyetemes talányok: Grandpierre Attila sakk­­­rejtvény: Solt Dezső Zábó Gyula főmunkatársak: Borbély Zsolt Attila, Furkó Zoltán, Henkey Gyula, Nádor István könyvszerkesztő: Aniszi Kálmán nyomás: Profilmax Nyomda Kft. 7400 Kaposvár, Jutar út 37. felelős vezető: Nagy László ügyvezető kiadó: A Magyar a magyarért Alapítvány megbízásából a Filmkapu Kft. kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és szerkesztőség címe: 1084 Budapest VIIl. kerület, Víg u. 18. (bejárat a Bérkocsis utca felől) tel: 303 0710 fax: 303 0711 Bankszámlaszámunk: 14100440-66725049-01000008 Volksbank Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Központi Hírlap Iroda, Budapest 1932 Előfizetési szándékát a hirlapelofizetes@posta.hu címen jelezheti. Zöldszám: 06 80 444 444 Terjeszti a Hírker Zrt., a LAPKER Zrt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888 x e-mail: kapu@upcmail.hu i,iku.imumi,ii»4Ji Név:... Cím:... Dátum: Aláírás: KEDVESOLVASÓ, kertem ellát mostanában földi jókkal. Minden fajta gyümölcsből egy-egy bokor vagy fa nyújtózkodik nálam. Nekem és unokámnak ez elég. Lelegeltük a málnát, a ribizlit. Sár­gabarackból a monília keveset hagyott, a cseresznyét eláztatta az eső. Hál’ istennek meggy volt bőven. Most érik a szilva, hamvas kékje, mint egy kis virágbokor. A szőlőm is érik, de nem sok maradt, mert a lisztharmat ellen nem tudtam permetezni az esős he­tek alatt. Azért van mit mezgerelni. Színjeiben tobzódó virágaimról nem is írok. Tava­szi munkám beérett. Reggelente uborkára, paradicsomra, paprikára vadászom. Büszke vagyok vegymentes, egészséges ízükre. Másoknak is ajánlom, hogyha van kertjük. Mű­velje, mert ha a nyomor tovább tobzódik, ki tudja, mi lesz? Kanadából hazatért közgaz­dász szerzőnk, barátunk, Plenter János is mondta: hasznos lenne a lakosság nagy része esetében, hogy aki csak tud, tartson kertet, mert az ellát élelemmel. Mily drága a gyü­mölcs, a zöldbab, a paradicsom... csak lestem a piacon! Hogy tudják megvásárolni az át­­lagjövedelmű emberek mindennapjaikra? Persze a piac is üres, kevesebb a vásárló — so­pánkodnak a kofák. A kocsmák sem hangosak a környékemen. Panaszkodnak a pulto­sok, hogy harmadnyi a vendég. Nincs pénz! Hát honnan legyen? A „bolsevikok” kifosz­tották az országot. Az egyik minisztérium pénztárában csak negyvenezer forint készpénz maradt­­ egész évre. Gyürkőzhet a Fidesz-KDNP kormánya! Az adósságfaló IMF hál’ is­tennek dolgavégezetlenül távozott. Ne hagyjuk önérzetünket. A szocializmus után a glo­bális pénzvilág zsákmányolja el maradék vagyonkánkat. Piacainkon nyugati kereskedők dőzsölnek, és uralkodnak szar (már elnézést a szóért) árucikkekkel, mert nálunk immár a paraszt sem tud termeszteni - nincs hová... Bár viheti a Tescóba ráfizetéssel... Nem véletlen, hogy címlapunkra a „bolsevikarcú kapitalizmust” találtam ki (amit Fe­hér Zoltán festőművész vitt át látványos ábrázolásba), mert éltem a régi rendszerben, s most még lézengek az újban is. Egyre kevesebb különbséget érzek, noha demokrácia van, csak azt is a bankok és a pénz bilincselte meg, csökkentve a mozgásterét. Pedig rászolgált már a magyar nép egy kis jótéteményre. Balsorsot kaptunk nyugatról, keletről. Már csak magunktól várhatunk valamit, még ha kicsik is vagyunk. Érezzük ma­gunkat nagyobbnak! Ehhez kéne egységesülnünk, egy akaratot birtokolnunk. Kerüljük el a széthúzás fázisait. Érdekes élményem volt a hétvégén. Elmentem a Magyarok Országos Gyűlésére Bösztörpusztára. Persze a sajtóban szinte semmi hír róla. Még tavalyelőtt naiv kezdemé­nyezésnek tartottam a szövetséget. Bizony-bizony meglepődtem. Több százezren élték életüket a határtalan pusztán. Lovak, ostorok, nyilazások, régi magyar sportok. A hatal­mas előadói sátrakban hallgatták az előadókat. Múltunkról, jelenünkről, magyarságunk­ról. Semmi pártoskodás! Még a pártok nevét is kerülték. Csak a magyar nemzetről szólt az önmegmutatás. Kézművesek hada kínálta portékáját. Színes, szépséges, használható dolgokat. Jelezték a tudást, ami még bennük megmaradt - hátha örökül száll valakire. Mindenki szóba állt mindenkivel. Semmi szégyenlősség. A jövőről sok szó esett, és az csak az összefogás lehet - így ábrándoztak. Jó volt magyarnak lenni a magyarok között. Egyszer már merjünk magyarok lenni. TVI -­ MEGRENDELŐLAP Megrendelem a KAPU című folyóiratot ..............példányban............év.......hónaptól Beküldendő a helyi postahivatalba, külföldről a KAPU szerkesztőségébe! KAPU XXIII. ÉVFOLYAM

Next