Kapu, 2013. szeptember (25. évfolyam, 9. szám)

KULTÚRA - Csohány János: Gyóni Géza ébresztése

• Dr. Csohány János GYÓNI GÉZA ÉBRESZTÉSE Pályakezdése, ifjúkori versei Gyóni (Áchim) Géza (Gyón, 1884. június 25 - Krasznojarszk, 1917. június 25) méltatlanul elfeledett költőnk, újságírónk megérdemli, hogy ébresszük emlékét. Egyik életrajzírója szerint Ady után korának legnagyobb költője volt. Művészetének csúcsát magyar katonaköltőként érte el, harctéri verseinek kötete, a Lengyel mezőkön, tábortűz mellett (Przemysl, 1914, 1915, Bp., 1915, reprint 1996.) kirobbanó sikert aratott, ez tette igazán ismertté és elismertté. Harminchárom éve alatt igen termékeny költő és újságíró volt, akinek költészete tükrözi sok nehézséggel, kudarccal, gyötrődéssel, olykor önsorsrontó döntésekkel tarkított élete élményeit. Amilyen zseniális költő volt, a polgári életben olyan élhetetlennek bizonyult. Szerencsétlen csetlés-botlásokkal, túlérzékenységgel gátolta saját boldogulását. Gyóni Géza költészetében négy korszak különböztethető meg Mikola Géza szerint: 1. Ifjúkori költemények. (Versek, Pozsony, 1904.) 2. Az Ady-hatás kora. (Szomorú szemmel. Bp., 1909; Élet szeretője. Bp., 1917., 1984.) 3. A háborús korszak. (Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Przemysl, 1914., 1915. Bp., öt bővített kiadás, 1915-1921. Németül a przemysli kötet Wotocsek R. kiadásában Auf polnischen Fluren, am Lagerfeuer, Dresden, 1915.) 4- A hadifogság kora (Levelek a kálváriáról és más költemények a fogságból, Bp., 1916; Rabságban, Bp., 1915- 1917.) Áchim Mihály gyóri evangélikus lelkipásztor, a híres parasztvezér, Áchim András rokona, hét gyermeke közül Géza negyediknek született. 1894-ben difteritisen esett át a család gyermekserege. Az édesanya gondos ápolása ellenére Géza öccse, a négyéves Ádámka elhunyt, a legkisebb gyermeket, a csecsemő Piroskát akkor választotta el édesanyja, aki kisfia halála után a búskomorságba, majd hosszú élete végéig tébolyba esett. A tíz éves Géza ekkor vesztette el édesanyját, akitől pedig érzékeny lelkét, költői hajlamát örökölte: „Harcokra, öklelő harcokra! Apám a testet adta rám,/De a lelkem halk rímek bokra,/Zengeni kezd kis sírásokra,/Poéta, sperrt volt az anyám." (Arckép helyett) Az elemi iskola négy osztályát költőnk szülőfalujában, a gimnázium hat osztályát Szarvason, Áchim Ádám evangélikus főesperesnél, édesapja nagybátyjánál lakva járta, annak halála után a VII-VIII. gimnáziumi osztályt Békéscsabán végezte, ott érettségizet, jelesen. Meghatározóak voltak a békéscsabai evangélikus gimnázium önképzőkörében elért sikerei. Versei újságban már szarvasi gimnazista korában is jelentek meg, de Békéscsabáról a Herczeg Ferenc által szerkesztett Új Időknek küldött egy verse is megjelent. Szerelemben nem volt hiány Szarvason, Békéscsabán, érettségi után Dabason, de Pozsonyban sem, ahová 1902 őszén az Evangélikus Teológiai Akadémiára iratkozott be. A magas, atlétikus, széles vállú, hatalmas mellkasú fekete hajú, szép arcú fiatalember kiválóan szavalt és szónokolt. A teológián és a pozsonyi kulturális körökben szívesen fogadták. 1903-tól egy tanára beajánlotta a Nyugatmagyarországi Híradó szerkesztőségébe korrektornak, ezzel egyenes útja lett az újságírás felé, de versei elhelyezése sem jelentett gondot. Tollából könynyedén ömlöttek a versek. 1904-ben Pozsonyban jelent meg első verseskötetében Gyóni Géza néven 77 költemény Versek címen. A Versekben közölt költemények meglehetősen egysíkúak, alig akad más témája a szerelem mellett. Reménytelen epekedés, beteljesedésre nem is gondoló, őszinte érzelmeit tisztán a vágyban kiélést éneklő költemények ezek. Tehát nem a boldog szerelem költője volt. Szinte eldicsekszik verseiben, hogy nem csókolta meg soha soros imádott lányalakját, persze egészen más dolog pusz- Gyóni Géza CSAK EGY ÉJSZAKÁRA Csak egy éjszakára küldjétek el őket. A pártoskodókat, a vitézkedőket. Csak egy éjszakára. Akik fent hirdetik, hogy mi nem felejtünk, Mikor a halálgép muzsikál felettünk, Mikor láthatatlan magja kél a ködnek, S gyilkos ólomfecskék szanaszét röpködnek, Csak egy éjszakára küldjétek el őket, Gerendatöréskor szálkakeresőket. Csak egy éjszakára, Mikor sikerütőn bőgni kezd a gránát S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák, Robbanó golyónak mikor fénye támad S véres vize kicsap a vén Visztulának. Csak egy éjszakára küldjétek el őket. Az uzsoragarast fogukhoz verőket. Csak egy éjszakára. Mikor gránát-vulkán izzó közepén Úgy forog a férfi, mint a falevél, S mire földre omlik, ó iszonyú omlás, Szép piros vitézből csak fekete csontváz. Csak egy éjszakára küldjétek el őket: A hitetleneket s az üzérkedőket. Csak egy éjszakára: Mikor a pokolnak égő torka tárul, S vér csurog a földön, vér csurog a fáról Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben S haló honvéd sóhajt: fiam... feleségem... Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket. Csak egy éjszakára: Vakító csillagnak mikor támad fénye, Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe, Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget, Hogy sírva sikoltsák: Istenem, ne többet. Küldjétek el őket csak egy éjszakára, Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára. Csak egy éjszakára: Hogy bújnának össze megrémülve, fázva; Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna; Hogy tépné az ingét, hogy venné a mellét, Hogy kiállná bőgve: Krisztusom, mi kell még! Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak! Hogy esküdne mind-mind, S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert, Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent: Magyar vérem ellen soha-soha többet! - - Csak egy éjszakára küldjétek el őket.