Kapu, 2011. január (24. évfolyam, 1. szám)
KULTÚRA - Urbán Péter: Nyelvészek az igazságért
Urbán Péter Nyelvészek az igazságért Konferencia a Czuczor-Fogarasi szótár újbóli elismeréséről Múltját és jövőjét, vagyis gyökereit és útját kereső polgári értelmiségünk egyik fontos témája népünk eredete, őshazájának elhelyezkedése, nyelvünk rokonsága. Utóbbi olyan érzékeny kérdéssé vált szellemi életünkben, hogy az azt érintő megszólalások, új eredmények mindig indulatokat váltanak ki, a témát már nem is parázsló, hanem lángoló viták kísérik. A közelmúltban lezajlott Czuczor Gergely-Fogarasi Jánosemlékkonferencián a tudomány emberei diskuráltak és disputáltak nyelvünk rokonságáról és múltjáról, rendkívül izgalmas régi-új eredmények fényében. Az eseményt a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Kultúra Alapítvány és a Diófa-kör szervezte. Idfszet a konferencia önértelmezéséből „Czuczor Gergely (Andód, 1800. december 17. - Pest, 1866. szeptember 9.) és Fogarasi János (Felsőkásmárk, 1801. április 17. - Budapest, 1878. január 10.) életművét már keletkezésekor viták övezték. A magyar nyelv szótárának elvi alapjait és munkamódszerét (részben az ún. nyelvmetafizikai irányzatot, valamint a gyökelméletet) a későbbi nyelvtudósok kevésbé tudományosnak, »naivnak« ítélték, a magyar nyelvtudomány az elmúlt csaknem másfél évszázadban nem hasznosította az abban lefektetett gondolatokat. Nem nyelvészek sokszor, nyelvészek pedig olykor fölvetették a Czuczor-Fogarasi-út tárgyilagos, kritikai felülvizsgálatát, s az abban lévő értékek újrafölfedezését. Ezért is kezdtek hozzá többen, több oldalról a Czuczor-Fogarasi-hagyomány feldolgozásának, a szótár teljes, illetve válogatott újrakiadásának. A Czakó Gábor által szervezett Diófakor harmadik éve gondolkodik a szótárról, a Czuczor-Fogarasi-útról.” Beszámoló az elhangzott előadásokról Fekete György megnyitója után Bencze Lóránt egyetemi tanár, nyelvész a tudás dinamikájáról beszélt. A professzor a tudomány és művészet viszonyáról, a mechanikus tudás elégtelenségéről adott elő. Számos alkotót, tudóst, művészt idézett, Arany János szavai szerint: „A nyelvnek törvényeit: / Széppé, jóvá mi teszi- Nyelvész urak jobban »tudják«, / a költő jobban »érzi«.’’ Érvelése szerint az egyes tudományos eredmények mindenhatóvá emelése ugyanúgy félrevezető és az igazságot elfedő tényező, mint a szokatlan jelenségek elutasítása, vagy a hatalmi pozíció révén való erőérvényesítés. Hangsúlyozta azt is, hogy fontos az érzelmileg megalapozott felismerés, az érzelmeknek fontos szerepük van a tudomány világában is. Az emocionálisan megalapozott érdeklődés, vagyis a meggyőződés nem választható el az értelmen alapuló teljesítménytől, idézte L. Gerhard Volkert. A nyelvész koncnok számára a haza nem szent szó, ő a nyelv csontvázát tárja föl, de nem mutat rá, hogy ezt a csontvázat az idegrendszer tartja egyben, és a test eltakarja a szem elől. Ahogy a test organikus egész, ugyanúgy a nyelv is az, tehát egészében kell vizsgálni. A Czuczor-Fogarasi szótárt egy jócselekedet eredményének nevezte Bencze Lóránt, későbbi történetét azonban a kitartóan és ostobán dolgozó tehetségtelenség fejezetének látja. Rámutatott arra, hogy a nyelvtörténeti munkák cseppet sem ideológiamentesek, és a nyelvtudomány kezdetektől fogva politikafüggő, mindez cáfolja a tudománynak, mint objektív, külső hatásoktól mentes igazságnak a tényét. Hibának tartja azt, hogy a finnugor nyelvelmélet eltolta a modalitást, vagyis a valószínűt bizonyosnak, a lehetségest valószínűnek nevezi. Végül javasolta, hogy nyelvtanításunk legyen művészet és mesterség egyszerre, a nyelvet tapasztalati úton még gyermekként kell befogadni. Balázs Géza professzor „A megszakadt hagyomány...” címmel tartott előadást, a Czuczor-Fogarasi szótár történetét vizsgálta. Tőle megtudhattuk, hogy a művet már születésekor támadták és vitatták. Szarvas Gábor őrültnek nevezte a két szótárírót, de Gáldi László és Balázs János zseniális szófejtésként értékelték a munkát. Negatív és pozitív vélekedések övezték tehát a művet. Ekkoriban holisztikus módon, vagyis komplex tudományként értékelte a romantika a munkát, később a nyelvet formális, logikus módon figyelték. Az elmúlt 150 évben a tudománypolitika bizonyos eredményeket teljesen kiirtott, elhallgatott, ez szülte a másik oldalról felmerülő összeesküvés-elméleteket és a naiv fejtegetések tömkelegét. A jelentős eredmények között tarthatjuk számon a két kutató hangmetafizikai megközelítését, az alak és jelentés közötti kapcsolatok lényegessé emelését. A hangok metafora-tesztje mára bebizonyította, hogy egyes hangoknak jelentést befolyásoló szerepük van. A gyökelmélet szintén komoly felfedezés, a leíró nyelvészet azóta a szótő fogalmát vezette be. Az egyetemi tanár rámutatott, hogy a magyar nyelvben a toldalékolás mellett mellékstratégia a gyökrendszer, vagyis a mássalhangzók közé illesztett magánhangzók magas vagy mély hangrendje jelentéshordozó erővel bír. Fontos tényező a felhasonlításnak nevezett fogalom is, amely a nyelven belül keresi egy-egy szó vagy szótő fejlődését. Az antropológiai megközelítés, vagyis a nyelv és a nép (nyelv és lélek) összefüggése is figyelemre méltó elmélet. A szótár alkotói az egész hagyomány figyelembevételével alkották meg művüket, gondolkodásmódjuk kritikai felülvizsgálatával lehet eljutni az igaz megállapításokhoz. Ha a tudomány kirekeszt egy használható elméletet, akkor „kileng az inga”, és ez visszaüt, fogalmazott Balázs Géza. Czakó Gábor író „Észjárásunk és a magyar gyökrend” című előadásában a belső nyelvfejlődésről beszélt. Véleménye szerint a gyökök lényegesebbek, mint a szótövek, nyelvünk mélyebb rétegét mutatják be. Rámutatott (például a piros szótőnél a pir gyök az elsőrendű szóalkotó elem bemutatásával), hogy a gyökváltozatokat toldalékoljuk, valamint arra, hogy a magyar nyelvben gyakori a szófajváltás. A magyar szóteremtő nyelv, ezért hazánkban nincsenek nyelvükben szegények. Hiszen a 2000 gyököt 300 toldalékkal egészíthetjük ki, és ezt még igemódosítókkal is tovább gazdagíthatjuk, így az anyanyelvi beszélő számára hatalmas (szinte végtelen) lehetőséghalmaz tárul fel. Ennek ellenére a tankönyvekben a belső szóképzésről kevés szó esik, arról pedig még kevesebb, hogy nyelvünk egy szerves önépítő rendszer. A magyar szó eleje is azért hangsúlyos, mert ott található a gyök, a KAPU XXIV. ÉVFOLYAM