Kapu, 2012. november-december (25. évfolyam, 11-12. szám)

INTERJÚ-RIPORT -DOKUMENTUM - Sipka Tamás: Helyére került a Rettenthetetlen?

12.— KAPU XXV. ÉVFOLYAM Jávor pedig vitathatatlanul az ország legnépszerűbb férfiszínésze, aki nemcsak nyíltan, hanem harcosan is kiállt zsidó származású felesége és kollégái mellett, s ez annak idején a hatalom számára nem volt éppen­­ finoman fogalmazva komilfó... A drámát az emlékév tiszteletére november elején tűzte műsorra az Új Színház. Tehát az emlékévre csak a Komáromi Teátrum és az Új Színház készült. Egy határon túli és egy pesti „újnáci”. Hiába, visszaköszön, hogy Mindszenty szellemi­ségét egy rezsim sem szerette. Boldogtalan boldogítás­­ a rehabilitáció­kzat meg el kell venni! Az utókor pedig legalább olyan této­va, mint a vatikáni bürokrácia. Mindszenty boldoggá avatása a mai napig várat magára. Valamikor bőven mérték e címet, túl bőkezűen, úgyhogy a lassítás oka, hogy túl sokan vannak már... Az is rekordnak számít, pedig ez belügy, hogy a Legfőbb Ügyészség már­cius 25-ére kimondta Mindszenty teljes körű jogi, erkölcsi és politikai rehabili­tációját. Csak 22 évet kellett várni az 1949-es népbírósági ítélet ügyében elrendelt nyomozás lezárására,­­a Legfőbb Ügyészség ugyanis már 1989 végén elrendelte a perújítási nyomo­zást.) A Gyurcsány pártra, a DK „szellemi­ségére” vall, hogy Molnár Csaba, a párt alelnöke Mindszenty politikai rehabili­tációját csupán egy elmulasztott jogi lépés pótlásának nevezte. Ugyanis a bíboros rehabilitálását már egy 1990 márciusában kihirdetett törvény kimondta. Ami természetesen az ő érde­mük, ám a vádhatóság elmulasztotta hivatalosan is meghozni az 1989 novemberében elrendelt perújítási nyo­mozás lezárásáról szóló határozatát, és most pusztán ezt a jogtechnikai mulasz­tását pótolta. Szó sincs arról, amit Erdő Péter bíboros, esztergomi érsek - a reha­bilitáció sürgetője - nyilatkozott. Jelesen, hogy a hazai igazságszolgáltatás ezzel adta volna egyértelmű jelét annak, hogy szakított a koncepciós perek nehéz örökségével, és komolyan törekszik az igazságosság alapvető emberi követel­ményeinek érvényesítésre. Sőt Molnár elvtárs még továbblép, s egyenesen, kerek perec kimondja, hogy az ügyészség és a katolikus egyház politikai alapon összejátszik! Püff neki! Ezek a zsigeri ösztönök, eszelős egy­házgyűlölő cirillek csak működnek. Bár ők, még szocialisták, megállapí­tották, hogy Mindszenty József bíboros elítélésére nem bűncselekmény, hanem a diktatórikus rendszerrel való bátor szembeszegülése miatt került sor, s erre az igazságnak megfelelően fény derült! Ám most jön a non plus ultra: „Tekinthető-e ez az eset a magyar katolikus egyház és a Legfőbb Ügyészség politikai összjátékának - írja Molnár amelynek célja demonstrálni, hogy az átmenet két zavaros évtizede után még Mindszenty József rehabilitációja is a Nemzeti Együttműködés Rendszerére várt?” Majd felveti azt az „interneten keringő értesülést” is, amely szerint az esztergomi érsek kérésének gyors és mél­tányos elintézését a katolikus egyház száz ügyész ösztöndíjának finanszírozásá­val „hálálja meg”. Van még lejjebb? Van és van a rákász­ban még bélsárral töltött lőszer „ezer­szám”. Kvalitásaik határa a (vörös)csil­­lagos ég, ahogy hirdették már elődeik. Polt Péter a kérdésekre válaszolva leszögezi, hogy Mindszenty teljes körű rehabilitációja már az 1990-es semmis­ségi törvénnyel megtörtént, a nyomo­zást megszüntető határozat pedig nem „adminisztratív jellegű, formai”, hanem a büntetőeljárást - jelen esetben a per­újítási nyomozást - befejező „érdemi döntés”. Ennyit az „ellenzék” technikáiról. Mert persze, a legfőbb ügyésznek szege­zett rágalmazó levél megjelenik az ország „legolvasottabb” napilapjában. És akkor még a legfőbb ügyésznek kell tisztáznia, hogy az ügyészek képzését és továbbképzését a Legfőbb Ügyészség a költségvetési törvényben biztosított for­rásokból fedezi, hogy az ügyészség füg­getlen a jelenlegi és a mindenkori kor­mánytól, és azok meghatározó pártjától vagy pártjaitól, miként az egyházaktól és más intézményektől is. „Ennek megfele­lően Erdő Péter bíboros úr megkeresésé­nek megválaszolása éppen úgy nem sért­heti az ügyészség függetlenségét, mint ahogy az sem, ha a legfőbb ügyész az országgyűlési képviselők kérdésére vála­szol”. Devictus Vincit - az állítmány Isten kezében van Persze Mindszenty József mindjárt előbbre léphetne a Boldog címre vára­kozók sorában, amennyiben bírna a mártíriummal, vagyis, hogy életét áldoz­va tett tanúságot a Krisztusba vetett hite mellett,­­a keresztény erények hősies gyakorlása, a már említett jelölt sokaság miatt már nem elegendő) Hát, pedig sokszor közel állt ahhoz, hogy megöljék hajlíthatatlan hite miatt. A Gestapót, a nyilasokat - előtte a vöröskatonákat, a kommün internáló táborát - még csak-csak megúszta. De az ÁVH, az Andrássy út pokla, pribékei már kis híján végeztek vele. A Felvidékért való közbenjárásával már megindult ellene Rákosi hadjárata. Rákosi amúgy is benne látta legerősebb ellenfelét. Először ráuszítottak egy szege­di Balogh nevű kikeresztelkedett zsidó papot, (eredeti neve Boch ), hogy törje meg vagy hallgattassa el. Természetesen ez nem sikerült. Mindszenty rájött, a puhítást visszautasította. "Nagyon tévednek ezek, ha azt hiszik, hogy belőlem valamiféle Szergej patriar­­chát csinálhatnak." - mondta mindig. „1948. december 16-án tartottuk elnökletem alatt Esztergomban az utolsó püspökkari konferenciát. A rendőrség ekkor már jó idő óta őrizet alatt tartotta a házamhoz vezető utat, és sorjában iga­zoltatta a hozzám jövő látogatókat. Ebben a börtön közeli légkörben tar­tottuk meg utolsó értekezletünket. Közös nyilatkozatot adtunk ki arról, miért nem jöhetett létre az Egyház és állam között a megegyezés. Azután arra kértem a főpásztorokat, hogy bebörtönzésem után se írják alá az Egyházra rákényszeríteni próbált meg­egyezést. Ajánlottam, hogy inkább mondjanak le a papság fizetéséről, az államsegélyről, és bízzanak a magyar népben, az nem fogja cserbenhagyni papjait. Szegények lehetünk, de függet­leneknek kell maradnunk. Az az Egyház, amely nem független, az ateista állam­ban csak rabszolgaszerepet tölthet be.”. - írja Letartóztatásom naplófejezetében. (...) A legsilányabb reverendámat öltöm fel és a legegyszerűbb püspöki gyűrűt és láncot viselem. Ha lefognak és rabolnak, úgy csupán ezektől fosszák meg az Egyházat. Magamhoz veszek egy töviskoronás Krisztus-képet is, amelyet még novem­berben küldött egy ismeretlen hívem ezzel a felírással: Devictus Vincit - Legyőzetve győz. A képet az Andrássy útra is magammal viszem. A börtönben is velem van. Hogyan maradt meg? - Nem tudom. A tárgyalás napjaiban is ott van, és titokban rá-ránézek. Amikor a fegyházban misézni engedtek, ez az oltárképem. A házi őrizetben is ott áll az

Next