Kárpátalja, 1993 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1993-07-31 / 6. szám

KÁRPÁTALJA A Kárpátaljai Tudományos Társaságról Az 1941-44-es háborús évek ellenére ak­tív tudományos élet folyt területünkön. Erről tanúskodik az 1941 januárjában megalakult Kárpátaljai Tudományos Társaság (a továb­biakban KTT). A magyar kormány, felkarol­va a Kárpátalján élő népek kulturális fejlődését, külön anyagi támogatást biztosí­tott a ruszin szellemi élet fejlődésére. Ezeket a törekvéseket kiválóan felismerte Kárpátal­ja akkori kormányzó biztosa, Kozma Miklós, akinek nevéhez fűződik a társaság megalapí­tása. Kárpátaljai viszonylatban ez a társa­ság struktúráját és feladatát tekintve egy helyi Tudományos Akadémia szerepét vállal­ta fel. Feladata sokoldalú volt, szem előtt tartotta a helyi viszonyokat és a tudományos munkán kívül népművelési céljai is voltak. Területi levéltárunk számos művet őrzött meg az említett társaság által kiadott mun­kákból. (Ezek egyikét láthatjuk a mellékelt képen.) Az alábbi írás forrásául a KTT által 1942. és 1943. évben kiadott Kalendáriumok és a megjelenő Kárpáti Híradó című lap 1944-es évfolyamának adatai szolgáltak. A Kárpátaljai Állami Levéltár nem rendelkezik magának a társaságnak az iratanyagával, de ránk maradtak nyomdájának dokumentu­mai. Ez az irategység leginkább a nyomda pénzügyi-gazdasági jellegű iratait őrzi. 1940 őszén Kozma Miklós vezetésével kárpátaljai küldöttség kereste fel a kormány­zó Horthy Miklóst és a KTT létrehozását, további támogatását eszközölték ki nála. En­nek eredményeként 1941. január 26-án Koz­ma egybehívta az alapító gyűlést, ahol meghatározták azokat az elveket és feltétele­ket, amely alapján működtetni kívánták az egyesületet. Itt Kozma Miklós külön kihang­súlyozta, hogy a társaság egyedüli célja ki­zárólag a tudomány, az irodalom és a művészetek fejlesztése. A politikát teljesen elhatárolta a társaság munkájától. Az alapító gyűlésen ismertették azokat a tudo­mányágakat, amelyekben a társaság tevé­kenykedni fog. Ezek a következők voltak: földrajz, néprajz, történelem, nyelvtudo­mány, művészet- és népgazdaságtan. Meg­választották a KTT elnökét, ezt a tisztséget vidékünk múltjának talán legjelentősebb ku­tatója, Hodinka Antal foglalta el. Tevékeny­ségének főbb állomásairól külön írásban foglalkozom majd. A társaság elismerten népszerű tagjai voltak: Ilnicki Sándor, a ru­szin nyelv- és irodalmi szakosztály elnöke, Kontratovics Irén a KTT alelnöke, Harajda János, Lelekács Miklós, stb. A társaság létrehozásával sikerült egyesí­teni azokat a személyeket, akik behatóan foglalkoztak az említett tudományokkal. A korabeli szerzők műveinek publikálásán túl, felvállalták a klasszikus írók munkáinak ki­adását is. A tagok létszámát 35 főben állapí­tották meg, ebből 1942-re 26 hely lett betöltve. A társaság tagjai három szakosz­tályban csoportosultak: tudományosba, ru­szin, irodalmi-nyelvibe, valamint művé­szeti- néprajziba. A KTT első számottevő munkája egy ruszin nyelvtankönyv kiadása volt, amely nélkülöhetetlenné vált a ruszin iskolákban. Szerzője Harajda János, a társa­ság igazgatója volt. A KTT széles körű kiadói tevékenységét öt fő irányba gyakorolta: I. kiadta a Hajnal (Zorja) című tudo­mányos folyóiratot, ahol tudományos, iro­dalmi és kultúrtörténelemmel kapcsolatos írásokat közöltek. Külön figyelmet érdemel az a tény, hogy itt két nyelven — ruszinul és magyarul — jelentek meg az írások, amivel a két kultúra közeledését segítették elő. II. minden második héten megjelent a ru­szin nyelvű (de megjelenhettek itt magyar nyelvű írások is) Literaturnaja Nyegyelja (Irodalmi Hét). Ez a hetilap az irodalmi tu­dományos krónika szerepét töltötte be. Ha­sábjain helyet kaptak különböző irodalmi művek, recenziók, rövid tudományos érteke­zések, stb. Népszerűségének köszönhetően háromezres példányszámban jelent meg. III. a népszerű olvasmányok kedvelőinek szánták a Narodna Bibliotéka (Népkönyvtár) sorozatában megjelent könyveket. Ezek a ki­adványok olvashatóságuk és irodalmi érté­kük mellett mindig tanulságos, jobbára a nép életével foglalkozó műveket tartalmaznak. TV. az ifjúság részére megjelentették a Ruszka Mologyozs (Orosz Ifjúság) című la­pot, amely elsősorban pedagógiai-nevelő funkciókat töltött be. s a felsorolt kiadványokon kívül a társa­ság terjedelmes tudományos művek kiadását is vállalta. A kiadói munka tíz hónapja alatt 65 000 példányban jelentek meg könyvek, folyóiratok, értesítők, hetilapok. Ezen túl a KTT tevékenysége kiterjedt irodalmi és ze­nés estek szervezésére, szabad előadások, valamint tudományos célú utazások szerve­zésére. Az említett idő alatt a társaság nagy nép­szerűségre tett szert Kárpátalja határain túl is. Ekkorra vidékünk csaknem összes iroda­lommal és tudománnyal foglalkozó szemé­lyisége a KTT tagja lett. A következő, 1942. év a változások éve volt. Egészségi okokra hivatkozva dr. Hodinka Antal, a társaság el­nöke lemondott tisztségéről. A társaság ple­náris ülése egyöntetű elismerését és köszönetét fejezte ki a volt elnöknek önfelál­dozó munkájáért, amit a társaság létrehozása idején fejtett ki. Új elnöknek Ilnicki Sándort választották meg. A társaság dísztagokat is választott: az új kormányzói biztost, Tom­­csányit, a munkácsi görög katolikus püspö­köt, Sztojkát. Közben bővült a taglétszám: Szulincsák Lászlót a tudományos szakosz­tályhoz; Boksay Józsefet, Pataki Máriát, Szldba Antal a művészeti-néprajzi szakosz­tályhoz; Antal Miklóst és Harajda Jánost az irodalmi-nyelvi szakosztályhoz vették fel. A KTT ily termékeny működése csak egy saját nyomda üzemeltetésével jöhetett létre. Az ungvári állami nyomda bevételéből a tár­saság fedezhette kulturális kiadásait és rész­ben tisztviselőinek fizetését. A ruszinokat illetően a KTT a Kárpáti Híradó 1944. április 30-ai száma szerint a következő irányvonalat követte: „A nyelvi és ezzel kapcsolatos többi probléma különben is sokáig volt megoldásra váró kérdése a ruszin tudományos életnek. A múlt század második felében fellépett oroszbarát irodal­mi irány, majd a csehszlovák államban a szabadjára engedett orosz és különösen uk­rán emigráció munkássága révén egészen összekuszálódott ez a kérdés és a nép nyelve mellett kialakult az élettől távol álló két más irodalmi nyelv is. A társaság arra az állás­pontra helyezkedett, hogy szakít mind az orosz, mind az ukrán irodalmi hagyomány­­nyal és a helyi rutén nyelvájárásokhoz köze­lebb álló nyelven íratja munkáit a népnek. A társaság már említett folyóirata, a Zorja, az első számától kezdve ezt az álláspontot kép­viselte, s Bonkáló Sándor a „ Ruszin irodalmi nyelv" című dolgozatában felhívta a ruszin írókat, térjenek vissza a XVIII. század iro­dalmi nyelvéhez, mely még az orosz és ukrán befolyások nélkül, a hazai nép nyelvének ha­tása alatt született." A KTT termékeny működése arra enged következtetni, hogy közvetlenül a háború előtt és idején a tudomány nem szorult hát­térbe, hanem épp ellenkezőleg. A KTT a szovjet hadsereg területünkre való bevonu­lása után szűnt meg. Ekkor tagjai elmenekül­tek vagy munkatáborokba kerültek. Manapság szükségét érezzük egy olyan egyesületnek, amely teljes mértékben össze­fogná területünk kutató táborát, felvállalná szűkebb pátriánk múltjának újraértékelését, vagy legalábbis a történelmünket elferdítve ábrázoló írások recenzálását. Végre tudomá­sul kell venni, hogy egy ideológiamentes társadalomban nem egyes „szakemberek” emocionális véleményére kell építeni, ha­nem a kitartó kutatómunka eredményeinek tényanyagán kell alapulnia minden történel­mükkel kapcsolatos állításnak. A KTT csu­pán nagyvonalakban vázolt tevékenysége és szervezeti felépítése ma is hasznosítandó mindazon tudósok által, akik hasonló célo­kat tűznek ki maguk elé, mint annak idején a Kárpátaljai Tudományos Társaság. Csatáry György 14

Next