Kapu, 2015. május (27. évfolyam, 5. szám)

VILÁGSZERTE - Borbély Zsolt Attila: Orbán Viktor, Tőkés László és a nemzetpolitika

2015.05 . KAPU XVII. évfolyam Rodrigueznek, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége brazil elnöké­nek egy előadását. Ez a szervezet a világ legnagyobb civil szerveződése nyolcszáz­millió taggal! Rodriguez úr elmondta, hogy amikor ő az USA-ban járt, Ronald Reagan azonnal fogadta, sőt megfogadta tanácsát is, hogy ne függessze föl a CoBank hálózat, a Szövetségi Szövetkezeti Bankhálózat állami támo­gatását. 100 milliárd dollár évi kiadásról van szó! Nem területalapú támogatást ad a CoBank az amerikai farmereknek, hanem kizárólag fejlesztési támogatást: gépvásárlás, ültetvénytelepítés, állatte­nyésztési telep rekonstrukciója, stb. De jó lenne, ha Európában ezt is megtanul­nánk, átvennénk tőlük: fejlesztésre és nem „területre” kell adni a támogatást kizárólag. Mellesleg az USA-ban nincs ilyen-olyan elbírálás: a fölvett hitel kamattámogatása automatikus. Nincs bürokrácia, nincs korrupció! Rodriguez urat Indiában azonnal fogadta a köztársasági elnök, amikor New Yorkban járt, az ENSZ főtitkára is rögtön tárgyalt vele. Amikor 1992-ben Magyarországra jött, hogy lebeszélje Antall Józsefet a szövetkezeti nagyüze­mi rendszer szétveréséről, Antall József nem volt hajlandó vele találkozni. Kérdezem én, miféle „Antallos” gőgös magatartás volt ez? De még 1990-ben a magyar Agrárkamara közgyűlésén volt alkal­mam meghallgatni P. Otzen úrnak, a Schleswig-Holsteini Agrárkamara elnökének előadását, amelyben azt javasolta nekünk, hogy ne verjük szét a jól működő szövetkezeteket, ígérve, hogy ők sem fogják majd szétverni az NDK LPG-it. Ők nem is tették... A rendszerváltás után minden téren szembementünk a világtendenciákkal, a gazdasági-társadalmi racionalitással, szétaprózás koncentráció helyett, a ver­tikális integrációs láncolatok szétszakí­tása „privatizáció” címén. Ez utóbbi dandárja az állítólag baloldali Horn kormány alatt, a gyalázatos Bokros- Surányi csomag idején zajlott melles­leg. Sikerült elkótyavetyélni a világ­színvonalú élelmiszeripar színe-virágát. Summa summárum: ne Orbán Viktor döntse már el, mekkora legyen a hazai mezőgazdaságban a nagyüzem és kisüzem aránya! Döntse el ezt a szakma, illetve a vidék, az agrártermelő ember maga! (Gazdag) „Papírszagú tudás” hallhattuk az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának valamelyik ülésén két évti­zeddel ezelőtt, midőn a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének budapesti társadalomtudományi képzésre kikül­dött tagjai már felvértezve a köznapon túli ismeretekkel államról és társada­lomról, demokráciáról és parlamentről, az államhatalmi ágak szétválasztásáról és a bírói függetlenségről, elmondták első beszédeiket e magas fórumon. Benne volt ebben a lekicsinylés szándéka, a saját ismerethiány leplezése és legitimá­lása, s persze az ellenszenv az autonomis­­ta fiatalok iránt, akik nem akarnak bele­nyugodni a kisstílű, bukaresti „két kezet mos” játékba. Akik a „papírszagú tudást” emlegették, nem is sejtették, hogy nem kis mérték­ben igazuk van. Mert bizony, amit poli­tológia, jog, vagy szociológia címszó alatt az egyetemeken tanítanak, az bizony nagy részben a tényleges folya­matok elfedését szolgálja vagy csak egy­szerűen valóságot le nem író sémákat sulykol a diákokba. „Gazdasági alrend­ ” Borbély Zsolt Attila [Arad] Orbán Viktor, Tőkés László ás a nemzetpolitika­ i kép: Magyar hiszekegy

Next