Kapu, 2012. február (25. évfolyam, 2. szám)
I KAPUI Brády Zoltán főszerkesztő Aniszi Kálmán olvasószerkesztő és nyelvi lektor Bardon Barnabás művészeti vezető Adamik Renáta lapmanager gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István nyugati szemmel: Hollai Hehs Ottó magyar múlt: Bakay Kornél egyetemes talányok: Grandpierre Attila sakkrejtvény: Solt Dezső / Zábó Gyula főmunkatársak: Borbély Zsolt Attila, Furkó Zoltán, Nádor István könyvszerkesztő: Aniszi Kálmán nyomás: Korrekt Nyomda Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető kiadó: Filmkapu Kft. kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és szerkesztőség címe: 1084 Budapest, Vill. kerület, Víg u. 18. (bejárat a Bérkocsis utca felől) tel: 303 0710; fax: 303 0711 Bankszámlaszámunk: 14100440-66725049-01000008 Volksbank Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Központi Hírlap Iroda, Budapest 1932 Előfizetési szándékát a hirlapelofizetes@posta.hu címen jelezheti Zöldszám: 06 80 444 444 Terjeszti a Hírker Zrt., a LAPKER Zrt. és az alternatív terjesztők Külföldön árusításos úton terjeszti a COLOR Interpress Kft. 1039 Budapest, Hatvani L. utca 14. tel: +36 1 243 9232 ISSN 0238 888 x A kiadást támogatja a Nemzeti Kulturális Alapnkammá mmmmÉ® MEGRENDELŐLAP Megrendelem a KAPU című folyóiratot ................példányban............év........hó-tól Név:..................................................................... Cím:.................................................................... Dátum:............................................................... Aláírás:............................................................... e-mail: kapu@upcmail.hu Beküldendő a helyi postahivatalba, külföldről internet- wwwkamu hiz a KAPU szerkesztőségébe! KAPU XXV. ÉVFOLYAM midőltek a fagy fái kertemben. Jéglevelei elhullottak, a hó a föld alá osont az elmúlt két nap alatt. Láthatóvá váltak a hóvirágok, fehéren nyújtogatják fejecskéiket a szikrázó napsütésben. Plusz tizenöt fok a hőmérő szerint. Ennyi volt mínuszban három nappal ezelőtt. Csontjaim megsínylették a meleg frontot. Még nem látni, hogy elfagyott e a gránátalmafám, vajon kibírta e a fügebokor a morózus szél ostorcsapásait? Minden nap nézem a rügyek helyét (mint most a monitort) vajon duzzadnak-e a rügyek..., bár tudom, hogy ez legalább egy hónap mire kiderül. Hogy írom e sorokat fél szemmel a monitort nézem (mint kertemben a rügyeket), mikor jelentik az Európai Bizottságtól, hogy javasolják e a pénzügyminiszterek tanácsának, hogy vonják meg Magyarországtól a kohéziós támogatást, merthogy 2004 óta egyszer sem teljesítettük az Európai Bizottság túlzottdeficit-eljárás folyamán tett ajánlásait. (Ezt a borzasztóan kifacsart mondatot, nehéz volt leírni) Nem teljesítettük. BUMM! Ugrott 143,5 milliárd forintunk. Még leírni is sok. Büntet az EU. Folyamatosan megaláz, fegyelmez minket Brüsszel. Gerenda vagyunk a szemükben. Nem látják tőle azt az iszonyatos pénzösszeget, amit kiszipolyozott tőlünk Nyugat-Európa. Saját hazaárulóinkkal karöltve kapjuk a pofonokat, mert még nem törtünk be, mint a keletről ideszáguldó vadlovak. Járjuk a politikai kállaikettőst. Kettőt jobbra- kettőt balra. Hol ellenszegülünk, hol megadóan lehajtjuk fejünket, és várjuk az újabb ütlegeket. Mindnyájan tudjuk, hogyha ellenállunk, kiszakadunk a közösségből, tényleg éhen halunk. „Rendszerváltó” politikusaink jól elcsesztek. Megtömték zsebüket, mindent eladtak, és itt maradtunk cserén kiszolgáltatva. Hogy reménykedtek a magyarok akkoriban, hogy „Nyugat majd segít”. Nyugat soha se segített rajtunk az elmúlt évszázadokban. Most meg buták voltak a reménykedők, mert egy kapitalista soha nem segít, az keresni, gyarapodni, gazdagodni akar mindenen. Vazallussá tették a pártállam irányítónak gyermekeit, akik itt vannak közöttünk, felettünk, s a nép nem hogy gyarapodott volna, még jobban elszegényedett a bolsevik diktatúra után. Sok mindenben igaza volt Csurka Istvánnak. Erről beszélgettünk temetésén. Írónak jó volt, politikusnak már nem annyira -de látnoki tehetsége vitathatatlan. Még ha nem is értettünk sok mindenben vele egyet. Magyar mentőként aposztrofálhatjuk. Még ha nem is sikerült neki -de legalább a remény és az illúzió megvolt. Külön cikkben emlékezünk róla. Hazaárulóink továbbra is összehangoltan működnek. Hogyhogy nem, eltűnt a Malév! Képekkel emlékezünk rá, hazánk egy kis darabkájára. Valakik megint jól jártak. Mi meg rogyunk, és roskadozunk, kisebbedünk, nyögjük az újabb adóterheket Brüsszel nyomására. Keresztre feszítenek minket. Ideje lenne már egy feltámadásnak.