Karcagi Napló, 1931 (30. évfolyam, 1-100. szám)

1931-01-03 / 1. szám

1931. január 3 A nappali áram problémája, melyet a karcagi iparüzemek már oly­an soks­or felvetettek, végre — legalább részben — megoldást nyert. Igaz, hogy ez idő szerint még csak vasár- és ünnepnapokon élvezhetjük, amikor a fennálló törvényes rendelkezések ér­telmében az iparüzemeknek nem szabad dolgozniuk, de kezdetnek ez is valami. Egy­szer talán majd következik olyan folytatás is, aminek a polgárság is hasznát veheti. Csak egyet nem értünk a dologból. Valahányszor ez a kérdés szóba került, az illeté­kes tényezők azzal a meg­­okolással utasították el az érthető és méltányolható kí­vánságot, hogy nem fizeti ki magát, sokkal többe kerül az áramszolgáltatás, mint amen­­­nyi áramot az a 10—12 ipar­üzem elfogyasztana, amelyek nehezen várják és mint vitá­lis érdeküket egyre sürgetik az egész napi áramszolgálta­tás megkezdését. Az illetékes tényezők ezen álláspontjai — bár nem he­lyeseljük — tiszteletreméltó álláspont. Ha úgy fogják fel ezt a dolgot, hogy a nappali áramszolgáltatás csak annak a két-három tucatnyi ember­nek az érdekét szolgálná, akik dolgozni tudnának vele, m­íg az állítólagos többkiadós polgárok összeségét terhelné, n ám legyen : a magánérdeknek el kell törpülnie, sőt el kell tűnnie a k­öz érdekével szem­ben. De ez az ál­áspont csak addig tiszteletreméltó, amíg töretlenül és elhajlások nélkül keresztülvitetik. Arról már nem is beszé­lünk, hogy közérdeket is je­lent az, hogy a Salgótarjáni „átkos igájában" nyögő és Karcag közgazdasági, politikai és társada­mi jelentősége mel­let számba se jöhető Kun­madaras, ne legyen előnyö­sebb helyzetben, mint Karcag. Nem szólunk arról sem, hogy Kisújszállásnak a mi villany­­terepünk szolgáltat egész napi áramot. Mindezt már annyiszor el­­m­ondtuk — hiába, hogy most felesleges egy újabb maroknyi borsóig hányni a kínai falra. Azt azonban illő tisztelettel megkérdezzük, hogy ha a karcagi iparüze­mek érdekében kalkulációs okokból nem lehetett nappali áramot adni, ugyanezek kalkulációs okok nem mon­­­danak ellent annak, hogy ka­rácsonykor, újévkor, vasár­nap, amikor a munkaszerszá­mok pihennek s tehát még a lehetősége is ki van zárva annak, hogy az áram igény­­bevétele által ez az állítóla­gos rossz kalkuláció helyre­billenhessen, egyedül a mozi kedvéért érdemes-e, szabad e a gépeket üzemben tartani ? Ha a mozi olyan jó üzlet, hogy ezt is elbírja, akkor az i­letékes tényezőknek az állás­pontja — ha nem is helyes, ismeré­jük — tiszteletreméltó. továbbra is Sokat fog azonban veszíteni tiszteletünk­ből ez az álláspont, ha legközelebbi zárszámadáskor a — melyben a mozi számlája természetesen meg lesz ter­helve azokkal az összegekkel, amibe a nappali áramszolgál­tatás állí­ólag kerül, — az fog kiderülni, hogy a mozi ked­­­véért le lehet nyelni azt a rossz kalkulációt, amit nem lehetett lenyelni azoknak a polgároknak a kedvéért, akik gondokban őszülnek meg és verejtékesen dolgoznak azért, hogy az adóterhek mellett kennyérre is jusson. Érdeklődéssel várjuk a mozi legközelebbi zárszámadását. Ks., ! ÉRTESÍTÉS! Értesítem a nagyérdemű közönsé­get, hogy az őszi és téli kollek­cióm megérkezett és cégemmel való megegyezés folytán előnyös részletfizetére készítek a mai kor tényeinek megfelelően minden e - szakmába vágó munkát. — Szíves pírtfotást kér FÜLÖP MÁRTON férfiszabó m­es­er. Izraelita templom mellett Karcagi Napló 9 Fűtsük a templomot A következő levelet kaptuk : A debreceni protestáns lap 1930 dec. 27-i számában a követ­kező közlemény olvasható: „A kecskeméti református templomot fűtőkészülékkel látják el. Ha a fűtőkészülék elkészül, minden második vasárnap d. u. 5 órakor téli istentisztelet tar­­tatik. Ez újítást igen nagy örömmel fogadták a hívek. Az 1931 évvel érvénybe lépő református egyházi újítások mel­lett minden nagyobb ref. egy­házban a vallásos élet fejleszté­sét nagyban elősegíti a vallásos estéknek megfelelő nagy helyen tárt hatása, lehetőleg mérsékelt kregliú és világítású épület­ben. A keresztyén hitfelekezetek is­­tentisztelete és vallásos irányú működése versenyében minden lehetőt megtenni és munkálni még áldozatok árán is köteles­sége a Krisztust követőknek.“ Eddig tart a levél és bizonyá­ra azért küldték be lapunknak, hogy nyilvánosságra hozzuk, bár a levélben semmi ilyen kérés nin­cs és a levél alá sincs írva. Ennek dacára közöltük, mert o­­lyan kérdést hoz felszínre, amely közelről érdekel minden temp­­lomlátogatót felekezeti hovatar­­tozandóságától eltekintve, mert hiszen jeges levegőjű templomba senki se megy oly örömest, mint oda, ahol nem fagynak meg a lábai. A levelet különben nem a szer­kesztőségnek, hanem az egyhá­zak vezetőségének kellett volna eskü­leni, mert elsősorban az egyházak vannak hivatva arra, hogy az egyházat vonzóbbá te­gyék a hívek számon. A fűtés á tól való vonzóbbá tétellel a ref. egyház nem is idegenkedik és az egész dolog csak egy csekély­ségen mulik: a pénz csekélysé­gén. A hatalmas református temp­lom egész télen át való fűtése és a fűtő készülék berendezése ugyanis igen nagy összeget e­­mésztene meg, amely összeg előteremtésére jelenleg más mód nem áll rendelkezésre, mint a pótadó emelése, de a pótadó nagy része most is nehezen szed­hető be, mint ahogy az állami adók is nagy százalékban hátra­­lékként szerepelnek.LJjabb terhek­nek az adózók vállára tétele na­gyon meggondol­andó tehát. A templom téli fűtése mellett ezért csak elvileg foglalhatunk állást és elvileg talán mindenki helyesli is a fűtés eszméjét, hisz ez a nők mai divatja, a könnyű cipők és vékony harisnyák és mostani kora a fűtetlen temp­lomban az egészségre nézve két­­ségtelenül veszedelmes lehet. A nagy beruházás miatt azonban addig, amíg valamilyen alapít­vány­a meg nem veti alapját a templomfűtés lehetőségének, nem sok remény van rá, hogy a temp­lom fűtése valóra válhasson. Nagyon kívánatos volna, ha a megoldás lehetősége felől esz­méket kapnánk, szívesen közöl­jük, ha az eszme életrevaló, lel­kesen támogatjuk. Ha majd a bereki centrále elkészül és lesz villanyenergiája a városnak, bő­ven, és olcsón, nem lehetetlen, hoggy a villany­fűtés a temp­óm­ban nem lesz oly megfizethetet­len drága. Adaton a ref. egyház 1930 évi történeténél S­ületett és megkereszteltetett a karcagi ref. egyházban az 1930 évben 234 fiú és 224 leány, össze­sen 458 gyermek. Konfirmáltatok 79 fiú és 62 leány összesen 141. Úrvacsorával élt 810 Urfi 1328 nő, összesen 2138 Megesküdött 153 pár, tiszta rd­ormátus pár 125, vegyes pár 28 A ref egy­ház szertartása szerint megkötött vegyes házasságok közül a gyer­mekek vallására nézve a ref. egy­ház javára egyezett meg a 28- ból 26 pár. Meghalt 99 férfi 150 nő, ös­­­szesen 249 Ha a szü­etések szá­mából levonjuk a halálozások számát, a természetes szaporodás 209, mihez ha e kath. egyház­ból áttért 3 férfit­ és 13 nőt hoz­závesszük, a múlt évi szaporodás 217. A lélekszám 1930 dec. 31- én 8589 férfi és 9043 nő, 17632 lélek. Az elmúlt évben birtokba vet­te az egyház a Lengyel János később id. Rimaszombati István felesége által az Uj templom szá­mára hagyományozott 12 kat. hold tilalmasi földet. A néhai P. Szabó Gergely és felesége Var­ga Mária féle alapítványból ok­tóber 31 én 10 fiú és 10 leány iskolásgyer­ek kapott teljes al­só és felső ruházatot, lábbelivel együtt. Dúsa Istvánné egy szép fehér ké imunkásteritőt adott az Ur asztalára. Az első fogy. szö­vetkezet a keleti iskola növen­dékei részére 43 P. értékű író­szert adott. Az úrvacsorához kenyeret ad­tak: Olajos Mihályn­é, Imre La­­josné, Nagy Gáspárné, Olajos Józsefné, Puskás Sándorné, P. Szabó Imréné. Bort adtak: Főző Sándor, Ke­néz László, néhai Szabó Imre,

Next