Kapu, 2013. augusztus (25. évfolyam, 8. szám)

INTERJÚ-RIPORT-DOKUMENTUM - Siklósi András: 200 éve született Rózsa Sándor, a leghíresebb betyár

méter magas volt) sokszor segítette abban, hogy el tudott rejtőzni a Bakony legkisebb sziklahasadékaiban is. Végül a fejére kitűzött 1000 forintos vérdíj mel­lett a bosszúvágy segített kézre kerítésé­ben. Bandája egyik tagja, Mogyorósi Imre, billegi bojtár feladta őt, mert Savanyúék 1883-ban a nagybátyját a henyei erdőben agyonlőtték. 1884. május 4-én, a halápi csárdában, mulato­zás közben fogták el. Magyarosi ide hívta a betyárokat áldomásra, és a borba erős altatót kevert. Az így elbódított betyárt már könnyen lefogták. Az 1886- os bírósági tárgyalásán 29 bűntettel vádolták meg, köztük rablással, emberö­léssel, súlyos testi sértéssel, hatóság elle­ni erőszakkal. A gyilkosságot nem tud­ták rábizonyítani, de még így is életfogy­tig tartó börtönbüntetésre ítélték. Ezután több mint 20 évet a börtönben töltött, 1901-ig Illaván, majd 1906-ig Vácott. Végül gróf Csáky Kálmán Emánuel váci püspök kérelmére kegyel­met kapott. Kiszabadulásakor, jóval túl a hatvanon, már kiöregedve a betyársor­ból, szabóműhelyt nyitott, de hamaro­san öngyilkos lett, amit búcsúlevelében azzal indokolt, hogy reumája miatt kibírhatatlan fájdalmai voltak. Az orvo­sai szerint, fájdalmai enyhítése érdeké­ben amputálni kellett volna a lábát, ám ő a műtét elől mereven elzárkózott. Nagyon jó tanyái voltak a Gyöngyösi, a Vámosi, a Biliege csárda, vagy az alföldi Puszta csárda. Volt egy cseles szokása, hogy pandúrnak öltözött, és így járta az erdőket, mindenhol érdeklődve Savanyó Józsi felől. Egyszer egy erdőke­rülő el is árulta neki, hogy hol található meg.. No, de meg is járta! Másnap a Vámosi csárdában a magát zsandárnak kiadó Savanyú és társai meginvitálták a fickót az asztalukhoz. Ott elvették a pus­káját, a sörétet kiszedték belőle, bele­szórták a borába, és megitatták vele. Közben fegyvert szegeztek rá, és a feje felett ütésre készen egy baltát tartottak. Elverték, s mivel egyik lába kificamo­dott, a fél lábán kellett táncolnia. Azután megeskették, hogy soha nem árulja el őket, majd Savanyú felfedte kilétét. A Keszthely c. lap 1884­ május 11-i számában írnak Savanyú Józsi elfo­gásáról, a „hős” csendőrök felmagaszta­­lásával. A hely, időpont és a szereplők megfelelnek a valóságnak, csupán az elfogás módjának és körülményeinek leírásában van hazugság. A rettegett betyárvezért több mint tíz évig hiába keresték, üldözték, s most a csendőrök csak úgy kimennek az erdőbe, rávetik magukat és elfogják? Nem ment ez ilyen egyszerűen. Az igazság az, hogy csellel, árulással gyűrte le a hatóság Savanyúékat, amiről az újságolvasó városi népek nem értesülhettek, ellen­tétben a csárdák látogatóival, ahol még sokáig emlegették. Savanyúnál elfogatá­­sakor egy díszesen gravírozott Lancaster, egy szép Lefauheux kétcsövű fegyver, egy tízlövetű forgópisztoly és egy kettős fedelű Remontoir ezüstóra volt. A csár­dajárók imigyen szóltak róla: „Jó ember volt az kérem, nagyon jó ember; a szegé­nyeket nem bántotta, de nem bántott az mást sem; nem rabolt, nem gyilkolt, vér nem tapadt a kezéhez, csak szépen elkér­te az uraságok pénzét.” 4.] Rózsa Sándor, a betyárkirály Rózsa Sándor a legkimagaslóbb, leg­­karizmatikusabb az összes magyar betyár közül, nincs olyan ember, aki ne ismer­né a nevét, hírét, vagy néhány róla szóló történetet. Már életében csodálat és tisztelet vette körül, rengeteg ballada és szájhagyomány fűződik a nevéhez, szüle­tése napjától fogva. Viszonylag alacsony növésű, vékony, „egybenyakú”, sötét bőrű, dús bajuszú, szökés hajú, szúrós tekintetű, hosszas orrú, hirtelen haragú, robosztus alkatú legény volt, aki az ész és furfang osztásakor sem állott éppen hátul. Számos gaztette (kb. 30 gyilkos­ság, lopások, rablások stb.) ellenére istenfélő, vallásos (katolikus) ember volt, naponta imádkozott, sohasem káromkodott, s ezt társaitól se tűrte. Gémes Eszter, egy balástyai parasztasz­­szony ezt írta róla: „Viharban született, és olyan erős volt, hogy kirúgta magát az ócska pólyából. Tíz évesen már bárkivel ölre ment, és földhöz vágta.”. Anyját Kántor Erzsébetnek hívták. Apját, Rózsa Andrást, korán elveszítette, mert lólopásért felakasztották, más források szerint rablás közben Bácskán agyonü­tötték. Mindez nagy hatással volt élet­ének további alakulására. („Zsiványnak zsivány a fia is!”) Analfabéta volt, nem sajátította el az írást és olvasást, de isko­lába se nagyon járhatott. Első bűnét Kiskunhalas határában követte el, Balotapusztán. Darabos István gazdától két meddő tehén ellopása miatt 23 éves korában, 1836-ban indult ellene eljárás. Ekkor került a szegedi börtönbe. Becsületét és tekintélyét már itt megala­pozta azzal, hogy sehogy sem tudták kiszedni belőle a társai nevét. Szökése után futóbetyárrá lett, és hírhedt kalan­dok sokasága kapcsolódott nevéhez. 60 kitudódott bűnesete ismert. Megölt két katonát, a makói csendbiztost, tanyákat rabolt ki, szarvasmarhákat, lovakat haj­tott el. Mindezért állandó menekülés­ben, üldöztetésben volt része. („Rózsa Sándornak még a lován is fordítva van a patkó, hogy mikor megy, azt higgyék, hogy jön” — tartotta róla a fáma.) Az Alföld hatalmas pusztáin, tanyáin buj­kált, a Veszelka családnál talált gyakor­ta menedéket. 1845-ben kegyelmi kér­vényt nyújtott be a királyhoz, miszerint szeretne becsületes útra térni, azonban ezt elutasították, sőt egész Csongrád vármegye parancsot kapott, hogy kerít­sék elő. Azonban ez nem sikerült, a kör­nyéken pedig tovább szaporodtak a bűn­tettek. Bandájában (Rózsa András, * Kép: Rózsa Sándor sírja a szamosújvári fegyház temetőjében

Next