Kapu, 2014. január (26. évfolyam, 1. szám)
ARTBULVÁR - Bizakodva a jelenbe / közeljövő kitekintés
►Spectator Bizakodva a jelenben közeljövő kitekintés -avagy mivel másabb ez az év, mint bármi más? Megint egy január, kint ronda köd, a szemben lévő házakat is alig látni. Ha nincs, ami nem is baj [nekem], de pár mikroklímás egyenlet most bedől, megdőlt eddig is - már ez is állandó. Ha visszatekintünk, hogy milyen is volt a kétezer-tizenhármas év, akkor végül is mondhatjuk rá, hogy mozgalmas. Hogy ez volt eddig a legjobb év, és majd kétezer-tizennégy még jobb lesz. Jobbnak is kell lennie, hiszen újabb. És mint mi, fogyasztói társadalomivadékok—egyedek/elemek csak úgy, mint a termékeket a polcról, az életet is úgy fogyasztjuk, mintha nem lenne holnap [...] Kell is, hiszen különben senkik vagyunk. 7 202 951 000. Ennyi ember kezdte meg élvezni ezt az évet. Ami persze lokális szinten teljesen mindegy, hiszen túlnépesedés van, mi itthon, mégis fogyunk, hát hogy van ez? Valami hiányzik. Harmónia az, ami egyáltalán nincs az utcán futkosó személyek között, az már smafu, hogy világszinten, de társasház-szinten sem. Ilyen attitűddel nehéz lesz bármit is magunk után hagyni, és hiába minden ronda január egy újabb esély arra, hogy kicsit máshogy csináljuk a dolgokat, aztán észrevétlenül megint tavasz lesz, nyár majd ősz és pacsi. Persze a körforgásban semmi kedvetlenítő sincs, hiszen a ciklikusság eredményezi a szép napokat az életben, lesz még árvíz is, amikor kicsit mindenki felelős lehet a másikért, aztán kirabolja a trafikját egy hét múlva. De legalább történik valami. És már előre remeg a belem a tavasztól, amikor szintén történni fog valami, és az emberek, akiknek az egyetlen bajuk a létezéssel csupán annyi, hogy semmit sem élnek, végre kivirulva, rózsás arccal mennek a választásokra kijelölt urnák elé, meg előtte a függöny mögé, és olyan báosttal távoznak onnan, hogy végre alkottak valami maradandót. De miért? Ennél sokkal többnek kéne, hogy legyen a történet, helyette ez adja ki az egész képet. Meg kedves családi összeveszések, az amúgy is ritka étkezések során, mert annak ellenére, hogy egytől egyig mindenki apolitikus, egyúttal politológus és (ön)vélemény vezér, befolyásolhatatlan ám birka-effektusban szenvedő szegénylegény. De mindezek ellenére, nem csak én, de sokan mások is, bizakodva nézünk ennek az évnek is elébe, csakúgy, mint háromszázhatvanöt nappal ezelőtt, és a tény, hogy még most is épp cikket írogatok, jelenti, hogy bizonyos dolgok nem igen változnak, Így tehát joggal lehetünk optimisták, mert az amúgy is peszszimista társadalmi jellemrajzunkat, a jin-jang elve alapján, valamivel egyensúlyozni kell, értem ezt úgy, hogy a sok szomorú emberrel szembe kell tenni annyit, de inkább több boldog embert, hogy kiegyenlítődjön az egész móka - ez ennyire gyermetegen egyszerű lenne. És most szándékosan nem írok le semmi közéleti vagy politikai vonatkozású tartalmat ide, mert lesznek még hónapok, és jelenleg még amúgy is mindenki szenved az évkezdéssel, nem is nagyon történik semmi. Vagy de. Ám sokkal jobb lenne egy olyan anyagot összeállítani havi szinten, amiben csak az van, hogy mennyi minden menő dolog történt, és nem azért mert Jehova tanúja betalált az aluljáróban, hanem azért mert nincs más content. De persze nem vagyok én sem ennyire bárgyú, utópia nincs, ez tiszta sor, de gondolom, hogy az embereken múlik, hogy mi történik körülöttük, szóval, hajrá mindenki, akinek az van az anyakönyvén, hogy biológiailag ember. És ide meg le lehet írni, hogy ki mit vár ettől az évtől, és jövő ilyenkor megnézzük, s egyben válaszolni is lehet a címben szereplő kérdésre.