Kapu, 2012. január (25. évfolyam, 1. szám)
Brády Zoltán főszerkesztő Gángoly Attila olvasószerkesztő és nyelvi lektor Bardon Barnabás művészeti vezető Adamik Renátó lapmanager gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István nyugati szemmel: Hollai Hehis Ottó magyar múlt: Bakay Kornél egyetemes talányok: Grandpierre Attila sakkrejtvény: Solt Dezső / Zábó Gyula főmunkatársak: Borbély Zsolt Attila, Furkó Zoltán, Nádor István könyvszerkesztő: Aniszi Kálmán nyomás: Korrekt Nyomda Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető kiadó: Filmkapu Kft. kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és szerkesztőség címe: 1084 Budapest, Vill. kerület, Víg u. 18. (bejárat a Bérkocsis utca felől) tel: 303 0710; fax: 303 0711 Bankszámlaszámunk: 14100440-66725049-01000008 Volksbank Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Központi Hírlap Iroda, Budapest 1932 Előfizetési szándékát a hirlapelofizetes@posta.hu címen jelezheti Zöldszám: 06 80 444 444 Terjeszti a Hírker Zrt., a LAPKER Zrt. és az alternatív terjesztők Külföldön árusításos úton terjeszti a COLOR Interpress Kft. 1039 Budapest, Hatvani L. utca 14. tel: +36 1 243 9232 ISSN 0238 888 x A kiadást támogatja a Nemzeti Kulturális Alap e-mail: kapu@upcmail.hu KEDVES OLVASÓ, tragédia történt a kertemben. Volt három japán tyúkocskám és kiskakasom. Színes, különleges formájú jószágok voltak, a kertem ékkövei. Nem is nagyon kellett enni adni nekik: a kertem eltartotta őket. Tojásokkal hálálkodtak, és rovarokat, gyomokat csipegettek. A kakas kukorékolt ófalusi hangja barátságossá tette a környéket. Ultrahangos kisállat-riasztót tartok a szaletliben, hogy elűzze a multinacionális nyesteket. Mert így hívom őket. Ott lopakodnak a környéken, néha láttam is őket a sötétben, kocsmába menet az úton, de az udvaromba nem jöttek be az ultrahang miatt, amit az idősebb emberi fül már nem érzékel, de a fiatalok még hallják. A szaletliben ülve kikapcsoltuk, és egyszer a fiam elfelejtette visszakattintani. Reggelre vér és tollhalmok voltak a gyepen. Itt jártak a lesben álló beszenyestek - a multinacionalisták, ahogy hívom őket. Odalett a kiskakasom és két tyúkocskám. Egy maradt élve, mert a ház tetejére repült. Vér és tollhalom. Szomorúan gereblyéztem össze a maradványokat. Vajon ez lesz Magyarország sorsa is? Kínkeserves hazánk mostanában sokat szenved a nyugat felől lecsapó rágalmaktól. A megregulázott, jól szervezett multinacionális nyestsajtó összehangolt támadása Magyarország kormánya ellen szólt az egész világon. Az „Olvasó a Kapuban” rovatunkban láthatják egy Floridában élő írónk levelét, hogy még ott is a megyei rádió hosszú időn keresztül szidta kormányunkat és Orbán Viktort. Arrafelé azt sem tudják, hogy hol van Magyarország. Végignéztem a strassbourgi parlamenti vitát, ahol miniszterelnökünk elég jól viselte az ostromot. Otromba és tudatlan, kérkedő kifogások hangzottak el. A szigorra váltott EU példát akar statuálni, hogy egy ország se próbáljon letérni a kijelölt lenini (jaj, majdnem végigírtam!) útról. Meg ne próbálja megbolygatni senki a Közép-Európában tejelő nyugati piacot. S a mi kedves hazaárulóink? Hát persze! Szólásszabadság van, de az vajon milyen határig szólásszabadság? Persze, kormányunk is megéri a pénzét. Tudhatta volna jól, hogy a globális multik lánctalpas bankjai meghátrálásra kényszerítenek minket - vagy kifosztva hősiesen éhen halunk. Vér és tollcsomó marad utánunk. De meg kellett próbálni ezt a kis hősiességet. Ezzel egyetértek. Vagy lassabban, megfontoltabban kellett volna haladni az önállóság felé vezető úton? De hát ez a csehszlovákoknak se sikerült 1968-ban. Ilyen helyzetekben legfontosabb az emberi muníció. Milyen gyatrák voltak közszolgálati televízióink és egész kommunikációs rendszerünk! Bambán, szájtátva bámulták a sodró eseményeket. Persze, mit is várhatunk el tehetségtelen, butácska vezetőktől, akik zsebre vadásszák milliós fizetésüket. Hagyták vérezni az országot, a megtámadott hazát. A Hír TV és az Echo TV helytállt - úgy láttam. Mikor jön rá a kormány, hogy sok-sok bugyuta haszonleső ember lebzsel kiemelt káderei közt? Jöttek, jönnek a multinacionális nyestek. Hátrálni, megadni kell magunkat... hogy megmaradjunk. Marad az ésszerű gerillaharc. Nem használtuk ki a külföldön élő magyarok lehetőségeit. A vége felé már igen. Mi is leveleztünk, csattogtattuk a billentyűzeteket. Lipták Béláék nagyon szépen működtek. A mi kinti ismerőseink is helyeztek el kis cikkeket, levelecskéket a szennyáradat ellen... de például a Libération egy nap múlva levette a reflektálásokat. Ám azért csak fenn volt egy darabig. Még a Le Monde-hoz is bejutottak franciaországi magyarok írásai. Külön köszönet a Párizs mellett élő Kovács Tamásnak, aki gőzerővel fordította franciára a kiküldött írásokat, és elárasztotta velük a francia szerkesztőségeket. Végül is megnyugodtam, mikor szombaton több százezer magyar felvonult a Hősök terétől a Parlamentig. Köztük erdélyiek és felvidékiek. De ugyanakkor magyarok tüntettek New Yorkban, Floridában, Rio de Janeiróban, Sydney-ben és még sok-sok helyen. Van még erőnk ezer év után is. Csak jaj! Dédunokáink nehogy a Cohn-Bendit sétányon flangáljanak...! MEGRENDELŐLAP Megrendelem a KAPU című folyóiratot ..............példányban...........év......hó-tól Név: Cím:... Dátum: Aláírás: internet www kann hír Beküldendő a helyi postahivatalba, külföldről a KAPU szerkesztőségébe! KAPU XXV. ÉVFOLYAM