Kárpátalja, 1993 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1993-01-28 / 1. szám
fo nográfia-folyam 18. és 19 kötetei rajzolói munkálataiban. A kötetekben megjelent nagyszőlősi, tiszai és boszniai, szarajevói rajzai a pontos felvételek miatt érdemelnek említést, míg a Thallóczy-kötet képei között találunk olyanokat, amelyek a századvég, a fin de siece hangulatát idézik (Boheme világ) vagy stilizáló fölfogást, a szecesszió enyhe érintését (Athén és Théba). Révész Imre, élete utolsó éveit gyermekkora helyszínén, Nagyszőlősön élte le. Életműve fontos darabjai kerültek halála 10. évfordulóján az Ungvári Képtár kiállítására, majd több szovjetúnióbeli múzeum gyűjteményébe. (Ugyancsak 1955-ben rendezték meg emlékkiállítását Kecskeméten, volt tanítványai, a Révésziskola volt növendékei munkáival együtt.) A szülőváros, Sátoraljaújhely tisztelgő kiállítását az Ungvári Képtárban, a Magyar Nemzeti Galériában és a Katona József Múzeumban (a Révész-hagyaték hazakerült részével özv. Zákányi Győzőnétől pár év előtt kiegészítve) őrzött művekből válogatták. A kisméretű művek és vázlatok, rajzok kiállítási túlsúlya ellenére is jól megismerhető Révész egyenetlen festői életművének sok értéke, eredménye, legfontosabb törekvései és festői naturalizmusának egyéni karaktere. Az eddig példa nélkül álló, a szülőváros Kossuth Művelődési Háza kezdeményezte, közösen előkészített magyarországi-kárpátaljai, ungvári-sátoraljaújhelyi tárlat élesen fölveti egy Révész monográfia szükségességét. Ennek útját - a tervezett nagyszőlősi állandó tárlattal együtt - gondolom közösen egyengethetjük majd a Kárpátaljai Magyar Kulturális Egyesülettel is. Sümegi György 50 éve halt meg Ijjász Gyula Ijjász Gyula festőművész neve a mai ember számára nem sokat mond, elsősorban azért, mert tevékenységének fő köre Észak-Amerikára, illetve Kárpátaljára esett. Ez azonban nem jelenti azt, mintha kisebb lenne más, elismert művészeknél. Magam nagyon tehetségesnek tartom, akiről érdemes megemlékeznünk. Két képével szerepel a Mányokitól Aba Novákig című kötetben, amely képek az ungvári Szépművészeti Múzeumban találhatók. Életében sok kiállítása volt, többek között a budapesti Művészház nevében Rippl-Rónai, Kernstok és Vaszary 1914- ben felkérte egy kiállításon való részvételre. A korabeli újságcikkek elismeréssel szóltak művészetéről. Ijjász Gyula Jaczik Gyulaként született Ungváron 1874. április 1-én egy hatgyermekes családban. Az apja Jaczik András mészáros volt, az anyja Tapasztó Julianna, egy régi magyar jobbágycsalád sarja. Gyulát 11 éves korában az apja kivette az iskolából, hogy hentesinas legyen. A fiú azonban nem szerette a hentes szakmát és csak rajzolni akart, amiért megbüntették. Miután az apja meghalt, 14 éves korában, más adatok szerint 16 évesen kiment Észak-Amerikába. Ott nehéz fizikai munkát vézett Cleveland és Pittsburgh vasgyáraiban. Beiratkozott egy esti angol tanfolyamra, majd egy rajztanfolyamra a New York-i Cooper Institut iparművészeti iskolába 1893-94-ben. 1900-1902- ben Münchenben Hollósy Simon tanítványa volt. 1905-ben a New York Times-nak volt rajzillusztrátora. Visszatért Európába és Párizsban 1910-ben az Académie Colarossiban képezte tovább magát. Ebben az időben Amerikában már befutott festő volt, vásárolták a képeit. Amerikában és Európában is sokat utazott, Hollandiában Rembrandt képeit tanulmányozta. 1911-ben Jaczikról íjjászra változtatta a nevét. 1914-ben, a világháború megakadályozta abban, hogy visszatérjen Amerikába. Jelentkezett önkéntesnek és még a fronton is háborús jeleneteket rajzolt, festett, mint haditudósító. A háború után szülővárosában, Ungváron telepedett le. 1920-ban megnősült, majd 1927 táján újra kiment Amerikába, de egy egészen más világot talált ott. Ekkortájt kezdődött a gazdasági válság és senki nem vásárolt festményeket. Betegen került haza Ungvárra. Ezután még pár évig festett, irodalmi tevékenységet is kifejtett (novellák, kritikák, stb.), részt vett a kisebbségi magyar kulturális életben, de már beteg ember volt. 1943. február 13-án halt meg Ungváron. Életében többszáz képet festett, amelyeket jórészt kiállításokon eladott. Sajnos, körülbelül 240 képe 1944 őszén, Ungváron a szovjet megszállás idején elveszett. Képeinek témái ruszin parasztok, favágók, mosóasszonyok, halászok, hajók, úri dámák, katonák, a háború, táncosnők, tájképek és vallásos témájú képek. Készített olajfestményt, akvarellt, pasztellképet, rajzokat. Stílusa nem sorolható be egyetlen irányzatba sem, azonban az impresszionistákhoz áll legközelebb -legalábbis a tájképei esetében -, magát a nagybányai festőiskolához tartotta közelállónak. A stílusa bizonyos mértékig alkalmazkodott a témához, függvénye volt annak. Tehát, például, egy időskori önarcképet realista stílusban festett meg, a tájképeit pedig plein air stílusban. A vallásos témájú képei pedig sajátos átszellemültséget tükröznek. Egy görög katolikus templom számára festett képe az ikonok stílusában fogant. Különösen jeleskedett a kárpátaljai táj és a ruszin nép lelkű idének ábrázolásában. Újra felfedezése az utókor feladata. Erre alapot szolgáltathat még a magángyűjteményekben, így a családunk tulajdonában megmaradt képei. Krasznai Szomor Péter Ijjász Gyula festménye KÁRPÁTALJA