Kapu, 2011. május (24. évfolyam, 5. szám)

NYUGATI SZEMMEL - Szeőke Marcella: Viktor, aki jött, látott és győzött

Szeőke Marcella [München] Viktor, aki jött, látott és győzött H­a valaki megkérdezné, mi is jellemezte és jellemzi életem évtizedeit, azonnal így válaszolnék: minden bizonnyal a politika. Olvasni is politikai újságok és apám segítségével tanultam, ami úgy ment, hogy kiköveteltem szülőatyámtól, segítsen hozzá, hogy én is olvasni tudjam a napilapokat, amik szép számban hevertek az íróasztalon és szerte a lakásban. Sokan jöttek hozzánk látogatóba, de ezek az „összejövetelek” nem kávédélutánok voltak, hanem teljesen a politika jegyében zajlottak, sokszor a késő éjjeli órákig. Okos szüleink sokszor megengedték, hogy egy kicsit „belehallgassunk” a na­gyok beszélgetéseibe, így aztán - szinte észrevétlenül is - ránk ragadtak a politikai kifejezések, és már elsős korunkban tudtuk, hogy mi is történik a parlamentben, s mi az, hogy képviselő, bal- és jobboldal, kormány­párt és így tovább. Gyermekkori érdeklődésem a felnőt­tek dolgai iránt — lásd politika — nem­csak mint érdekesség kísérte életemet, de már-már úgy tetszett, magam is poli­tikai pályára „lépek”, ám közbejött egy új szerelem, a költészet és a színház. Könyvek halmazát gyűjtöttem magam köré, verseket olvastam, költeményeket írtam, tanultam egy magán-színiiskolá­­ban, de mivel a körülöttem­ lévő világ igencsak politikus volt, a gyermekkori „fertőzés” csírája megmaradt bennem, s most öreg fejjel sajnálom, hogy nem let­tem aktív politikus. A politika napjainkban nem maradt meg országos, nemzeti kereteken belül, hanem kiszélesedett, és egész világunkat körülölelő, veszedelmes „játék” képében árnyékolja be életünket. Az utóbbi idő­ben a politikai gyilkosságok, nemzetközi nehézségek problémája helyett, gondo­latban, főleg a magyar politikával foglal­kozom Ezen belül egy karizmatikus sze­mély, Orbán Viktor magyar miniszterel­nök személye foglalkoztat. Viktor, a győ­ző - adhatnánk egy értekezés címéül, mely írás Orbán Viktor politikai pálya­futásáról számol be. Az elmúlt héten Orbán Viktor, a ma­gyar miniszterelnök hivatalos látogatá­son három napig Németország vendége volt. Hol, kivel és miről tárgyalt, mind­ez olvasható az újságok hasábjain. Egy ún. magánlátogatás fontosságát talán nem mindenki értékelte egyformán. Ta­lán sokak számára érdektelen? Orbán Viktor baráti látogatást tett Helmut Kohl „öreg kancellárnál”, annak otthonában. Hogy a látogatás baráti volt, azt megtudhatjuk abból is, hogy Dr. Kohl Orbánt nyíltan barátjának nevez­te, ami azt is jelentheti, hogy a négysze­res német kancellár elvileg valamikép­pen közel áll O. Viktorhoz. Ez kitűnik abból is, hogy a volt német kancellár ki­fejezetten figyelmeztette a magyar mi­niszterelnököt: „Ne hagy magad félreve­zetni, eltántorítani utadról!” (Feltételez­hetően nem a magánéletére gondolt.) Helmut Kohl dicsérte Orbánt, hogy a volt, rendszerváltás utáni első szabad magyar miniszterelnök, Antall József nyomdokain halad politikáját illetően. Ez a látogatás - egy baráti beszélgetés a híres H. K.-nál - tananyag lehet Orbán bírálói, ellenfelei számára, hogy talán re­videálják álláspontjukat a magyar minisz­terelnökkel kapcsolatban, akit a kommu­nisták által kivégzett Nagy Imre újrate­metésén elhangzott beszédéért is külön megdicsért az idős német politikus. Talán tanultak, hallottak valamit Európa politi­kai köreiben Nagy Imréről s annak szere­péről az 1956-os magyar forradalomban, hiszen ’56 emléke még élénken él „egyes” nyugati politikusok emlékezetében. Ezen a baráti látogatáson a két politi­kus az általános világhelyzetről is tár­gyalt, elsősorban Európa szerepéről, val­lási kérdésekről s nem utolsósorban ar­ról, hogy bizonyos körök veszedelmet látnak abban, ha valahol a többség hangja erősebben megszólal. Jó érzéssel, dicsérőleg említette H. K. Orbán a Die Weitben megjelent írását. Mindent egybevetve, Orbán Viktor legutóbbi németországi látogatása jót tett Magyarország hírnevének. Remélem, hogy lesznek sokan, akik velem együtt erre a meggyőződésre jut­nak. .. Zas Lóránt (USA) SÍRÓ PATAKOK (Üzenet falumba) Síró patakok partján kérem az Úristent, hogy gázoljon át a réten, és változtassa meg a holdvilág színét, legyenek körmenetek és misék, és tisztítsa meg minden kút vizét. Nem vádolom az éjszakákat, rozzant határban kocog a bánat, szerencselovagok kártyáznak népem szívével, vérhas és hagymát tetéz fel ott, ahol játszani kellene a gyermekeknek. Te, tó feletti tisztaság, keresd meg anyám sírján a meztelen keresztet! Súlyos évei voltak, mert engem eleresztett, és lassan elhervadtak mellette a nárciszok. Földönfutó költő vagyok, aki leborulna Bián a főtérre, hogy legyen megnyugvás és legyen béke, és senki nem mondja, hogy lázítok. MARADNAK (Társaimnak a végeken) Maradnak ott, ahol kikelnek a magok, ahol temetőik is kertek. Maradnak írásnak, tettnek. Maradnak akkor is, ha űznek, ha házaikra csóvát vetnek tűznek, ha gúnyolódnak, ütnek. Maradnak virágnak és fának, ahol a kopjafáik és keresztjeik állnak, ahol bölcső ringat új nemzedéket. Nem mennek el majd. MARADNAK ott, kacagnak, énekelnek. ÉLNEK. JS5ry—ál TTTT ISA-ál ! NYUGATI SZEMMEL KAPU XXIV. ÉVFOLYAM

Next