Kapu, 2015. január (27. évfolyam, 1. szám)

KULTÚRA - Bojta Margit: Találkoztam egy "EMBERREL"

OBosta M­argit Találkoztam egy ‘EMBERREL’v­ agy tán azzal az isteni emberrel, akinek születésnap­ját nem rég ünnepeltük? Nem tudom, de rám olyan békességet hozott, amit elmagyarázni nem tudok. De azért megpróbálom. Sok bajom mellett az elmúlt években, hónapokban, napok­ban, főleg az őszi borongós időkben, kerestem a kiutat szinte már a tavasz felé. De az úton emberek nem voltak, üres volt, pedig nekik építették. Ősz volt, maradtak tehát a halottak. Bele is nyugodtam, mert körülöttem voltak, éreztem őket, mert nap mint nap ők kerestek fel engem. Kisebbik fiam, aki üzleti válságban volt (üzletét november 28-án vette meg), megbérmálkozott, Isten segítségét is kérte, persze nem úgy, mint Gyurcsány, hogy “többször is”, amin az egész hozzáértő közönség röhögött, pedig lehet, hogy neki tényleg “többször” kellett volna a megvilágosodás szentsége..., na de folytatom saját kis esetemmel, fiam gyógyszert kért tőlem, nyugtatót, s én adtam. Megoldódtak dolgai, több nyugtató már nem kel­lett neki, én a receptre néztem, hogy meddig érvényes, med­dig válthatom ki, és mit látok rajta? Október nyolc. Elsőszülött fiam születés­napja, aki már tíz éve halott, amit nem hiszek, aki tán testvérének a “megváltást” küldte. Lányom négy éve kínlódik fogaival. Feldagadt szájára egy úgymond bolti kakaót vettem, amit hidegen lehet tartani és a gyulladást lelohasztja. Végül is nem kellett neki, ezért meg­néztem rajta a szavatossági időt: december 19. halott fiam halálának napja. Kísértetiesen kerestem jelentőségét, talán végre lányom szenvedése is véget ér, megoldódik, őt is “meg­váltja”? És eszembe jutott, hogy az őszi hónapokban adták le újra Szakonyinak az Adáshiba című drámáját, csak úgy ször­fözve a műsorok között, rátapadtam, újra megnéztem, ez is véletlen? Megdöbbentem üzenet értékén! Nekem szólt! Nem mint műfaj volt dráma, hanem a felismerés bennem, hogy a napi kis csodákra még jobban oda kell figyelnem. Mert van­nak. S hogy én naplót vezetek, életem eseményeiről, de még álmaimról is,­­ ha valaki látná a naptáromat... Marhapörkölt, tüntetés, ügyintézéseim, mikor veszek ki pénzt bankomból, mikor van testvérem névnapja? Cecília nap, november 22. Kennedy halála, az Országos Magyar Cecília egyesület (OMCE) napja volt, s mikor még Bárdos Lajos élt, és az ország kórusai együtt énekeltek akkor a Bazilikában, a lélek energiá­inak olyan magas fokú, hatalmas együttrezgése, az együttlépés­­ek hidakat repesztő ereje, a sátán­dobolások lelkeket formáló csodája, nos, ezek jutottak az eszembe, de csak most! Akkor még, 1963-ban, az éneklés után csak szétszéledtünk, s hazafe­lé menve az utca már hangos volt a szomorú eseménytől. Miért volt szomorú? Akkor és nekünk? Mert Kennedy az első katolikus elnök volt? Ez érthető! De a szocialista embereket is megmentette egy világháborútól. Aztán évek során megis­mertük szeszcsempész apjának életét, Kennedy elnök nőügye­it, s mind hiába! Nimbusza megmaradt a mai napig. Elhivatott, szenvedélyes újságírók gyűjtögették az anyagot, dátumokról dátumokra, személyek karaktere bontakozott ki, keresve az okokat, összefüggéseket, így a mítoszt a sokszerep­lős és sok tragédiát megélt család története tartja fenn, a mai napig. Így lenne ez sok kis családdal is? Ezen merengtem el az elmúlt év november 29-én, mikor is “véletlenül” azzal a bizonyos “emberrel” találkoztam. Jé... *kép: Gyimesek, Mohos 2

Next