Kapu, 2011. május (24. évfolyam, 5. szám)
NYUGATI SZEMMEL - Szeőke Marcella: Viktor, aki jött, látott és győzött
Szeőke Marcella [München] Viktor, aki jött, látott és győzött Ha valaki megkérdezné, mi is jellemezte és jellemzi életem évtizedeit, azonnal így válaszolnék: minden bizonnyal a politika. Olvasni is politikai újságok és apám segítségével tanultam, ami úgy ment, hogy kiköveteltem szülőatyámtól, segítsen hozzá, hogy én is olvasni tudjam a napilapokat, amik szép számban hevertek az íróasztalon és szerte a lakásban. Sokan jöttek hozzánk látogatóba, de ezek az „összejövetelek” nem kávédélutánok voltak, hanem teljesen a politika jegyében zajlottak, sokszor a késő éjjeli órákig. Okos szüleink sokszor megengedték, hogy egy kicsit „belehallgassunk” a nagyok beszélgetéseibe, így aztán - szinte észrevétlenül is - ránk ragadtak a politikai kifejezések, és már elsős korunkban tudtuk, hogy mi is történik a parlamentben, s mi az, hogy képviselő, bal- és jobboldal, kormánypárt és így tovább. Gyermekkori érdeklődésem a felnőttek dolgai iránt — lásd politika — nemcsak mint érdekesség kísérte életemet, de már-már úgy tetszett, magam is politikai pályára „lépek”, ám közbejött egy új szerelem, a költészet és a színház. Könyvek halmazát gyűjtöttem magam köré, verseket olvastam, költeményeket írtam, tanultam egy magán-színiiskolában, de mivel a körülöttem lévő világ igencsak politikus volt, a gyermekkori „fertőzés” csírája megmaradt bennem, s most öreg fejjel sajnálom, hogy nem lettem aktív politikus. A politika napjainkban nem maradt meg országos, nemzeti kereteken belül, hanem kiszélesedett, és egész világunkat körülölelő, veszedelmes „játék” képében árnyékolja be életünket. Az utóbbi időben a politikai gyilkosságok, nemzetközi nehézségek problémája helyett, gondolatban, főleg a magyar politikával foglalkozom Ezen belül egy karizmatikus személy, Orbán Viktor magyar miniszterelnök személye foglalkoztat. Viktor, a győző - adhatnánk egy értekezés címéül, mely írás Orbán Viktor politikai pályafutásáról számol be. Az elmúlt héten Orbán Viktor, a magyar miniszterelnök hivatalos látogatáson három napig Németország vendége volt. Hol, kivel és miről tárgyalt, mindez olvasható az újságok hasábjain. Egy ún. magánlátogatás fontosságát talán nem mindenki értékelte egyformán. Talán sokak számára érdektelen? Orbán Viktor baráti látogatást tett Helmut Kohl „öreg kancellárnál”, annak otthonában. Hogy a látogatás baráti volt, azt megtudhatjuk abból is, hogy Dr. Kohl Orbánt nyíltan barátjának nevezte, ami azt is jelentheti, hogy a négyszeres német kancellár elvileg valamiképpen közel áll O. Viktorhoz. Ez kitűnik abból is, hogy a volt német kancellár kifejezetten figyelmeztette a magyar miniszterelnököt: „Ne hagy magad félrevezetni, eltántorítani utadról!” (Feltételezhetően nem a magánéletére gondolt.) Helmut Kohl dicsérte Orbánt, hogy a volt, rendszerváltás utáni első szabad magyar miniszterelnök, Antall József nyomdokain halad politikáját illetően. Ez a látogatás - egy baráti beszélgetés a híres H. K.-nál - tananyag lehet Orbán bírálói, ellenfelei számára, hogy talán revideálják álláspontjukat a magyar miniszterelnökkel kapcsolatban, akit a kommunisták által kivégzett Nagy Imre újratemetésén elhangzott beszédéért is külön megdicsért az idős német politikus. Talán tanultak, hallottak valamit Európa politikai köreiben Nagy Imréről s annak szerepéről az 1956-os magyar forradalomban, hiszen ’56 emléke még élénken él „egyes” nyugati politikusok emlékezetében. Ezen a baráti látogatáson a két politikus az általános világhelyzetről is tárgyalt, elsősorban Európa szerepéről, vallási kérdésekről s nem utolsósorban arról, hogy bizonyos körök veszedelmet látnak abban, ha valahol a többség hangja erősebben megszólal. Jó érzéssel, dicsérőleg említette H. K. Orbán a Die Weitben megjelent írását. Mindent egybevetve, Orbán Viktor legutóbbi németországi látogatása jót tett Magyarország hírnevének. Remélem, hogy lesznek sokan, akik velem együtt erre a meggyőződésre jutnak. .. Zas Lóránt (USA) SÍRÓ PATAKOK (Üzenet falumba) Síró patakok partján kérem az Úristent, hogy gázoljon át a réten, és változtassa meg a holdvilág színét, legyenek körmenetek és misék, és tisztítsa meg minden kút vizét. Nem vádolom az éjszakákat, rozzant határban kocog a bánat, szerencselovagok kártyáznak népem szívével, vérhas és hagymát tetéz fel ott, ahol játszani kellene a gyermekeknek. Te, tó feletti tisztaság, keresd meg anyám sírján a meztelen keresztet! Súlyos évei voltak, mert engem eleresztett, és lassan elhervadtak mellette a nárciszok. Földönfutó költő vagyok, aki leborulna Bián a főtérre, hogy legyen megnyugvás és legyen béke, és senki nem mondja, hogy lázítok. MARADNAK (Társaimnak a végeken) Maradnak ott, ahol kikelnek a magok, ahol temetőik is kertek. Maradnak írásnak, tettnek. Maradnak akkor is, ha űznek, ha házaikra csóvát vetnek tűznek, ha gúnyolódnak, ütnek. Maradnak virágnak és fának, ahol a kopjafáik és keresztjeik állnak, ahol bölcső ringat új nemzedéket. Nem mennek el majd. MARADNAK ott, kacagnak, énekelnek. ÉLNEK. JS5ry—ál TTTT ISA-ál ! NYUGATI SZEMMEL KAPU XXIV. ÉVFOLYAM