Kapu, 2012. augusztus (25. évfolyam, 8. szám)
Brády Zoltán főszerkesztő Aniszi Kálmán olvasószerkesztő és nyelvi lektor Bardon Barnabás művészeti vezető gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István nyugati szemmel: Hollai Hehis Ottó magyar múlt: Bakay Kornél egyetemes talányok: Grandpierre Attila kárpátmedencei tisz: Szűcs Petra sakkrejtvény: Solt Dezső / Zábó Gyula főmunkatársak: Borbély Zsolt Attila, Furkó Zoltán, Nádor István könyvszerkesztő: Aniszi Kálmán nyomás: Korrekt Nyomda Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető kiadó: Filmkapu Kft. kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és szerkesztőség címe: 1084 Budapest, Vill. kerület, Víg u. 18. (bejárat a Bérkocsis utca felől) tel: 303 0710; fax: 303 0711 Bankszámlaszámunk: 14100440-66725049-01000008 Volksbank Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Központi Hírlap Iroda, Budapest 1932 Előfizetési szándékát a hirlapelofizetes@posta.hu címen jelezheti Zöldszám: 06 80 444 444 Terjeszti a Hírker Zrt., a LAPKER Zrt. és az alternatív terjesztők Külföldön árusításos úton terjeszti a COLOR Interpress Kft. 1039 Budapest, Hatvani L. utca 14. tel: +36 1 243 9232 ISSN 0238 888 x A kiadást támogatja a Nemzeti Kulturális Alap • e-mail: kapu@upcmail.hu KEDVES OLVASÓ, bársonyos poklát ránk terítette az ég. A reggel és a késő este elviselhető a szaletliben úgy, hogy fellocsolom a kertet, fúrt kutamból. Korábban érnek a gyümölcsök. A szilvát, körtét leszedtem. A paradicsom és a zöldpaprika jó szolgálatot tesz a gyomromnak, no meg az uborka, amit frissen, az éj hűvösével a héján, letépek. Egymás után érnek a szőlőim is. Sérelmezem, hogy a gyerekeim alig esznek gyümölcsöt. Befőzünk. Most szőlőlekvárral kísérletezünk, mert az nagyon finom a palacsintán. Elégedett lehetnék, a természet és a kerti munka bő adományaival, de balga szomorúság fogott el, mert szerkesztőségünkben kikapcsolták a gázt, egyoldalúsították a telefont és izzadok, ha rá gondolok, hogy miből állítom elő a jövő havi jubileumi számunkat. Pedig a lapterjesztő cégek magasabb példányszámban rendelnék meg folyóiratunkat, mely szeptemberben kezdi el 25. évfolyamát. Persze, hogy én is tehetek egy kicsit arról, hogy ide jutottunk, de megesett a szívem..., sajnos, mindig is ilyen voltam. Elmagyarázom, Pesterzsébeten, ahol lakom, jóban vagyok a környékbeliekkel. Mondhatnám, hogy középosztálybeli emberek élnek a módosnak tűnő családi házakban. De hát az életszínvonal... egyre lejjebb ment és kiszakadt a szociális háló. Négy élelmiszer-, zöldséges- és vegyiáruk boltja bezárt a környékemen. Tönkrementek, mert nincs vásárló. Négy kocsma elhalálozott, mert nem telik sörre-borra. Megveszik a Tescoban a sört, és vedelik a tv előtt - ha van áram. Jött az egyik bor cimbora, hogy munkanélküli lett és kikapcsolták a villanyt, adjak már neki húszezer forintot kölcsön. Két hét múlva lesz munkája. Adtam neki, mert van három kiskorú gyermeke. Aztán egy frissen nyugdíjazott tanárnő jött pirongva, papírvékony arcbőrén rózsállott a szégyen (ha süteményt csinál mindig hoz kóstolót). Kínos helyzetbe került a gáz miatt. Ki akarják kapcsolni. Csak 13.-áig adjak tizenötezer forintot. Adtam neki, mert megsajnáltam szégyene miatt. „Ilyet még nem csináltam”- hebegte. Tudják a foglalkozásomat, látják a filmjeimet, és azt hiszik, hogy módos vagyok. De átcsoszogott Vera néni nyugdíjas főkönyvelő (segített a befőzésben) is, hogy negyvenezres vízszámlát kapott. Hibádzik még tízezer forint. Adtam neki, bár megígérte, hogy hagyja kiszáradni a kertet. Még ketten jöttek és nem maradt rám pénzem. Jószívűségemet sínylem, mert lakásomon a gázt meg a villanyt fenyegetik. Környékünkön egyre több a betörés. A rendőrség rutinszerűen kiszáll, rögzítenek, fotóznak. Aztán ennyi. Márciusban hozzám is betörtek, és elvittek kéthavi nyomdapénzt. Ezért is vagyunk bajban. Kijöttek, nyomot vettek, ennyi. A környékbeliek fellélegeztek, hogy a rendőrség majd jobban odafigyel az ügyre, a főszerkesztői foglalkozásom miatt. Nehogy higgyék! Semmi hír. Pedig a környékbeliek tudják, hogy kik a betörők. A kocsmámban terjedt a fáma, hogy azért nem kapták el a tolvajokat, mert azok lefizették a rendőröket. Persze az egész nem igaz, kitaláció, mert a kerületi kapitány a helyén van. Környékem bünteti a feltételezett betörőket. Nem szolgálják ki az ivóban. Tegnap mesélték, a hűsítő ventilátor mellett, miközben iszogattam hideg fröccsömet, hogy K.-nál meg mi történt! Két egyetemistát nevelő házaspárnál a férjet kirúgták. Leépítették közhivatali íróasztala mellől. Munkanélküli lett ötven évesen. Az asszony, aki tanárnő, izgult, hogy kirúgják az iskolából. Erre a férje lett a munkátlan. Szegénykém, cédulákon hirdetett, hogy füvet nyír, kertgondozást vállal..., de hát kinek van rá pénze? Már alig volt mit enniük, és egyetemista lányuk már nem bírta. Odament egy arrafelé lakó gazdag vállalkozóhoz. Hogy megdughatja, ha ad neki ötezer forintot. Gazdag úr kapott a váratlan, szép alkalmon és megtette. Odaadta az ötezrest is. A lány meg hazavitte, és az anyja kezébe tette a pénzt, hogy legyen mit enni. De a lány közben elmesélte az anyjának, hogy mit tett érte. Az idősödő tanárnő imádkozott Isten bocsánatáért, és bevette az otthoni gyógyszereket. Megmentették. Hát így élünk a kertvárosban. Abba is hagyom, mert rám borult a nap, és én a hőséget nem bírom, meg minek rágjam magam?