Kapu, 2011. június-július (24. évfolyam, 6-7. szám)

I KAPUI Brády Zoltán főszerkesztő Gángoly Attila olvasószerkesztő és nyelvi lektor Bardon Barnabás művészet­­vezető gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István nyugati szemmel: Hollai Hehis Ottó magyar múlt: Bakay Kornél egyetemes talányok: Grandpierre Attila sakk­­­rejtvény: Solt Dezső / Zábó Gyula főmunkatársak: Borbély Zsolt Attila, Furkó Zoltán, Nádor István könyvszerkesztő: Aniszi Kálmán nyomás: Korrekt Nyomda Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető 1 ■ kiadó: Filmkapu Kft. kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és szerkesztőség címe: 1084 Budapest, Vill. kerület, Víg u. 18. (bejárat a Bérkocsis utca felől) tel: 303 0710; fax: 303 0711 Bankszámlaszámunk: 14100440-66725049-01000008 Volksbank Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Központi Hírlap Iroda, Budapest 1932 Előfizetési szándékát a hirlapelofizetes@posta.hu címen jelezheti Zöldszám: 06 80 444 444 Terjeszti a Hírker Zrt., a LAPKER Zrt. és az alternatív terjesztők Külföldön árusításos úton terjeszti a COLOR Interpress Kft. 1039 Budapest, Hatvani L. utca 14. tel: +36 1 243 9232 ISSN 0238 888x A kiadást támogatja JjHÉ !21 Nemzeti Kulturális AlapNa­rauen H.tít­.ut­álisAlap e-mail: kapu@upcmail.hu KEDVES OLVASÓ, ROHB unokámmal, fiammal lelegeltük a cseresznyét. Még pitére is futotta. A meggyet sze­­melgettem. Savanykás-negédes mosollyal, már a hízott, sárguló kajszira lestem — nem­sokára ő következik. Kisgyerekkoromban a nyomor delelőjén, az ötvenes években a gyümölcsöt kenyér­rel kellett ennem, merthogy az így laktat. Erdőből, mezőből éltünk. Gomba, sóska ott volt a réten meg a tölgyes erdőben. Hús is volt, ha nagyon elbotlott egy-egy nyúl, vagy a patakból nagyon kidugta a fejét egy hal. Néha segítettünk nekik karbidbombával, amit egy bányász szomszédtól kaptunk. Karbid, rá egy kis víz, dugót szorosan bedugni­­ és dobni a vízbe. Robbant az üveg, a halak meg repülni tanultak. Összeszedtük őket. Mi még csak megvoltunk a természet etető ölében, de a betonba burkolt városiak éheztek, és egész nap ennivaló után settenkedtek. Egyik miskolci ismerősünk elcserél­te a zongoráját 10 mázsa szénre. Mi meg melegedtünk az erdőből. Mint most a romák. Nemrég jelentettük meg Plenter János közgazdász (volt kanadai pénzügyi tanács­adó) cikkeit, amiben azt javasolta, hogy szerezzünk kis földet, és termeljünk rajta élel­miszert, mert az egyre kevesebb és drágább lesz. Néha fenyegettem kertem virágait, hogy eljöhet még az az idő, mikor krumplit és karalábét ültetek helyükre. Összehajol­tak és zokogni kezdtek. Naponta érezzük már a drágulást. Mindennapos szavakká vál­tak a „megszorítások”, a „pénzhiány”, az „elvonás”, az „adóemelés”, a „kedvezmények megvonása” stb. Úgy látszik, a látszat már valóság. Egyre nehezebben élük... de ki tud­ja meddig, mert már a gyógyszerek ára is felszökkent. Sok nyugdíjast ismerek betegsé­gekkel telítve, és nem váltják ki a receptet, hát korábban halnak meg. Hogy ide jutottunk, az ember nem akarja elhinni. Azt elhisszük a kormánynak, hogy rossz helyzetben van az ország. De hogy jutottunk ide?! No, ennek sok magyará­zata leledzik. Ha nem sikerült a rendszerváltás, akkor rebeghetjük átkozódva, hogy a Nyugat, hogy a globalizmus vágott haza minket. Mindenünket elvették és megvették. Mi meg mindenünket odaadtuk, de így egy olyan negatív spirálba keveredtünk, ami­nek a kilátástalanság a vége. Látni, hogy az Orbán-kormány kínlódik, kapaszkodik, küzd, hogy kimásszunk az adósságcsapdából. A Nyugat dölyfös, kettős mércéjének társaságában. Jó húzás a kínai kártya. Hátha szerencsét és jólétet hoz. Nem orrannak meg érte az oroszok? Mert ők sem a Nyugat. Mert a Nyugat ezer év óta kihasznál és megaláz minket, s hogy ne lázadjunk, bűntudatot generál népünkben. Tessenek végigolvasni történelmünket. Persze, ehhez magyarok is kellettek, akik kiszoglálták Nyugatokat, hogy kiszolgáltatottá váljunk. Ezért még nem vontak felelősségre senkit. Most se az elmúlt évtizedekért. Idáig legyin­tettem a károgó huhogókra, hogy ugye, azt is akarják, hogy kihaljunk, eltűnjünk hon­foglalt helyünkről. Mostanában legyintésem elakad... mert hátha... mert nem lehet, hogy minden rossz véletlenül így összegyűljön jelenlegi határaink között. Aki csak te­heti, külföldre menekül. Hol fognak szülni magyar fiataljaink? Most már csak a remény világít, és sok-sok kínlódás, munka van hátra, hogy gyerekeink és öregeink ne kenye­ret egyenek gyümölccsel, hogy egyszer-egyszer jól is lakjanak. Reménykedjünk, talán még van annyi erőnk... S7VI/ MEGRENDELŐLAP Megrendelem a KAPU című folyóiratot ...............példányban............év........hó-tól Név:.... Cím:.... Dátum: Aláírás: Beküldendő a helyi postahivatalba, külföldről a KAPU szerkesztőségébe!

Next