Kapu, 2014. március (26. évfolyam, 3. szám)
VILÁGSZERTE - Czegő Zoltán: A turul anyaföldet markol
VILÁGSZERTE szól pedig az a számtalanszor elodázott, elkótyavetyélt alkalmak elsikkasztása ellen. Mert 25 év alatt csak hátrafelé haladt a magyari ügy Romániában. Akkor is folytatom — és folytatta Izsák Balázs ha sujjogtatnak, mert az autonómia kérdése a bukaresti Victoria palotán keresztül vezet. Szabadság kell és autonómia, ezt tudja és vallja az Erdélyi Magyar Néppárt, a Polgári Párt, az Erdélyi Magyar Demokrata Szövetség, és tudja minden magyar ember, pártoktól függetlenül. Velünk tüntetnek ma baszkok, katalánok, igen, Dél-Tirolban és a törökök Isztambulban, Kanadában és számtalan helyen a nyugatiak, magyarok és nem magyarok. És köszöntjük azokat a románokat is, akik velünk vallják az erdélyi autonómia lehetőségét és szükségét. Képtelenség - ezt már Bánhegyi Zoltán kanadai szónok mondja -, hogy az Európai Unióban diktatórikus módszerekkel nyomjanak el magyar milliókat, államalapító népet. Ma a Székely Nemzeti Tanács petícióját olvassák világszerte, azt, amely nemzeti jogsérelem ellen lázad s nem Románia ellen. Segesvár felé menet óhatatlanul érzelmi szükség szerint szökik belénk mindig a gondolat, hogy vajon a sok százezer német ajkú szász, sváb tömegből hány tízezren jönnének velünk Marosvásárhelyre, azok közül, akiket hetven év alatt elüldöztek, vagy fejpénzért egyszerűen eladtak Nyugat- Németországnak a kommunista rendszerben? Városaikat, házaikat ma románok, cigányok lakják. De jövőben is együtt ünnepeljük a Székely Szabadság napját - száll a kiáltvány hangja a sok lehajtott fejű ima után a Postaréten. Tőkés László, az Európa Parlament tagja, képviselője nem lehet jelen, levelét Sándor Krisztina, a Székely Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke olvassa fel. „Figyeljen a világ Székelyvásárhelyre...Ha Románia megbecsüli a székelységet, szövetségest talál benne, nem ellenséget, haragost...Éljen Erdély, a Patium, Székelyföld, éljen az autonómia! A rengeteg és több nyelvű tábla között ott van a nyújtódi is, Felsőháromszékről. Meddig nyújtjuk az idő rongyát, hogy semmire se mehessünk? Hol van az önálló Bolyai Tudományegyetem kérdése, hol a magyar nyelvű, Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem? Az volt az egyetlen Romániában, amely magyar pénzen, magyar tudós professzorokkal képezett, és amelynek diplomáját nyugaton is elfogadták, az egyetlent Romániából a háború után? Tarolt az ismeretlen Románia Trianonban, letarolta a magyar oktatási rendszert, kultúrát 1989 után, immár alkotmányosan. Az Európai Szabad Szövetség igazgatója, Günter Dauwen szólalt: „Boldog vagyok, hogy itt lehetek a szövetség nevében, melynek 17 országból 40 párt a tagja, itt, a büszke székelyek között. Egy szervezetben, egy elven vagyunk, a szubszidiaritás, az alulról jövő nép-nemzeti kezdeményezés elvén, az önrendelkezés és az elnyomó centralizáció ellen. Budapest már nem néma és mostoha anyja a nemzetrészeknek, mint volt, nem is csak hátország a szétszórt magyar milliók számára, hanem támasz is, Szabó Dezső 20. század elei nagy írónk szavaival: Minden magyar felelős minden magyarért! A Székely Szabadság napját Budapesten a Hősök terén is ünnepelték székely és magyar zászlók alatt. És sokan emlékeztek az 1956. utáni idők első nagy, néma robbantására, 1988 júniusára, a romániai magyar falurombolás elleni milliós tüntetésre. Velünk voltak akkor, mint most is, a nemzeti kormányzás idején. A Székelyföldért Társaság szónoka mondotta most, 2014-ben: Szeretetünk, rokonszenvünk tolmácsai vagyunk itt is, akár a törökök most Isztambulban...Aki gyáva, fél, az lépjen ki a sorból, ezt üzente és üzeni most is Kós Károly 1921-ből... Este a román követségre megyünk, minden európai fővárosba eljuttatjuk a kiáltványt. Katalóniából érkezett Marosvásárhelyre Marc Galarat, szólal: Miért félnek az autonómiától itt? Képtelen vagyok megérteni. Mert Bukarest éppen azt akarja megelőzni, hogy a székelyek a kezükbe vegyék sorsuk irányítását. Pedig ez a románoknak is jobb lenne. Székely, katalán egy nyelvet beszél, a béke és az autonómia nyelvét Európában. Sehol sem népet gyűlölünk, hanem a szabadságot, az autonómiát szeretjük. Budafok-Tétény polgármestere, Szabolcs Attila is beszélt Marosvásárhelyen; ő tette ki kerülete önkormányzatának homlokzatára először a székely zászlót. — Feleségem ma reggeli kérdésére, mikor kerülök haza, azt mondottam, én itt, Marosvásárhelyen itthon vagyok. Ez Bernády György városa. Labancok, janicsárok is itt jól megtalálták a helyüket a rendszerváltások után is. Megbízottak, hogy legyen itt aztán Bernadescu a polgármester egykor, a nagy dák városépítő. Mert itt kimondottan szipolyozás zajik... Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Toró T. Tibor aggályait tezve beszélt arról, hogy ismét elmarad-e az autonómia beadványa, most, amikor ismét kormánykalandba ment az RMDSZ... Postaréten, városvégen, egykori Habsburg akasztóhelyen kezdődött a gyűlés, aztán járdán történő settenkedés parancsra a prefektúra, a kormánymegbízott háza elé — fogadják-e a beadványt, a kiáltványt idén, mert a tavaly fogadták, de — az ajándékot, a székely zászlót, azt nem vették át. Idén is elvették a kiáltványt. Csak azt kérdezzük mi, válaszra várva... Mert tavaly óta mai napig sem érkezett válasz. A román kormány nem tárgyal a Székely Nemzeti Tanáccsal, a magyar tömegekkel. Németh Zsolt magyar parlamenti államtitkár, (Külügyminisztérium) Budapest: Amíg nincs autonómia, addig a SZNT intézkedéseit kell elfogadnunk. Bíró József, a Magyar Polgári Párt elnöke mondotta: Ma Erdélyben nem egymás ellen kell versenyeznünk, hanem együtt az ellenünk fölindulók ellen, együtt. Járdahossznyi székely zászló oson a román rendőrök gonosz sorfala között az igazság felé. Czeghl Zoltán