Kapu, 2013. szeptember (25. évfolyam, 9. szám)
KULTÚRA - Csohány János: Gyóni Géza ébresztése
13. KAPU XXV. ÉVFOLYAM legyen béke már. Ez azt jelenti, hogy nem érdekli az sem, ha Magyarország megszűnik is, mint Lengyelország a 18. században, csak a háborúnak legyen vége, amiben ő máskülönben nem is vett részt, csak otthon osztotta az észt, ráadásul ilyen kártékony módon. A hadifogság kora Przemysl első ostroma 1914. szeptember 18-tól október 10-ig tartott, akkor sikerült felmenteni az osztrák-magyar csapatoknak. Nagy volt az öröm. Óriási veszteséget szenvedtek az ostromló oroszok. Ezt követően az erőd körüli harcokban a mezőben küzdő osztrákmagyar csapatokat botor módon az erőd nagy élelmiszer készletéből élelmezte a Monarchia hadvezetése, az erődbe pedig főleg lőszer utánpótlást szállítottak. 1914 november 4-től újra bezárult az orosz ostromgyűrű az erődrendszer körül, benne 120 ezer, jobbára magyar nemzetiségű védővel. Ekkorra bevonult oda Áchim Mihály honvéd főhadnagy, Gyóni (Áchim) Géza öccsének alakulata. Ettől kezdve halálukig összeforrt a sorsuk. Az erőd élelmiszerkészlete 1915 márciusában elfogyott. Lőszer volt, az oroszok minden rohama véresen összeomlott, de miután a védők a lovakat is megették, a vezérkartól engedélyt kaptak a megadásra. Előtte azonban minden ágyút, erődöt felrobbantottak, fegyvereket tönkretettek, hogy ne kerüljenek az ellenség kezére. A megmaradt mintegy 100 ezer kiéhezett várvédőt hadifogságba vitték az oroszok. Gyóniék végső hadifogolytábora a szibériai Krasznojarszk város mellett volt. Gézát egy magyar honvéd ezredes átrendelte a közös hadsereg utászaitól a honvéd gyalogsághoz, és március 20-án zászlóssá léptette elő, amit jelentett a vezérkarnak. Géza zászlósi kinevezése jóváhagyását majd csak 1916 tavaszán kapta meg Krasznojarszkban, akkor a tiszteknek becsületszóra igazolni kellett az orosz táborparancsnokság előtt, hogy a zászlós tiszti rang, tehát a tiszti táborban maradhat, és jár neki a zászlósi illetmény, amit meg is kapott. Addig öccse tisztiszolgájaként tartózkodott a tiszti táborban. Lám, ha 1907-ben nem mondott volna le önkéntesi státusáról, a háborúban és a fogságban is másként alakulhatott volna a sorsa. Przemyslből magukkal vitték a Tábori Újság, a Lengyel mezőkön példányait és számos könyvet, úgyhogy a fogolytáborban könyvtárat rendeztek be, Géza pedig írt állandóan. Levelek a kálváriáról és más költemények, (Bp., 1916) még fogságba esésük, hosszúra nyúlt utazásuk alatt és Krasznojarszkba érkezésük után írt verseit tartalmazza. Nekünk, a második világháború szovjet hadifogságot megélt magyarok másodnemzedékes tanúinak feltűnik, hogy aránylag milyen élénk volt a postaforgalom. Haza tudta küldeni Gyóni verseit, és már 1916-ban Budapesten meg is jelentek. 1915. október 29-ére értek Krasznojarszkba. A tisztek azonnal kabaré előadást rendeztek, amelyen Gyóni saját verseiből olvasott fel. Ez egész ott léte alatt ismétlődött, az irodalmi esteknek ünnepelt szereplője lett. A Petőfi Társaság itthon tagjává választotta, ami nagy öröm volt nemcsak neki, hanem fogolytársainak is. 1917-ben megünnepelte Arany János és Tompa Mihály századik születésnapját. Felolvasani mindig volt mit, hiszen egész fogsága ideje alatt írt. 1917. június 15-éről maradt fenn utolsó verse, másnap kórházba vitték, ahol születése napján, június 25-én elhunyt. Öccsét június 8-án vesztette el. 1915 őszén küldte haza Levél nyugatra c. versét, amelyben Rákosi Jenőt ünnepelte, de amit félreértettek, és úgy tüntették fel, mintha Ady és a nyugatosok ellen szólna. Egy diák megkérdezte Adyt e versről, mire Ady rá jellemző módon azt válaszolta, hogy „Gyóni (Áchim) Géza soha sem volt költő és nem is lesz. Ezt még a világháború sem tudta megcsinálni .” Méltatlan irodalmi vita kerekedett belőle. Babits, Móricz Zsigmond és a nyugatosok Ady pártját fogták, Rákosi Jenő és mások Gyónit védelmezték. Gyóni Szibériában tudomást szerzett a vitáról, de nem törődött vele. Miket írt a hadifogságban? Azokat az élményeket verselte meg, ami számos hadifogoly férfinak élménye, napi gyötrődése, kevéske öröme volt. Egyik ilyen volt általában, hogy megvárja-e a feleség, a menyasszony fogoly párját, hogy boldogul a család a családfő nélkül, gyerekek, öreg szülők féltése. És a haza sorsa. Mikor lesz béke, mikor lehet hazamenni. A háború alatt volt hír fogolycseréről, sikerül-e ilyen transzportba bekerülni. Gyónit Ella asszony iránti szerelme vigasztalta, ilyenkor őrangyalának nevezte, máskor kétségbeesésbe kergette, hogy nem kap tőle levelet (összesen négyet kapott). Aztán egy levél, vagy mások által küldött hír pl. megözvegyüléséről, az ő szerelmének őrzéséről felvillanyozta, reménnyel töltötte el. Saját kétségei közepette is, ha fogoly bajtársa hasonló kétségekkel gyötrődve tőle kért tanácsot, akkor szóban, versben vígasztalt, kitartásra buzdított. Rabságban (Bp., 1919) c. kötete után Versek: Béke, Háború, Fogság, (Bp., 1926); Gyóni Géza összes versei, (Bp., 1941) ; „Repülj már levelem’’... (Bp., 1942) ; Gyóni Géza ismeretlen versei. Összes versei, I-II. Bp., 1943) sorjáztak és a 40-es évek második felétől bekövetkezett csend után lassan kezdték újra értékelni, kiadni Gyóni verseit és gazdag irodalom foglalkozik vele. Felmerült Gyóni Géza hazahozatalának gondolata, az 1920-as évek második felében már gyűjtöttek is rá, ez idáig nem valósult meg, pedig nemzetünk nagy adóssága ez. 1. Mikola Géza: Gyóni Géza költészete. Irodalomtörténeti Közlemények, 1938. XLVIII. évf. 238. p.; Gyóni Gézának számos életrajza jelent meg, a halálához közeli időben személyes ihletésű és ismeretek alapján írottak is. Néhány alapvető mű: Nagy Lajos: Egy magyar bárd sorsa. Bp., 1917.; Balogh István: Gyóni Géza szibériai életrajza. Bp., 1927.; Boross István: Gyóni Géza. Mezőtúr, 1927.; Réthy László: Gyóni Gáza Kaposvár, 1929.; Kemény Gábor: Amiről Gyóni-ügyben hallgatnak. Századunk, 1932.; Závodszky Ferenc: Gyóni Géza. Bp., 1932.; Bóka László: Gyóni Géza összes versei. Nyugat, 1941.; Gyóni Géza összes versei. Szerk.: Gyóni Ferenc.Bp., [1941] bőséges életrajzzal.; Gyóni Géza ismeretlen versei. Összes versei I-II. Bp., 1943.; Beck Zoltán: Gyóni Gézára emlékezünk. Múzeumi Kurír, 1984; Kispéter András: Gyóni Géza kálváriája. Irodalomtörténet 1985.; Kerék Imre: Tragikus harcok költője. Gyóni Géza emlékezete. Műhely [Győr], 1987. 2. Mikolai i. m. 240. p. 3. Horváth János: Aranytól Adyig. Bp., 1921.; Beke Albert: Ady és barátai új megvilágításban. Bp., 1995.; Péter I. Zoltán: Ady Endre regényes életrajza Nagyváradon. Bp., 2007.; Péteri I. Zoltán: Ady és Léda. Egy szerelem története. Bp., 2006.; Raffay Ernő: Szabadkőműves béklyóban. Ady Endre és a szabadkőművesség I. (1899-1905). Bp., 2013. 4. Péter I. Zoltán : Idézett munkái.; Raffay: i. m. A „keresztapák" c. Raffay külön fejezetet közöl e könyvében a 26. kir. lapokon. 5. Korabeli kifejezés, Franz Conrad von Hötzendorf volt a Monarchia vezérkari főnöke, a kifejezés azokra a kávéházi okoskodó önjelölt „hadvezérekre” vonatkozott, akik a hadi helyzetet maguk szerint mindenkinél jobban meg tudták ítélni és a teendőket is. Závodszky i. m. 37. p. 6. Balogh i. m. 135-136. p.; Závodszky i. m. 49. p.; Gyóni Ferenc tanulmánya, in: Gyóni Géza összes versei. Bp., [1941]. 21. p. 7. Budapesti Hírlap 1915. évf. 286. sz. Idézi Závodszky i. m. 38. p. 8. Závodszky i. m. 38-39. p.