Református Reálgimnázium, Karcag, 1943

Emlékezés Faragó Jánosra. A karcagi református gimnázium több mint 200 éves múltra néz visz­­sza. Keletkezése pontos idejét ugyan határozottan tudni nem lehet, de egy 1719-ből való, városi tanácsi jegyzőkönyv tanúsága szerint, mely a rektor fizetését szabályozza, a karcagi fiú iskolában az elemistákon kívül deklinis­­ták, conjugisták, etimologisták, szintaxisták, poéták és logikusok jártak. E fel­jegyzés alapján biztosan lehet állítani, hogy a karcagi gimnázium keletke­zésének idejét a kétszáz év előtti időben kell keresni. Az iskola, mint a debreceni anyaiskola partikulája működött s az évtizedek folyása alatt a tanítási rendszer többször változott benne. Volt idő, amikor az intézetre a latin nyelv tanítása nyomta rá bélyegét. Majd különválasztották a latin nyel­ven tanulókat a magyar nyelven tanulóktól 1826-ban azonban a latinul ta­nulók száma még tekintélyes, vagyis 196. Ebből a számból látjuk azt is, hogy száz évvel ezelőtt nagyon népes volt az intézet, hiszen abban az időben Karcag lakosainak száma 12000-nél nem volt több. Ez a gimnázium szoros kapcsolatban állott az elemi iskolával és csak 1876-ban váltak el egymástól teljesen. De a gimnázium továbbra is az elemi iskola épületében, a mostani központi fiú­iskolában maradt s mint négy­osztályú algimnázium, szerény keretek között élte életét. Nem volt szertára, nem volt tornaterme, néhány fizikai kísérletekhez szükséges eszköze a tanári szobában állott, amely egyszersmind igazgatói szoba is volt. A tantermek berendezése és világítása ellen nagyon sok észrevételt lehetne tenni, de a múlt századokban, és a legutóbbi században is, az igények még nagyon sze­rények voltak, főképen Karcagon, és a gimnáziummal kapcsolatos állapotok még sokáig változatlanok maradtak volna, ha egy szélesebb látókörű, lan­kadatlan tevékenységű, terveket csináló és terveket végrehajtani tudó ifjú tanár nem érkezik Karcagra és kezébe nem veszi a karcagi gimnázium fejlesztésének munkáját. Ez a lelkes, ifjú tanár, aki hamarosan az intézet igazgató-tanára lett s aki nagy lendületet adott a gimnázium fejlődésének, Faragó János volt. Az 1890—91. iskolai évre hívta meg a karcagi gimnáziumhoz a fenn­tartó-testület Budapestről, ahol a mintagimnáziumban gyakorló-tanári minő­ségben működött. Állását ugyanezen tanév szeptemberében foglalta el. Faragó János nemcsak tanítani, nemcsak igazgatni akart, hanem a nagyon szegényes körülmények között élő intézetet erősíteni, fejleszteni, az újabb kor kívánalmainak megfelelő színvonalra emelni is akarta s e célból Karcagra érkezése után hamarosan nagyarányú mozgalmat indított. Előbb

Next