Karcagi Napló, 1935 (34. évfolyam, 1-97. szám)

1935-01-05 / 1. szám

POLITIKAI LAP 1935. január 5. Szombat. — XXXIV. évfolyam. 1. szám. Felelős szerkesztő: Dr Szenten Tóth Kálmán. Megjelenik szerdán és szombaton Kiadótulajdonos Kertész József r SZERKESZT­ŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Karcag, Kossuth­ tér 780 TELEFON : 26. és 92 ELŐFIZETÉSI ÁR: Egső negyedévre 2 pengő. EGYES SZÁM ÁPA: Szerdán 6, szombaton 8 f. MzíMsztít az Ipartestületta A karcagi Ipartestület december hó 20-án pályá­zatot hirdetett az ipartestü­leti jegyzői állás ideiglenes betöltésére. Az állásra tíz pályázat érkezett. A jelölő bizottság a tíz pályázó közül négyet jelölt az ál­lásra, olyanokat, akik megfelelő képesítéssel ren­delkeznek. A választás e hó 2-án este történt. A választáson az elöljáróság csaknem teljes számban megjelent, ugyanis 32 sza­vazatot adtak le a jelöl­tekre. Ebből 16 szavazat J. Nagy Istvánra, 13 sza­vazat ifj. Mészáros Zoltán­ra, 3 pedig Szilágyi Lajos­ra esett, aki pályázott ugyan, de jelölve nem volt. Mivel a győzelemhez ab­szolút többségre volt szük­ség, új szavazásra került a sor. A második szava­záson aztán J. Nagy István 18, ifj. Mészáros Zoltán 14 szavazatot kapott, ilyen­formán az Ipartestület megválasztott ideiglenes jegyzője lapunk belső mun­katársa, J. Nagy István lett. Megválasztásához őszintén gratulálunk. — A Népművelési Bizottság folyó hó 7-én délután 5 órai kez­­dettel a kultúrpalota mozi­termé­ben ingyenes liceális előadást tart. A előadás tárgya : A m­agyar nép­dal. előadó :Bod Lajos ref. tanító. Szabó Józ­­ef kántor és Réz l­o­ni magyar nótákat énekelnek ci­gányzene kisérettel. Az érdeklő­dőket a Bizottság tisztelettel meg­hívja. Az előadás pontosan 5 ó­­rakor kezdődik. CSERÉLJEN A HU­N­G­ARIAMALOMB­AN (Kisujszállási-út) vagy .Debrecsni után a Szecskó-féle Házban. .Püspökladányi­ után Tőkés szilgyártó házában.­­Széchenyi Sugárúton Gy. Kiss Sándor házában. Kiszolgáltatunk: 62 kg. kiváló lisztet, 24 kg. tiszta, jó korpát. A vámon és portáson felül nincs levonás WIH­WfJMIimiIIIJUl'IWIWWWWffWWWWIHIWÍHPHWWWWWWWWWTWWWWTWWWWTW cÚjévi gondolatok Irta: vitéz Marton Béla országgyűlési képviselő A nagy görög bölcs és tudós politikus szavaival élve „ha az ember elmúlt dolgokról gondolkodik, ren­desen a földre tekint le, ha pedig a jövőről, az egekbe néz fel.“ Ebből a szemszögből tartsunk seregszemlét a múlt bajainak végső okai s a jövendő reményei és teendői felett. Egy szörnyű kettősség vezetett az Ember válságá­hoz és az emberi intézmények eltorzulásához, mely intézmények végeredményben mindannyian csak az emberi szellem „meghosszabbított árnyai.“ A fehér ember erkölcsi, jogi és politikai berendezkedései a maguk kulturális összességében a krisztusi alapokon nyugsza­nak közel kétezer év óta, de ugyanakkor a gazdasági berendezkedések és technikai civilizáció ezekkel az alapokkal homlokegyenest ellenkező vonalon fejlődtek. Nem a kultúra, nem is a civilizáció van válságban, hanem a kettőnek össze nem hangolható struktúrája vitte mindkettőnek hordozóját, az Embert oly lelki vál­ságba, melynek romboló hatását világrengető megráz­kódtatások alakjában két évtizede szenvedjük. Az egész „emberiséget“ említettem, mert a háború­nak kizárólag csak legyőzöttjei voltak és vannak mind a mai napig s mert nincs nemzet, mely meg ne érezte volna az ezzel járó súlyos megrázkódtatásokat. Egyéb­ként azonban, ha meg akarjuk érteni a mai káoszból kivezető lehetőségeket, szem előtt kell tartani, hogy a Teremtőnek bizonyára módjában állott volna egyfaju, egynyelvű és egyvérű embertípussal megkoronázni a föld teremtményeit és ha ez nem történt, akkor ezzel bizonyára megvoltak a céljai. Soha még az emberiség történelmének folyamán nem mutatkozott meg olyan világosan, hogy ez a szó, „emberiség“, lehet nyelvtani kifejezés, lehet embertani fogalom, de a történelem csak nyelvükben, kultúrájukban, céljaikban és ideál­jaikban különálló életet élő és egymással való nemes versenyre hivatott nemzeteket ismer. Csak a nemzetek azok a valóban létező és önmagukban zárt egészet képező, saját kultúrájukban megcsiszolt darabok, ame­lyekből az „emberiség“ óriási mozaikja adódik. Innen van az, hogy a nagy társadalmi és politikai moz­galmak alapját mindenütt a nemzeti öntudatra ébre­désben kell keresnünk. Ha ezek a mozgalmak nem tudtak még mindenütt oly légkört teremteni, mely a válságba jutott emberiség­nek vissza tudta volna adni lelki egyensúlyát, ak­kor az onnan van, mert a keresztyén kultúra és az anyagelvű civilizáció disz­harmóniájából keletkező bajok tömege túlságosan nagy volt ahhoz, hogy aránylag ily rövid idő alatt győzelemre lehessen vinni egy korszerű és minden tekintetben tisztult idealiz­mus zászlaját. Mindenütt, ahol a nemzeti mozgalmak megindultak, egyetlen egy világos és egyszerű tételre vezethetők vissza célkitű­­­zéseik ; minden nemzet teremtse meg a maga sa­játságaihoz illő, krisztusi alapra helyezett szociális életét: ez az a gondolat, mely körül a nemzeti moz­galmak elméleti formulái és gyakorlati megnyilvánu­lásai kikristályosodtak. A magyar nemzetre nézve, mely ma megint egyszer a történelem válaszútján áll, inkább életkérdés az, hogy meg tudja-e találni a helyes utat, mint bármelyik más, nagyobb nemzetre nézve. Ha itt sikerül minden ren­delkezésre álló erkölcsi és anyagi erőnek maradékta­­talan összefogása, vagyis sikerül a nemzet egységé­nek olyan megalapozása, mely minden várható ve­szedelemmel szemben biz­tosítja a nemzet ellenálló­képességét, akkor a nemzet megtette kötelességét ön­magával — és ugyanakkor Isten és a keresztyén kul­túra szellemével szemben is. A magyarság keresztyén mivoltának ősi jele, mely-

Next