Kapu, 2012. november-december (25. évfolyam, 11-12. szám)
INTERJÚ-RIPORT -DOKUMENTUM - Sipka Tamás: Helyére került a Rettenthetetlen?
12.— KAPU XXV. ÉVFOLYAM Jávor pedig vitathatatlanul az ország legnépszerűbb férfiszínésze, aki nemcsak nyíltan, hanem harcosan is kiállt zsidó származású felesége és kollégái mellett, s ez annak idején a hatalom számára nem volt éppen finoman fogalmazva komilfó... A drámát az emlékév tiszteletére november elején tűzte műsorra az Új Színház. Tehát az emlékévre csak a Komáromi Teátrum és az Új Színház készült. Egy határon túli és egy pesti „újnáci”. Hiába, visszaköszön, hogy Mindszenty szellemiségét egy rezsim sem szerette. Boldogtalan boldogítás a rehabilitációkzat meg el kell venni! Az utókor pedig legalább olyan tétova, mint a vatikáni bürokrácia. Mindszenty boldoggá avatása a mai napig várat magára. Valamikor bőven mérték e címet, túl bőkezűen, úgyhogy a lassítás oka, hogy túl sokan vannak már... Az is rekordnak számít, pedig ez belügy, hogy a Legfőbb Ügyészség március 25-ére kimondta Mindszenty teljes körű jogi, erkölcsi és politikai rehabilitációját. Csak 22 évet kellett várni az 1949-es népbírósági ítélet ügyében elrendelt nyomozás lezárására,a Legfőbb Ügyészség ugyanis már 1989 végén elrendelte a perújítási nyomozást.) A Gyurcsány pártra, a DK „szellemiségére” vall, hogy Molnár Csaba, a párt alelnöke Mindszenty politikai rehabilitációját csupán egy elmulasztott jogi lépés pótlásának nevezte. Ugyanis a bíboros rehabilitálását már egy 1990 márciusában kihirdetett törvény kimondta. Ami természetesen az ő érdemük, ám a vádhatóság elmulasztotta hivatalosan is meghozni az 1989 novemberében elrendelt perújítási nyomozás lezárásáról szóló határozatát, és most pusztán ezt a jogtechnikai mulasztását pótolta. Szó sincs arról, amit Erdő Péter bíboros, esztergomi érsek - a rehabilitáció sürgetője - nyilatkozott. Jelesen, hogy a hazai igazságszolgáltatás ezzel adta volna egyértelmű jelét annak, hogy szakított a koncepciós perek nehéz örökségével, és komolyan törekszik az igazságosság alapvető emberi követelményeinek érvényesítésre. Sőt Molnár elvtárs még továbblép, s egyenesen, kerek perec kimondja, hogy az ügyészség és a katolikus egyház politikai alapon összejátszik! Püff neki! Ezek a zsigeri ösztönök, eszelős egyházgyűlölő cirillek csak működnek. Bár ők, még szocialisták, megállapították, hogy Mindszenty József bíboros elítélésére nem bűncselekmény, hanem a diktatórikus rendszerrel való bátor szembeszegülése miatt került sor, s erre az igazságnak megfelelően fény derült! Ám most jön a non plus ultra: „Tekinthető-e ez az eset a magyar katolikus egyház és a Legfőbb Ügyészség politikai összjátékának - írja Molnár amelynek célja demonstrálni, hogy az átmenet két zavaros évtizede után még Mindszenty József rehabilitációja is a Nemzeti Együttműködés Rendszerére várt?” Majd felveti azt az „interneten keringő értesülést” is, amely szerint az esztergomi érsek kérésének gyors és méltányos elintézését a katolikus egyház száz ügyész ösztöndíjának finanszírozásával „hálálja meg”. Van még lejjebb? Van és van a rákászban még bélsárral töltött lőszer „ezerszám”. Kvalitásaik határa a (vörös)csillagos ég, ahogy hirdették már elődeik. Polt Péter a kérdésekre válaszolva leszögezi, hogy Mindszenty teljes körű rehabilitációja már az 1990-es semmisségi törvénnyel megtörtént, a nyomozást megszüntető határozat pedig nem „adminisztratív jellegű, formai”, hanem a büntetőeljárást - jelen esetben a perújítási nyomozást - befejező „érdemi döntés”. Ennyit az „ellenzék” technikáiról. Mert persze, a legfőbb ügyésznek szegezett rágalmazó levél megjelenik az ország „legolvasottabb” napilapjában. És akkor még a legfőbb ügyésznek kell tisztáznia, hogy az ügyészek képzését és továbbképzését a Legfőbb Ügyészség a költségvetési törvényben biztosított forrásokból fedezi, hogy az ügyészség független a jelenlegi és a mindenkori kormánytól, és azok meghatározó pártjától vagy pártjaitól, miként az egyházaktól és más intézményektől is. „Ennek megfelelően Erdő Péter bíboros úr megkeresésének megválaszolása éppen úgy nem sértheti az ügyészség függetlenségét, mint ahogy az sem, ha a legfőbb ügyész az országgyűlési képviselők kérdésére válaszol”. Devictus Vincit - az állítmány Isten kezében van Persze Mindszenty József mindjárt előbbre léphetne a Boldog címre várakozók sorában, amennyiben bírna a mártíriummal, vagyis, hogy életét áldozva tett tanúságot a Krisztusba vetett hite mellett,a keresztény erények hősies gyakorlása, a már említett jelölt sokaság miatt már nem elegendő) Hát, pedig sokszor közel állt ahhoz, hogy megöljék hajlíthatatlan hite miatt. A Gestapót, a nyilasokat - előtte a vöröskatonákat, a kommün internáló táborát - még csak-csak megúszta. De az ÁVH, az Andrássy út pokla, pribékei már kis híján végeztek vele. A Felvidékért való közbenjárásával már megindult ellene Rákosi hadjárata. Rákosi amúgy is benne látta legerősebb ellenfelét. Először ráuszítottak egy szegedi Balogh nevű kikeresztelkedett zsidó papot, (eredeti neve Boch ), hogy törje meg vagy hallgattassa el. Természetesen ez nem sikerült. Mindszenty rájött, a puhítást visszautasította. "Nagyon tévednek ezek, ha azt hiszik, hogy belőlem valamiféle Szergej patriarchát csinálhatnak." - mondta mindig. „1948. december 16-án tartottuk elnökletem alatt Esztergomban az utolsó püspökkari konferenciát. A rendőrség ekkor már jó idő óta őrizet alatt tartotta a házamhoz vezető utat, és sorjában igazoltatta a hozzám jövő látogatókat. Ebben a börtön közeli légkörben tartottuk meg utolsó értekezletünket. Közös nyilatkozatot adtunk ki arról, miért nem jöhetett létre az Egyház és állam között a megegyezés. Azután arra kértem a főpásztorokat, hogy bebörtönzésem után se írják alá az Egyházra rákényszeríteni próbált megegyezést. Ajánlottam, hogy inkább mondjanak le a papság fizetéséről, az államsegélyről, és bízzanak a magyar népben, az nem fogja cserbenhagyni papjait. Szegények lehetünk, de függetleneknek kell maradnunk. Az az Egyház, amely nem független, az ateista államban csak rabszolgaszerepet tölthet be.”. - írja Letartóztatásom naplófejezetében. (...) A legsilányabb reverendámat öltöm fel és a legegyszerűbb püspöki gyűrűt és láncot viselem. Ha lefognak és rabolnak, úgy csupán ezektől fosszák meg az Egyházat. Magamhoz veszek egy töviskoronás Krisztus-képet is, amelyet még novemberben küldött egy ismeretlen hívem ezzel a felírással: Devictus Vincit - Legyőzetve győz. A képet az Andrássy útra is magammal viszem. A börtönben is velem van. Hogyan maradt meg? - Nem tudom. A tárgyalás napjaiban is ott van, és titokban rá-ránézek. Amikor a fegyházban misézni engedtek, ez az oltárképem. A házi őrizetben is ott áll az