Kapu, 2017. június-július (29. évfolyam, 6-7. szám)
GONDOLKODÓ - Gazdag László: Orbán Viktor leváltásának receptje
2017.06-07.. * KAPU XXIX. évfolyam legelső kabinetjének. Ugyanez a „megágyazás” lett, lehetett csakis az eredménye a Gyurcsány-Bajnai kormányok által megismételt Bokros-csomagnak 2010-ben. Egyetlen törés mutatkozott ebben a különös, szinte természetellenes trendben, amelynek lényege, hogy egy szavakban baloldali kormány és párt gazdaságpolitikája totálisan tagadja a baloldali eszmerendszer minden ismérvét, a Medgyessy-kormány gyakorlata 2002- 2004 között. Jellemző, hogy ezt a végre valóban baloldali gazdaságpolitikát megvalósító kormányt maga a baloldal, a 2002-ben győztes MSZP buktatja meg, általam ma is érthetetlennek és értelmetlennek tartott okokból. Vegyük tudomásul, hogy egy baloldali párt, egy baloldali kormány büntetlenül nem valósíthat meg jobboldali-konzervatív-neoliberális gazdaságpolitikát! Amíg ezt el nem ismeri, fel nem ismeri a hazai baloldal, amíg szembe nem néz önmaga súlyos hibáival, sőt, bűneivel, addig semmi esélye, reménye arra, hogy Orbán Viktor „rendszerét” leváltsa. A „rendszer” szót nem véletlenül tettem idézőjelbe! Ez nem Orbán Viktor rendszere, hanem az 1989-90-ben végbement rendszerváltás, illetve az azt követő első öt év által kitermelt, torz nyerskapitalizmus működési mechanizmusa, most kicsit „felturbózva” egy önmagát „túlnyerő” csoport hatalomkoncentrációja eredményeként. Csakhogy ez a hatalomkoncentráció éppenséggel az ellenzék, ezen belül is a baloldal gyengeségének, és nem a hatalmon levők rosszindulatának a következménye. Orbán Viktor és holdudvara addig terjeszkedik-terpeszkedhet, amíg ezt az ellenzéke gyengesége, impotenciája, alkalmatlansága lehetővé teszi. Amint lesz erős ellenzék, erős baloldal, azonnal vége az, „Orbán-rendszernek”! De ma Magyarországon nincs igazi baloldal, nincs valós ellenzék! Mit kell tenni azért, hogy végre legyen? A rendszerváltás félresiklása a baloldal asszisztálása mellett A rendszerváltás után az állami tulajdon magántulajdonná alakítását, a „szocialista piacgazdaság” valódi piacgazdasággá történő átalakítást össze kellett volna kötni a középosztály tudatos kialakításával, az állami vagyon kis- és középrészvények útján való kivezetésével. Ehelyett végbement az állami tulajdon, sőt, a szövetkezeti tulajdon (erről majd később) szabályos szétlopása egy egészen szűk csoport által, a társadalmi kontroll teljes hiánya mellett. Ez ugyan az Antall-Boross kormányok (1990-1994) alatt kezdődött el, de a Horn-kormány fejezte be, ami egyben a baloldali eszmeiség tökéletes megtagadása volt ez utóbbi részéről. Sajnos 1989-90-ben megfogalmazódott egy teljességgel hamis és veszélyes ideológia: ha kapitalizmust akarunk, ahhoz kapitalisták kellenek, és mi nem várhatunk kétszáz évnyi eredeti tőkefelhalmozásra, nekünk „meg kell olajoznunk” a folyamatot. Az idézőjelbe tett kifejezést szó szerint is lehet értelmezni, gondoljunk csak az olajügyekre! Itt nem eredeti tőkefelhalmozás folyt, hanem a vagyon újraosztása, ami lényeges különbség! A vagyonképződés és a teljesítmény között így nem is létezhetett semmiféle kapcsolat, mint például az Egyesült Államokban a XIX. század utolsó évtizedében. Gondoljunk csak az olyan emblematikus figurákra, mint Edison, Carnegie, Westinghouse, stb.! Egy időre tudatosan fel lett függesztve a törvényesség, és egy szűk csoport teljes szabadságot kapott a „törvényesített” lopáshoz. Még a parlamentben hozott jogszabályokat is ehhez igazították, ennek a célnak rendelték alá! Ennek része volt a fentebb említett „olajügy”, amelynek részletei sohasem lettek feltárva, és nem véletlenül. Eleve elhibázott ideológia volt ez, leszámítva erkölcstelenségét: egy modern nyugati típusú, decentralizált, kis- és középrészvényeken alapuló tulajdonszerkezet helyett egy túlkoncentrált, latin-amerikai típusú tulajdonszerkezet jött létre, annak minden súlyos következményével együtt. Az egyik oldalon a szűk parvenü, újgazdag arisztokrácia, a másik oldalon a nincstelen, elszegényedő tömeg, középen pedig egy folyamatosan erodálódó, szűkülő, lecsúszó, egyébként nálunk történelmi okoknál fogva eleve mindig is vékony középosztály. Ez a társadalomszerkezet alkalmatlan a modernizációra! Ha történelmileg nézzük, mindig akkor tudott fejlődni egy társadalom, amikor a hatalom a középosztály kezébe ment át az arisztokrácia kezéből. Erről szólt a hellén demokrácia az ókorban, a reneszánsz ragyogása Észak-Itália kereskedővárosaiban, a kapitalizáció első felvonása a „bekerítések” Angliájában, majd az amerikai forradalom, vagyis az Egyesült Államok születése. De erről szólt a francia forradalom is 1789-ben, ahol a sans-culotte középosztály ragadta el a hatalmat az arisztokráciától, eléggé brutális módon, és az ő diktátoruk, Cromwelljük volt Napóleon. Ez, vagyis az osztályok közötti hatalomváltás hiányzott a Rio Grandétól délre, illetve késett az Elbától és Lajtától keletre. Latin- Amerikában a klasszikus arisztokrácia kezében maradt a hatalom a függetlenségi háború után is, csak a király személye változott, Kelet-Európában pedig szintén a „történelmi” földbirtokos osztály restaurálta akár többször is hatalmát, és mindennek a szomorú eredménye a középosztály hiánya lett, sajnos. Kelet-Európában a rendszerváltáskor itt volt a nagy történelmi pillanat a hiányzó középosztály gyors kialakítására, mégpedig az állami vagyon decentralizált magánosítása útján, ám ehelyett sok országban a latin-amerikai típusú tulajdon- és jövedelemkoncentráció lett a végeredmény. Jó példa erre Oroszország és Magyarország: mindkettőben megjelentek, emblematikus figurákká váltak az oligarchák! Putyin Oroszországában hamar egypólusú hatalomszerkezet alakult ki, mind a gazdaságban, mind a politikában, míg Magyarországon egy ideig váltógazdálkodás folyt mindkét területen. Az éppen hatalmon levők igyekeztek saját oligarchiájukat kialakítani, erősíteni-hízlalni, e téren semmi különbség nincs baloldal és jobboldal között! Most csupán a Fidesz kétharmados győzelme tette igen látványossá, gátlástalanná, és éppen ezért fokozottan visszataszítóvá a folyamatot. De ez nem „Orbán-rendszer”, ugyanez folyt az Antall-Boross kormány, a Horn-kormány, illetve a Gyurcsány-Bajnai kormányok idején is. (Medgyessy túl rövid ideig, mindössze három évig volt hatalmon. Úgy tűnik, hogy próbált ezen változtatni, például leállította a privatizációt, próbált föllépni a korrupció ellen, de beletörött a bicskája.) Magyarországon tehát a rendszerváltás tehát félresiklott ha úgy tetszik, „elment a hajó”, ez a mai magyar társadalomszerkezet alkalmatlan a felzárkózásra, mert hiányzik belőle, és a jövőben is hiányoz.