Kapu, 2015. március (27. évfolyam, 3. szám)
Kereszturi Endre: Meddig védheti még meg Orbán Viktort "keresztyéni Józsué-komplexusa"?
tásról beszélek.) Ennek két előfeltétele volt. Először is lényegi párhuzamokat kellett feltételeznie Józsué akkori és az ő saját mostani helyzete között, másodszor nem csekély önbizalom szükségeltetett annak a (nem is hallgatólagos) feltételezéséhez, hogy személyében Józsué-t tettek csírái szunnyadnak. Nem is beszélve arról, hogy milyen messianisztikus előképnek számított Józsué a Jézuskorabeli zsidóság körében (gondoljunk csak a névazonosságra...), illetve számít manapság is a hagyományos teológiai felfogásban. Na és?! — kérdezhetné idáig jutva a figyelmes Olvasó Horn Gyula emlékét idézve (akinek ezzel a kérdésével csak a Pilátus-i „(Ugyan), mi az igazság?” állítható méltó párhuzamba...), hogyan függ mindez össze a jelenlegi helyzet kiélezett problematikájával? Nos, a rejtett logikai összefüggések azonnal megvilágosodnak, amennyiben Orbánnak a hazai zsidósággal szemben kezdettől követett, mindenben az elvárásaiknak eleget tevő politikáját helyezzük a mérleg egyik serpenyőjébe, a másikban pedig egymás mellé tesszük azoknak az intézkedéseknek a magyar társadalmat terhelő következményeit, amelyekbe a „Józsué népe” iránti feltétlen elkötelezettsége nekünk került. És bár minden fillérnek ezeregy helye lenne a társadalom legszegényebb rétegeinek a felemelkedését célzó programokban, a szegénységbe bebetonozott emberek megsegítésénél, a fiatalok munkahelyeinek biztosításánál, stb. stb. mégis le kell szögeznem: nekünk ez nem pénzkérdés elsősorban. Az eb mélyebben van elhantolva... Ugyanis a pénzben is kifejezhető juttatások mellett olyan párhuzamos intézkedések is kísérték Orbán kormányának ezzel kapcsolatos tevékenységét, melyek a demokratikus alapelvek egy rejtett, mindmáig nem kellően figyelembe vett aspektusát érintik. És éppen ezen az archimedesi ponton vetették meg a lábukat azok a kormányellenes megnyilatkozások, amelyeknek mára már szinte kezelhetetlen áradata ténylegesen veszélyezteti a kormány hatékony, nyugodt munkáját. Aggodalomra okot adó jelei ennek azok az ideges kapkodást sejtető kormányintézkedések, melyek egyértelműen mutatnak egyfajta zavarodottságra az érintett kormányzati szervek és persze Orbán részéről is. Orbán „zérotoleranciás” akcióiról van szó. Ugyanis egy ideális demokráciában - legyen szabad ezt „össznépi demokráciának” neveznem megkülönböztetésül mind a liberális mind az illiberális demokráciáktól - egyedül és kizárólag a népfelség elvének tiszteletben tartásával támaszthat(na) maga a nép zérótoleranciás elvárásokat a kormányzati szervek és a különböző hatalmi ágazatok működtetőivel szemben. Ez a reláció megfordíthatatlan, soha nem lehet maga a népi-nemzeti közösség ilyen követelmények címzettje, mert ez az első lépés a „felülről szervezett” diktatúrák kiépítése felé. Nem játszhatja senki az „istent”, egyedül magának vindikálva a morálisan helyes álláspont képviselő-Sárándi József A hatalom természetéről „A szúnyogok és a legyek fönnakadnak a törvény hálóján, a darazsak pedig átszakítják” - vallotta volt bölcs Anaxagorász-Elmúlott azóta több ezer év, S mondjátok, mi változott? tét, nincs senkinek joga Isten helyére lépve zérotoleranciás gyakorlatot folytatni eszmei síkon is, lelkiismereti szabadságukban is korlátozva az állampolgárokat véleménynyilvánításuk tekintetében. Ám itt nem a zérótoleranciás jogi intézkedéseknek ezekről az utóbbi, az állampolgárokat érintő hatásairól kívánok elmélkedni - meggyőződésem, hogy ezekről kinek-kinek megvan a maga véleménye, és egy jogász-miniszterelnök részéről bizonyos megértéssel fogadnak választói ilyen jellegű „túlkapásokat” is , hanem témánknál maradva arra kell rámutatnom, hogy Orbánnak éppen ezek az öntudatos intézkedései hökkentették meg elsőként azokat, akik most igyekeznek letörni a szerintük túl nagyra nőtt szarvait. Mert ugyebár amit szabad Jupiternek... szóval Orbán maradjon csak annak a demokratikus Kiskáténak a betartásánál, amelyet ők írtak - és írnak át, ha kell -, ne akarjon demokrácia-kérdésekben pápább lenni a pápánál. Természetesen nem az antiszemitizmus elleni határozott fellépéseit kifogásolják Amerikából, és Izrael egyes köreinek is tökéletesen megfelel az a feltétlen filoszemitizmus, amellyel Orbán a Józsué-i szellemben igyekszik biztosítani Magyarország zsidó állampolgárainak, hogy „itthon otthon érezhessék magukat”. (Bár hallottunk mi már mérvadó izraeli körökből olyan nyilatkozatokat is, melyek szerint minden zsidónak Izraelben lenne a helye — s ez éppen az egyik legérzékenyebb vitapontja a „három pólus” jövőt illető elképzeléseinek, miért is mindegyikük elvárja, hogy Orbán az ő és csakis az ő álláspontját képviselje. A probléma „csak” az, hogy mindegyikük quasi-antiszemitizmusnak értékeli, ha ez nem az ő elképzeléseik szerint történik, s ezt delegált küldöttjeik révén meglehetősen egyértelműen értésünkre is adják...) A nyomásgyakorlások szervezői elsősorban azt nehezményezik, hogy Orbán nem kéri ki ezekben az ügyekben az ő „tanácsaikat”. Magyarán fogalmazva: nem ismeri el az amerikai zsidó körök feltétlen és kizárólagos irányító szerepét a világzsidóságot érintő ügyekben, amelybe szerintük a hazai zsidó közösségek „kezelése” is szervesen beletartozik. Ez a lényeg. Ez motiválja valójában az „amerikai nyomásgyakorlás” szerteágazó megnyilvánulásait, ennek fel-nem ismerése teszi oly misztikusan homályossá a lényegében teljesen alaptalan, racionálisan szinte érthetetlen támadások hirtelen megszaporodását többé-kevésbé mondvacsinált okok felemlegetésével. Arra megy ki a játék, hogy a zsidóság hazai-izraeli-amerikai „Bermudaháromszögében” „helyre tegyék” Orbánt — és ennek meglátásához igazán nem kell összeesküvés-elméletek elvakult híveivé válnunk. Jól látszik, hogy Orbánt rá akarják szorítani arra, hogy geopolitikai vonatkozásban feltétlenül „amerikai” igényeket tartson minden más elvárás előtt magára nézve kötelezőnek, és ne zárkózhasson el az ilyen jellegű elvárások bizonyos aspektusai elől azzal a mentalitással, amely „Józsuékomplexusából” következő vallásosmorális meggondolások miatt ezeken túlmenő megfontolásokra késztetik. (Jellegzetes példája Orbán manőverezésének ebben a kérdésben „a” szobrok KAPU XVII. évfolyam * 2015.03