Kárpátmedence, 1942 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1942-02-01 / 2. szám

Febr. MEDRICZKY: A KÖZEL-KELET VAJÚDÓ KÉRDÉSEI 75 sikertelenül kísérelték meg — már ekkor is Winston Churchill erőszakos követelésére — Gallipolinál a partraszállást, de hosszú változatos közel­­keleti hadjárat során egy év múlva, 1917 márciusában Bagdadnak az angolok által való elfoglalása következett. A nagy csapást azonban az 1917 március 9-én kitört első orosz forradalom egyelőre elodázta. Amikor pedig november 7-én a bolseviki forradalom váltotta fel a Kerenszki­­kormány uralmát, az orosz csapatok a Kaukázusból és Perzsiából nagy rendetlenségben vonultak vissza Oroszországba. A kaukázusi népek: Georgia, Armenia és Azerbajdzsán önálló államokká szerveződtek, ugyan­akkor Turkesztán és Transzkaszpia is ilyen törekvést mutatott. Az 1918. év már a legkülönbözőbb zavarokat idézte elő az Oszmán birodalom külön­böző területein. A kaukázusi török sikereket az angolok akarták meg­hiúsítani, de sokáig eredménytelenül s csupán a Balkánon a bolgár front áttörése, majd Bulgária váratlan fegyverletétele, arra kényszerítették az Oszmán birodalmat,­­ amely már nem számíthatott a német, osztrák­magyar és bolgár támogatásra, — hogy 1918 október 30-án ő is megkösse Madroszban az entente hatalmakkal a fegyverszünetet. Ausztria Magyar­­ország november 3-án, Németország pedig november 11 én — bízva Wilson amerikai elnök 14 pontjában, — szintén letették a fegyvert... A szultán teljesen alávetette magát a szövetségesek minden kívánságá­nak, hogy megtarthassa dinasztiájának — legalább névleges — uralmát. ♦ A mudroszi fegyverszünet halálos döfést adott az egész Oszmán birodalmi gondolatnak, de nem a török népnek, amelynek széles rétegei ekkor már erősen foglalkoztak azzal a problémával, hogy mi volna a teendő. Három szabadulási lehetőség kínálkozott a törökök számára : vagy Anglia protektorátusáért törekedni, vagy Amerika mandátumát elfogadni, vagy pedig a birodalmat teljesen átalakítani, egyes területeket a birodalmi keretekből kiengedni, egyeseknek pedig függetlenséget és szabadságot adni. Az oszmán török szultáni kormányzat 1920 augusztus 10-én kénytelen volt aláírni, a trianoni békénél is megalázóbb sévresi békét is, amelynek feltételei az Oszmán birodalom teljes feldarabolását jelentették. Az arab félsziget és Mezopotámia angol mandátum alatt álló arab kormányzatot, Szíria és Palesztina különleges politikai kormányzatot nyertek. A túl­nyomó többségben török lakosságú Kis Ázsia pedig szintén feldarabolás alá került. A Márvány tenger körüli területek, Antália, Aidin, Konia váro­sokkal olasz befolyás alá kerültek, míg Adana, Sivas és Diarbekir közötti háromszög Franciaországnak jutott. A Van tó körül önálló kurd terület, továbbá a tótól északra, — Erzindzsan várost is beleértve — egy önálló örmény állam keletkezett. Kelet Trákia, valamint Izmir (Szmirna) városa és környéke a görögöknek jutott. A Márvány tenger partvidékei, a Bosz­porusz és a Dardanellák tengerszorosaival, valamint Istambul fővárossal együtt különleges politikai igazgatási területet képeztek . »Régions des Détroits« néven. A főváros Isztambul maradt, amely elismerte ugyan a szultán formális tekintélyét, de minden tényleges hatalom nélkül. Csupán egy egészen kis terület maradt a tulajdonképpeni török nép uralma alatt, Ankara várossal és Kis Ázsia középső részével, egészen a Fekete-tenger vonaláig.

Next