Kapu, 2012. február (25. évfolyam, 2. szám)

KULTÚRA - Budai Kulcsár János: Petőfi titkai

KAPU XXV. ÉVFOLYAM KULTÚRA -argirp,'» nyokról van szó.” Miért ez a nagy magyarellenes és nemzetellenes huzavona a lelet körül és a DNS vizsgálat halasztása, elodázása? Petőfi nagyságát egyáltalán nem kiseb­bítené, ha kiderülne a halálával kapcso­latos igazság. A Kerepesi temetőben nyugszik a költő édesanyja (ha csak el nem lopták valakik a csontvázát?), és fiú testvére. A hozzátartozók csontjából mindössze egy grammnyi mintát kell kivenni a DNS vizsgálatokhoz, mint döntő bizonyítékot. „Az 1991. december 09-én Budapesten megtartott tudományos konferencián és sajtótájékoztatón - amelyen négy amerikai, két burját és egy svájci kutató is megjelent - Debby Fischer, a Fegyveres Erők Patológiai Intézetének washingtoni igazságügyi szakértője ismertette az angolok által kidolgozott DNS-módszert, amelyet az USA tudósai továbbfejlesztettek.”. „A Petőfi-sír feltárása idején Barguzinban kiásott másik sír csont­anyagának vizsgálati eredményét - miszerint a lelet azonos a dekabrista for­radalmár Küchelbecker földi maradvá­nyaival - mindenki azonnal hiteles meghatározásként fogadta el; azok is, akik a Petőfi-maradványokra vonatko­zó vizsgálati eredményt cáfolták. Pedig ugyanott, ugyanazokkal a módszerekkel, ugyanaz a négy antropológus határozta meg, mint a költőóriás földi maradvá­nyainak tulajdonított csontokat. (...) A levéltári bizonyítékok szerint Küchelbecker Petőfi barátja volt, s két évvel korábban távozott az élők sorából, mint a költő.” Ez a tény is azt igazolja, hogy a Petőfi-lelet azonosítása, az igaz­ság bizonyítása TABU! A magyar kormány és a parlament évek óta hallgat, és nem tesz semmit annak érdekében, hogy a végső bizonyí­táshoz szükséges egy gramm csontminta a kutatók rendelkezésére álljon. Morvai Ferenc kérésére Borisz Jelcin orosz elnök cselekszik. Miután 1992 nyarán kide­rült, hogy a moszkvai vizsgálatok a KGB-irányítással és felügyeletével tör­téntek, Jelcin megsemmisítette a csont­anyag vizsgálati jegyzőkönyvét és újabb vizsgálatot rendelt el. Petrunyin, a bur­ját kulturális miniszter 1992. augusztus 04-én a következő faxüzenetet küldte Morvaiéknak: „A Burját Kulturális Minisztérium örömmel közli, hogy 1992. július 27 -én Jelcin orosz elnök irodája megbízta az Orosz Tudományos Akadémia elnökét, Oszipovot, hogy folytassa le újra Petőfi Sándor föltétele-Krausz Tivadar I. PÜNKÖSDI RÓZSA Széchenyi magában mélázott: A nép egy demokratikus választáson Kossuthra szavazna vagy reám? Csészényi teáját megkavarta és Egy aprót kortyolt.­­ A szeretet És a felfuvalkodottság, ketten Vetélkednek az Emberért. Valahányért, külön-külön. Bennem már eldőlt a harc. A fátyol mögött magasabb dimenziók... Kiteljesednek a végső idők. Addig is hitel kell. Hétfőig Tízezer. Hitel! II. Három palott borzasztó fahang és suta sortörés - Kossuth díjat ér. A bozótban álló hétig vizeletszag Demokráciátok Szigetén... III.­­ Te büszke gyárkéménynő! Stílus az ember, Szocreál A stílusod. Bolsevik vagy? Ahogy Sartre mondaná! A te öntudatod a semmi Semmije! Magamét Mennyei Atyámtól kaptam. Mellesleg Mit szólsz, te Aczél megedzette nő, Te vagy örökösei Pihenjél, Már nem a cenzor vagy, Csak egy keselyű, ki a félholt Nemzet fölött köröz­zeti maradványainak azonosítását.” Azóta huszonkét év telt el, de a várva várt egy grammnyi csontminta még mindig nincs meg. A magyar történe­lem hamisítása azóta is zavartalanul folytatódik! LEGENDA VAGY VALÓSÁG? Még 1985-ben történt. Szemet szúrt nekem a Népszavában (1985 szeptember 09. szám 6. oldalán) „Petőfi mégis túlélte volna a segesvári csatát” című cikk, ’szunyogh’ aláírással, Írója így kezdi cikkét: „Svngel Ferenc magyar katona az első világháború idején orosz fogságba került. Állítása szerint Szibériában, a Bajkál-tó partján fekvő Iu­szunszkban megtalálta Petőfi Sándor sírját.” A sírt lefényképezte. A fényké­pen látható a „kettős-keresztes” fejfák között egy nyugati típusú, faragott egy­­keresztes fejfa, rajta a következő szöveg: Alekszandr Sztyepanovics Petrovics magyar őrnagy és költő, meghalt Il­szunszkban (Ázsia) 1856. év május havában. A képről és Svigel ’felfedezé­séről’ a Magyarság c. lap annak idején beszámolt. Erre hivatkozott 1940-ben a Ruszkaja Pravda. Ezt az újságot dolgozta fel V. Pagirja munkacserei helytörté­nész és irodalomkutató. Pagirja szerint Petőfi feleségül vett egy Tatjana nevű 19 éves barguzini polgárlányt. Pagirja levelet kapott a Bajkál című folyóirattól : Burjátban nincs Iu­szunszk nevű hely­ség. Van viszont Uluszunszk és Eleszunszk. Ennek a Petrovics nevű politikai száműzöttnek, aki Tivanenko kutatásai szerint szere­pel a csitai levéltári anyagokban is, volt egy tanyája Csita környékén. A tanyát így nevezte el: „Kis kőrös.” Petőfi, a Szibériába elhurcolt és szám­űzött költő, vajon írt verset, foglalkozott költészettel is? Ezzel kapcsolatosan nincs információ. Vajon találtak valamilyen kéziratot a költő aláírásával? Arról sem tudunk semmit, hogy az újdonsült fele­sége, Tatjana szült-e gyermeket a költő­nek? Petőfi Sándor szülőhelye és elhalálo­zásának körülményei még ma is, a XXI. században beszéd- és vitatéma. Néhány éve történt, beszélgettem egy nővel és egy férfival Petőfi Sándorral. Azt azon­nal láttam, hogy az illetők nem kereszté­nyek. Megkérdezték tőlem, hogy mi lenne abban az esetben, ha a barguzini lelet valóban a halhatatlan költő földi maradványai lennének? Erre azt válaszoltam, hogy ebben az esetben nekünk magyaroknak is lenne Siratófalunk!... Néhány gondolat és idézet erejéig visz­­szatérek Molnár Gergely könyvéhez, az Orgoványi naplóhoz. Ez a könyv rendkí­vüli freskója a régi magyar életnek. Orgovány református lelkésze 1895-től 1936-ig olyan följegyzéseket - diáriumo­­kat - készített, amelyek egy különleges táj, az Orgoványi-puszta életéről, emberi kapcsolatairól tudósítanak. „Ő az a régi vágású férfiú, akiről József Attila is beszél, mint a szociális ember archetípusáról: kényes és szigorú erköl­csű, nemes patrióta, akinek lényéből fakad a szolidaritás.” QJoLfí O

Next